Jason Thorn… a bátyám legjobb gyerekkori barátja.
Ó, hogy milyen iszonyatosan szerelmes voltam ebbe a fiúba! Ugye milyen romantikus? Ahogy az ember lánya érzi az izgalmas bizsergést, amikor először átéli, amint szárnyra kapnak azok a híres pillangók – és csakis Jason miatt! Csakhogy egyszer véget ér a tündérmese, sárba tiporják az álmaidat, utána pedig biztos, ami biztos, darabokra törik a szívedet is. Ez a fiú pontosan ezt tette velem.
Miután túljutottunk az álmok sárba tiprásán, ő lett az a srác, akit messze elkerültem. Amikor egy szörnyű tragédia történt a családjában és elköltöztek, én készen álltam arra, hogy mindörökre elfelejtsem.
Mára igazi filmcsillag lett belőle. Olyan szupersztár, akiért a nők őrjöngő lelkesedéssel rajonganak. Olyan ez, mint egy valóra vált álom, ugye? Szerintem egyáltalán nem.
Hogy ki vagyok én? Olive, egy újdonsült írónő. Vagyis hát ÉN írtam azt a könyvet, amit filmre visznek, mégpedig Jason főszereplésével! Ezenkívül az internet azzal van tele, hogy én vagyok az a szerencsés lány, akit a szupersztár Jason Thorn hamarosan feleségül vesz.
Most megint azt gondolod, hogy a világ legmázlistább csaja vagyok? Hát nem. Szó sincs semmi ilyesmiről.
Ella Maise, nemzetközi bestsellerszerző első, magyar nyelven megjelenő kötetében kilép a hétköznapok szürkeségéből, és egy varázslatosan romantikus világba repít."
Vicces, mert a sorozattal egy idézetnek köszönhetően ― amelyben megjelent az egyik kedvenc együttesem neve ― már régen, eredeti nyelven is szemezni kezdtem. Azonban a fülszövegre is egy pillantást vetve ráeszméltem, hogy ezt a könyvet tényleg el kell olvasnom, nincs kifogás. Csak az idő. Egy újabb példa arra, hogy addig tologattam és halasztgattam egy regényt, amíg meg nem jelent a fordítás itthon is. Megesik ez itt faluhelyen.
Gondolom, nem én vagyok az egyedüli, akinek az élet sokszor betesz (esetemben jelenleg rengeteg a tanulnivaló), erre azonban a legjobb kezelés egy léleképítő, cukiságmérőt kiütő, romantikus regény. Az Imádlak, Jason Thorn pont ilyen alkalmakra tökéletes. Amikor az élet a feje tetején áll és kell egy kis kikapcsolódás.
Ennek a könyvnek a valódi ereje nem az alaptörténetében rejlik, hiszen valljuk be, nem ez az első, amikor az a felállás, hogy a főszereplő lány a bátyja legjobb barátjába esik mérhetetlenül bele, és valószínűleg nem is az utolsó. Azonban Ella Maise belehelyezte egy olyan történetbe, ami még mindig nem mondható teljesen egyedinek, mégis már az első oldalakon ellopta a szívemet.
Eleinte, az első néhány fejezetben megismerkedhetünk a Taylor családdal, akik szerető légkörrel fogadják be és veszik körül Jasont, akit egy alkalommal az alkoholista édesanyja kizárt a házból. Az akkor még néhány éves Olive ámulattal bámulja a fiút, és gyermeki ártatlansággal megkéri az első találkozásukkor, hogy vegye feleségül őt. Az írónő ezeket a pillanatokat olyan stílusban fogalmazta meg, hogy szavaiból csengnek a kislány naiv és aranyos, gyermeki gondolatai. Az évekkel együtt ismét vált Ella Maise is, amikor már a hormonok dúlnak a kamaszkor állomásakor, az írónő stílusa is vele együtt "nő fel", ilyenkor már egy igazi tinédzser lány tükröződik vissza a sorokról. Újból eltelik majdnem egy évtized, és immár mindketten felnőtté váltak. Jasonből befutott színész lett, Olive pedig egy frissen felkapott írópalánta, a könyve megfilmesítéséért pedig a producerek vívnak harcot. Egy ilyen megbeszélés alkalmával azonban nem várt vendég lép be az ajtón. Olive-ban újra felélednek a rég alvó pillangók, ahogy meglátja Jasont, aki a titkon róla mintázott Isaacet fogja megeleveníteni a mozivásznon. A kezdeti megilletődés után, hiszen ő volt a lány első nagy szerelme, felelevenednek a régmúlt emlékei. Most hogy ennyi idő után ilyen közel élnek egymáshoz, ráadásul együtt is dolgoznak, nincs más hátra, mint előre. Onnan folytatják a barátságot, ahonnan kamaszkorukban abbahagyták, azonban most a lány bátyja nélkül. Vajon Jason még mindig csak Dylan húgaként tekint a már nővé cseperedett Olive-ra?
"A szívem megkergült. Azok a pillangók, amelyeket Jason már az első találkozásunk pillanatában felébresztett, valósággal elözönlötték a bensőmet, és én szinte rosszul lettem. Sebezhetőnek éreztem magam. Elfogott a remény. A csodálatos remény."
Minden alkalommal, amikor Jason Picúrnak hívta Olive-ot, a szívem hatalmasat dobbant. Imádtam végig, amikor így becézgette a lányt, ez annyi mindent elárul a kapcsolatukról. Ám amikor Jason színészi karrierje kerül válságba, akkor döntenie kell: eldobja a kemény munka gyümölcsét, vagy Olive segítségét kéri.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy benne ragadtam ebben a humoros és aranyos történetben. Az olvasása közben alig bírtam abbahagyni a mosolygást! Felvidított és rabul ejtett. Aztán hirtelen arra lettem figyelmes...., hogy én is imádtam Jason Thornt.
Karakterek:
Nem kell sok idő, hogy megkedveljük mindkét főszereplőt. Olive munkássága révén hamar utat talál az olvasók szívéhez, hiszen egy szerzővel azért mégiscsak illik szimpatizálnunk. Mindemellett annyira emberien viselkedett, tényleg mintha a hétköznapokból lépett volna ki pont elém. Sokszor ez hiányzik a női főszereplőkből, egy csepp realitás, és örültem, hogy itt megkaptam. Teljesen el tudtam képzelni, hogy abban a helyzetben én is hasonlóképpen reagálok. Megilletődöm, összevissza mindenféle hülyeséget zagyválok, hadarok, ezek mind teljesen emberi reakciók, és bár a világa egy elvont habosbabos rózsaszín felhőcske, Olive mégis amennyire szükséges volt, annyira megtartotta ezt a valóság talaján. Ellenben Jason Thornnal, aki tényleg egy tökéletes hímpéldány. A megtestesült álom. Férfias, merész, szenvedélyes és tehetséges, amivel sok pénzt is keres. Azt hiszem, elkelt; először, másodszor, senki többet harmadszor.
Mégis aki még inkább a szívemhez nőtt, az Olive cserfes, de hűséges barátnője volt, Lucy. Egy két lábon járó energia- és boldogságbomba. Mellette nem unalmas az élet! És mit gondoltok, ki akarja épp Adam Connort?
Borító:
Az ég a megmondója, hogy általában én nagyon szeretem a magyar borítókat. Sokszor sokkal hangulatosabbak, mint az eredetik, persze vannak kivételek. Ez egy közülük.
Bár az elején leszögezném, hogy nem díjazom jobban a külföldi kiadás pocivillantós modelljét (talán egy picit), a félig levágott fejét annál inkább nem, és hogy a kézfeje nem látszik, az sem éppen előnyös. A magyar kiadás alapelgondolása ötletes, tetszetős, de a férfi rajta Jason Thornhoz képest... kimondom... öreg. Egy flegma fazon néz ránk a képről, mindennek lehet mondani, de csábosnak egyáltalán nem. A rúzsfolt ötletes megoldás, ami megjelenik a folytatásán is. Azonban a címről egy vesszőt mégiscsak hiányolok.
Összességében:
Az Imádlak, Jason Thorn egy hollywoodi tündérmese, tökéletes kikapcsolódás az olyan időszakokra, amikor csak egy kis mosolygásra vágyunk. Hiszen Ella Maise könyvében ez a legfőbb erény: Megnevetteti és felvidítja az olvasóját.
Alig bírtam letenni, annyira magával ragadott Olive és Jason története.
Édes, aranyos és szívet melengető regény.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik szeretik a bájos történeteket egy csipet humorral és erotikával fűszerezve.
Oldalszám: 494
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: Jason Thorn
Kedvenc idézeteim:
"Van az a dolog, ami a keblünkben lakik. Az enyém szárnyra kapott és elrepült. A másik pedig, a koponyám lakója, ő csendben cseppfolyóssá vált."
"Rossz ember volnék, amiért boldoggá tett, hogy ilyen szomorúan búcsúztak el tőlem? Boldoggá, mert éreztem, hogy szeretnek. Szerettek és befogadtak úgy, ahogy az korábban még sosem történt meg velem. Boldog emlékként beleégett az elmémbe az, ahogy ott állt ez a család, miközben beültem a kocsiba, és eltűntem az életükből."
Gondolom, nem én vagyok az egyedüli, akinek az élet sokszor betesz (esetemben jelenleg rengeteg a tanulnivaló), erre azonban a legjobb kezelés egy léleképítő, cukiságmérőt kiütő, romantikus regény. Az Imádlak, Jason Thorn pont ilyen alkalmakra tökéletes. Amikor az élet a feje tetején áll és kell egy kis kikapcsolódás.
Ennek a könyvnek a valódi ereje nem az alaptörténetében rejlik, hiszen valljuk be, nem ez az első, amikor az a felállás, hogy a főszereplő lány a bátyja legjobb barátjába esik mérhetetlenül bele, és valószínűleg nem is az utolsó. Azonban Ella Maise belehelyezte egy olyan történetbe, ami még mindig nem mondható teljesen egyedinek, mégis már az első oldalakon ellopta a szívemet.
Eleinte, az első néhány fejezetben megismerkedhetünk a Taylor családdal, akik szerető légkörrel fogadják be és veszik körül Jasont, akit egy alkalommal az alkoholista édesanyja kizárt a házból. Az akkor még néhány éves Olive ámulattal bámulja a fiút, és gyermeki ártatlansággal megkéri az első találkozásukkor, hogy vegye feleségül őt. Az írónő ezeket a pillanatokat olyan stílusban fogalmazta meg, hogy szavaiból csengnek a kislány naiv és aranyos, gyermeki gondolatai. Az évekkel együtt ismét vált Ella Maise is, amikor már a hormonok dúlnak a kamaszkor állomásakor, az írónő stílusa is vele együtt "nő fel", ilyenkor már egy igazi tinédzser lány tükröződik vissza a sorokról. Újból eltelik majdnem egy évtized, és immár mindketten felnőtté váltak. Jasonből befutott színész lett, Olive pedig egy frissen felkapott írópalánta, a könyve megfilmesítéséért pedig a producerek vívnak harcot. Egy ilyen megbeszélés alkalmával azonban nem várt vendég lép be az ajtón. Olive-ban újra felélednek a rég alvó pillangók, ahogy meglátja Jasont, aki a titkon róla mintázott Isaacet fogja megeleveníteni a mozivásznon. A kezdeti megilletődés után, hiszen ő volt a lány első nagy szerelme, felelevenednek a régmúlt emlékei. Most hogy ennyi idő után ilyen közel élnek egymáshoz, ráadásul együtt is dolgoznak, nincs más hátra, mint előre. Onnan folytatják a barátságot, ahonnan kamaszkorukban abbahagyták, azonban most a lány bátyja nélkül. Vajon Jason még mindig csak Dylan húgaként tekint a már nővé cseperedett Olive-ra?
"A szívem megkergült. Azok a pillangók, amelyeket Jason már az első találkozásunk pillanatában felébresztett, valósággal elözönlötték a bensőmet, és én szinte rosszul lettem. Sebezhetőnek éreztem magam. Elfogott a remény. A csodálatos remény."
Minden alkalommal, amikor Jason Picúrnak hívta Olive-ot, a szívem hatalmasat dobbant. Imádtam végig, amikor így becézgette a lányt, ez annyi mindent elárul a kapcsolatukról. Ám amikor Jason színészi karrierje kerül válságba, akkor döntenie kell: eldobja a kemény munka gyümölcsét, vagy Olive segítségét kéri.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy benne ragadtam ebben a humoros és aranyos történetben. Az olvasása közben alig bírtam abbahagyni a mosolygást! Felvidított és rabul ejtett. Aztán hirtelen arra lettem figyelmes...., hogy én is imádtam Jason Thornt.
Karakterek:
Nem kell sok idő, hogy megkedveljük mindkét főszereplőt. Olive munkássága révén hamar utat talál az olvasók szívéhez, hiszen egy szerzővel azért mégiscsak illik szimpatizálnunk. Mindemellett annyira emberien viselkedett, tényleg mintha a hétköznapokból lépett volna ki pont elém. Sokszor ez hiányzik a női főszereplőkből, egy csepp realitás, és örültem, hogy itt megkaptam. Teljesen el tudtam képzelni, hogy abban a helyzetben én is hasonlóképpen reagálok. Megilletődöm, összevissza mindenféle hülyeséget zagyválok, hadarok, ezek mind teljesen emberi reakciók, és bár a világa egy elvont habosbabos rózsaszín felhőcske, Olive mégis amennyire szükséges volt, annyira megtartotta ezt a valóság talaján. Ellenben Jason Thornnal, aki tényleg egy tökéletes hímpéldány. A megtestesült álom. Férfias, merész, szenvedélyes és tehetséges, amivel sok pénzt is keres. Azt hiszem, elkelt; először, másodszor, senki többet harmadszor.
Mégis aki még inkább a szívemhez nőtt, az Olive cserfes, de hűséges barátnője volt, Lucy. Egy két lábon járó energia- és boldogságbomba. Mellette nem unalmas az élet! És mit gondoltok, ki akarja épp Adam Connort?
"Te akkor is az álmaid rabja vagy, ha éppen nem írsz."
Borító:
Az ég a megmondója, hogy általában én nagyon szeretem a magyar borítókat. Sokszor sokkal hangulatosabbak, mint az eredetik, persze vannak kivételek. Ez egy közülük.
Bár az elején leszögezném, hogy nem díjazom jobban a külföldi kiadás pocivillantós modelljét (talán egy picit), a félig levágott fejét annál inkább nem, és hogy a kézfeje nem látszik, az sem éppen előnyös. A magyar kiadás alapelgondolása ötletes, tetszetős, de a férfi rajta Jason Thornhoz képest... kimondom... öreg. Egy flegma fazon néz ránk a képről, mindennek lehet mondani, de csábosnak egyáltalán nem. A rúzsfolt ötletes megoldás, ami megjelenik a folytatásán is. Azonban a címről egy vesszőt mégiscsak hiányolok.
Összességében:
Az Imádlak, Jason Thorn egy hollywoodi tündérmese, tökéletes kikapcsolódás az olyan időszakokra, amikor csak egy kis mosolygásra vágyunk. Hiszen Ella Maise könyvében ez a legfőbb erény: Megnevetteti és felvidítja az olvasóját.
Alig bírtam letenni, annyira magával ragadott Olive és Jason története.
Édes, aranyos és szívet melengető regény.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik szeretik a bájos történeteket egy csipet humorral és erotikával fűszerezve.
Oldalszám: 494
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: Jason Thorn
Kedvenc idézeteim:
"Van az a dolog, ami a keblünkben lakik. Az enyém szárnyra kapott és elrepült. A másik pedig, a koponyám lakója, ő csendben cseppfolyóssá vált."
*
"Rossz ember volnék, amiért boldoggá tett, hogy ilyen szomorúan búcsúztak el tőlem? Boldoggá, mert éreztem, hogy szeretnek. Szerettek és befogadtak úgy, ahogy az korábban még sosem történt meg velem. Boldog emlékként beleégett az elmémbe az, ahogy ott állt ez a család, miközben beültem a kocsiba, és eltűntem az életükből."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése