"Engem az érzelmeim vezéreltek, ő fásult volt és közönyös. Én álmodoztam, ő rémálmokban élt. Én gyakran sírtam, neki nem voltak könnyei.
Bár jégből volt a szíve, voltak röpke percek, amikor összekapcsolódott a pillantásunk és megláttuk egymás lelkében a titkokat, és amikor az ajka megízlelte a lelkemet mardosó félelmeket, én pedig magamba szívtam az ő fájdalmát. Néha még azt is elképzeltük, milyen lenne egymást szeretni, de a közénk furakodó, csúf valóság rendre a földre kényszerített minket.
Nem tudta, hogyan kell szeretni, és ugyanezt rólam is el lehetett mondani. Mégis… ha esélyt kapnék arra, hogy újra szerethessek, ismét őt választanám.
Még akkor is, ha tudnám, hogy fájni fog. Még akkor is, ha újra és újra földhöz vágna bennünket a gravitáció.
Lucy és Graham szívbe markoló története megmutatja, milyen az, amikor a szavak már nem elegendők. Ami segíthet, az egy ölelés, amiben a lelkek érintkeznek, és egy tekintet, ami többet mond bármely szónál. Olyankor beszélnek igazán – azon a nyelven, amit a legjobban értenek."
Brittainy C. Cherry eddigi könyvei mind mélyen megérintett, és bár összetörtek, aztán egyenként, apró darabokból raktak össze, egy pillanatát sem bántam meg, amelyet a Lebegéssel, Tűzesővel, Csendfolyóval vagy a Gravitációval töltöttem.
Az Az vagy nekem sorozat zárókötetében egy olyan párost ismerhetünk meg - Lucyt és Grahamet -, akik szöges ellentétei egymásnak, mégis egy elemi erő vonzza őket a másik felé. A bohém virágárust és a keményszívű thriller szerzőt.
Az írónő már az elején gondoskodik arról, hogy előkészítsük a százas zsepit, és el is használjuk. Rögtön a prológusban elénk tárja egy összetartó testvérpár képét, akik jóban-rosszban egymás mellett állnak. Mióta édesanyjuk jobb létre szenderült a három lány legidősebbje külön utakon jár, az álmai helyett az anyagi biztonságot választotta, míg a másik kettő inkább anyjuk életmódját követve napról napra, de lehetőségekkel teli életet folytat, és küzdelmek árán, de megnyitják közösen a saját virágboltjukat, a Monet Kertjét.
Graham Russell éppen az új regényére készül, ám emiatt majdnem lekési a saját édesapja temetését. Nem is bánná, ha felesége nem erőltetné annyira a megjelenést, hiszen egyedül ő tudja, milyen is volt Kent Russell valójában, amikor nem a híres szerző álarca mögé rejtőzött. Ő a felelős azért, hogy a fia szíve megkeményedett, és egyedül a szakmája vált az élete értelmévé. De talán ezt a jégszívet az érkező kisbaba fel tudja olvasztani... Azonban a magzatvíz korai elfolyása sosem jelent jót. A csöppség az életéért harcol percről percre, és észre sem veszi, hogy akit később édesanyjának szólíthatna, kisétál az ajtón, és nem néz vissza többet. Grahamnek nem csak sikerszerzőként és gyászoló fiúként, hanem immár egyedülálló apaként is helyt kell állnia a világban.
A család, megbocsájtás és szeretet fontos kulcsszavak a regényben. A cselekményszál minden oldalán; Lucy és testvérei, valamint Graham és az őt nem eresztő múltja meg az egyre színesedő jövője között. Fontos ezekről beszélni, hiszen szinte a teljes élet titka ez a három szó.
"– Te vagy az – suttogtam a szájába. – Te vagy az én legnagyobb reményem. És az is maradsz, amíg csak élek."
Lucyban megláttam a rajongó énemet, aki hozzám hasonlóan odavan a kedvenc szerzőiért. Egyszer úgy adja a sors, hogy egy olyan eseményre kell virágot szállítania, ahol G. M. Russell is megjelenik, de a róla elképzelt kép hamar darabokra törik, mikor egy kellemetlen ajtócsapódás után egy kis időt kénytelenek együtt tölteni. Sokkal távolságtartóbb, ridegebb, mint azt a nő gondolta volna. Ezt csak fokozza a sokk, amikor egy közös ismerős lép ki azon a fránya ajtón, ami örökre megváltoztatja az életüket.
Graham még maga sem tudja, hogy szüksége van egy kis fényre a mindennapjaiban, aminek egy részét újszülött kislánya bár betölti, az egyedülálló apaság nehézségeit és tapasztalatlanságát nincs kivel megoldania. Félre kell tennie minden büszkeségét, hogy segítséget kérjen és rávegye magát, hogy besétáljon egy virágüzletbe.
A két karakter jelleme oldalról oldalra változott apró lépésenként. Graham szíve köré épített falainak téglái lassan egy hippi szélvésznek köszönhetően meglazultak, és képessé válik megszabadulni a múlt fájdalmaitól és árnyaitól, hiszen az új élet lehetősége ott lebeg a szeme előtt, csak meg kell ragadnia. Lucy spontaneitását és természethez való közelségérzetét édesanyjától örökölte. Ő tanította meg kislánykorában mindarra, amit jelenleg tud. Egyes élethelyzetekben el is gondolkodik: Mit tenne ilyenkor a mama? Mégis mélyen, legbelül vágyik arra az elköteleződésre, arra stabilitásra, amely anyjának sosem adatott meg, egy helyre, amelyet igazán az otthonának hívhat.
Egy mesébe illő történet a szabad madár és a gyökeret vert fa táncáról, Lucyról és Grahamről, az élet nehézségeiről és szépségeiről, a múlt béklyóiról és egy teljesebb élet hívogató szaváról.
Az idei év egyik kedvencét olvashattam!
Karakterek:
Lucy, aki mindenben és mindenkiben meglátja a jót, gondoskodó természetű, a természetben érzi magát teljesnek. A két lábon járó boldogság és napfény, akire mindenkinek szüksége van az életében, ha nem ő maga az. A madarakra jellemző báj és szabadság írja le legjobban a nőt, a belőle sugárzó életöröm pedig akaratlanul is beissza magát az ember bőre alá, és gyökeret ver a szívében. Ahogyan azt Grahammel is tette. Annak ellenére, hogy a férfit erősen introvertáltként jellemeztem, aki igencsak szűkszavú, kemény és megpróbálja elfojtani az érzelmeit, nagyon rendes ember. Tetszett, hogy Brittainy C. Cherry nem változtatta meg teljesen a jellemét, de éreztette, hogy a szívét körülvevő fal leomlott Lucille és az újszülött Talon hatására. Nagyszerű édesapa, aki megtanulta, hogy az érzelmei nem sebezhetővé teszik őt, hanem sokkal inkább erősebbé. Csodálkozik az ember, hogy ezek után nem éri be kevesebbel?
Borító:
Lélegzetelállító külső meseszép belsőt takar. Kimondottan tetszik, hogy nem próbálták meg elvenni a férfiről a hangsúlyt egy gazdagabb háttérrel, hanem megmaradt barnásnak és falmintájúnak. A modell akár lehetne a főszereplő Graham is, testtartásából pedig kiolvasható a fájdalma és megtöretettsége. Tökéletesen passzol a sorozat többi tagjához.
Összességében:
"De hát a szív már csak ilyen. Amikor az ember azt hiszi, hogy már tele van, még mindig fér bele egy csöppnyi szeretet."
Graham szavait idézve csak annyit mondanék, hogy az olvasók is pont így vannak a könyvekkel. Mikor azt hiszi az ember, hogy már annyi történet nyert előkelő helyet a szívében, hogy már nem is férne bele több, akkor rá kell jönnie, hogy még mindig eljuthat oda egy-egy regény. A Gravitáció is pont így volt az én szívemmel. Megtalálta az oda vezető utat, és elfoglalt egy különleges helyet az egyik zugában.
Lucy és Graham története igazán különleges, hiszen ki gondolná, hogy ennyire ellentétes személyiségek ennyire összeillenek. De hát az ellentétek vonzzák egymást, nem igaz? Méghozzá elemi erővel.
Mindenkinek ajánlanom Brittainy C. Cherry sorozatát, akik egy mélyebb, katartikus élményt kiváltó könyvre vágynak, amely nemcsak kikapcsol, hanem teljességgel is elvarázsol.
"– Azt hittem, voltam már szerelmes. Azt hittem, pontosan tudom, hogy mit jelent az érzés. Hogy ismerem minden csínját-bínját. Tudom, milyen formákat képes ölteni, és hogy néha nagy kacskaringók után jut csak el az ember szívéhez. De aztán jött ez a csók.
– És?
Nyelni is alig bírtam, nemhogy beszélni.
– És ekkor megértettem, hogy te vagy az első és az egyetlen, aki képes életre kelteni a szívdobbanásaimat."
"Szerelem. Az érzés, amitől egyesek szárnyaltak, mások összetörtek. Ami lángra gyújtotta a szíveket, hogy aztán kiégjenek. Ami az összes út kezdetét és végét jelentette."
Brittainy C. Cherry eddigi könyvei mind mélyen megérintett, és bár összetörtek, aztán egyenként, apró darabokból raktak össze, egy pillanatát sem bántam meg, amelyet a Lebegéssel, Tűzesővel, Csendfolyóval vagy a Gravitációval töltöttem.
Az Az vagy nekem sorozat zárókötetében egy olyan párost ismerhetünk meg - Lucyt és Grahamet -, akik szöges ellentétei egymásnak, mégis egy elemi erő vonzza őket a másik felé. A bohém virágárust és a keményszívű thriller szerzőt.
Az írónő már az elején gondoskodik arról, hogy előkészítsük a százas zsepit, és el is használjuk. Rögtön a prológusban elénk tárja egy összetartó testvérpár képét, akik jóban-rosszban egymás mellett állnak. Mióta édesanyjuk jobb létre szenderült a három lány legidősebbje külön utakon jár, az álmai helyett az anyagi biztonságot választotta, míg a másik kettő inkább anyjuk életmódját követve napról napra, de lehetőségekkel teli életet folytat, és küzdelmek árán, de megnyitják közösen a saját virágboltjukat, a Monet Kertjét.
Graham Russell éppen az új regényére készül, ám emiatt majdnem lekési a saját édesapja temetését. Nem is bánná, ha felesége nem erőltetné annyira a megjelenést, hiszen egyedül ő tudja, milyen is volt Kent Russell valójában, amikor nem a híres szerző álarca mögé rejtőzött. Ő a felelős azért, hogy a fia szíve megkeményedett, és egyedül a szakmája vált az élete értelmévé. De talán ezt a jégszívet az érkező kisbaba fel tudja olvasztani... Azonban a magzatvíz korai elfolyása sosem jelent jót. A csöppség az életéért harcol percről percre, és észre sem veszi, hogy akit később édesanyjának szólíthatna, kisétál az ajtón, és nem néz vissza többet. Grahamnek nem csak sikerszerzőként és gyászoló fiúként, hanem immár egyedülálló apaként is helyt kell állnia a világban.
A család, megbocsájtás és szeretet fontos kulcsszavak a regényben. A cselekményszál minden oldalán; Lucy és testvérei, valamint Graham és az őt nem eresztő múltja meg az egyre színesedő jövője között. Fontos ezekről beszélni, hiszen szinte a teljes élet titka ez a három szó.
"– Te vagy az – suttogtam a szájába. – Te vagy az én legnagyobb reményem. És az is maradsz, amíg csak élek."
Lucyban megláttam a rajongó énemet, aki hozzám hasonlóan odavan a kedvenc szerzőiért. Egyszer úgy adja a sors, hogy egy olyan eseményre kell virágot szállítania, ahol G. M. Russell is megjelenik, de a róla elképzelt kép hamar darabokra törik, mikor egy kellemetlen ajtócsapódás után egy kis időt kénytelenek együtt tölteni. Sokkal távolságtartóbb, ridegebb, mint azt a nő gondolta volna. Ezt csak fokozza a sokk, amikor egy közös ismerős lép ki azon a fránya ajtón, ami örökre megváltoztatja az életüket.
Graham még maga sem tudja, hogy szüksége van egy kis fényre a mindennapjaiban, aminek egy részét újszülött kislánya bár betölti, az egyedülálló apaság nehézségeit és tapasztalatlanságát nincs kivel megoldania. Félre kell tennie minden büszkeségét, hogy segítséget kérjen és rávegye magát, hogy besétáljon egy virágüzletbe.
A két karakter jelleme oldalról oldalra változott apró lépésenként. Graham szíve köré épített falainak téglái lassan egy hippi szélvésznek köszönhetően meglazultak, és képessé válik megszabadulni a múlt fájdalmaitól és árnyaitól, hiszen az új élet lehetősége ott lebeg a szeme előtt, csak meg kell ragadnia. Lucy spontaneitását és természethez való közelségérzetét édesanyjától örökölte. Ő tanította meg kislánykorában mindarra, amit jelenleg tud. Egyes élethelyzetekben el is gondolkodik: Mit tenne ilyenkor a mama? Mégis mélyen, legbelül vágyik arra az elköteleződésre, arra stabilitásra, amely anyjának sosem adatott meg, egy helyre, amelyet igazán az otthonának hívhat.
Egy mesébe illő történet a szabad madár és a gyökeret vert fa táncáról, Lucyról és Grahamről, az élet nehézségeiről és szépségeiről, a múlt béklyóiról és egy teljesebb élet hívogató szaváról.
Az idei év egyik kedvencét olvashattam!
"Nem lett volna szabad így éreznünk egymás iránt.
Nem lett volna szabad belehabarodnom.
A gravitáció azonban egyre közelebb vonzott bennünket egymáshoz, és semmit sem tehettünk ellene."
Karakterek:
Lucy, aki mindenben és mindenkiben meglátja a jót, gondoskodó természetű, a természetben érzi magát teljesnek. A két lábon járó boldogság és napfény, akire mindenkinek szüksége van az életében, ha nem ő maga az. A madarakra jellemző báj és szabadság írja le legjobban a nőt, a belőle sugárzó életöröm pedig akaratlanul is beissza magát az ember bőre alá, és gyökeret ver a szívében. Ahogyan azt Grahammel is tette. Annak ellenére, hogy a férfit erősen introvertáltként jellemeztem, aki igencsak szűkszavú, kemény és megpróbálja elfojtani az érzelmeit, nagyon rendes ember. Tetszett, hogy Brittainy C. Cherry nem változtatta meg teljesen a jellemét, de éreztette, hogy a szívét körülvevő fal leomlott Lucille és az újszülött Talon hatására. Nagyszerű édesapa, aki megtanulta, hogy az érzelmei nem sebezhetővé teszik őt, hanem sokkal inkább erősebbé. Csodálkozik az ember, hogy ezek után nem éri be kevesebbel?
Borító:
Lélegzetelállító külső meseszép belsőt takar. Kimondottan tetszik, hogy nem próbálták meg elvenni a férfiről a hangsúlyt egy gazdagabb háttérrel, hanem megmaradt barnásnak és falmintájúnak. A modell akár lehetne a főszereplő Graham is, testtartásából pedig kiolvasható a fájdalma és megtöretettsége. Tökéletesen passzol a sorozat többi tagjához.
Összességében:
"De hát a szív már csak ilyen. Amikor az ember azt hiszi, hogy már tele van, még mindig fér bele egy csöppnyi szeretet."
Graham szavait idézve csak annyit mondanék, hogy az olvasók is pont így vannak a könyvekkel. Mikor azt hiszi az ember, hogy már annyi történet nyert előkelő helyet a szívében, hogy már nem is férne bele több, akkor rá kell jönnie, hogy még mindig eljuthat oda egy-egy regény. A Gravitáció is pont így volt az én szívemmel. Megtalálta az oda vezető utat, és elfoglalt egy különleges helyet az egyik zugában.
Lucy és Graham története igazán különleges, hiszen ki gondolná, hogy ennyire ellentétes személyiségek ennyire összeillenek. De hát az ellentétek vonzzák egymást, nem igaz? Méghozzá elemi erővel.
Mindenkinek ajánlanom Brittainy C. Cherry sorozatát, akik egy mélyebb, katartikus élményt kiváltó könyvre vágynak, amely nemcsak kikapcsol, hanem teljességgel is elvarázsol.
"Ha úgy érzed, hogy zuhansz, csak engedd el magad. Én itt vagyok melletted, hogy elkapjalak."
Oldalszám: 375
Kiadó: Libri
Kedvenc karakter: Graham Russell
Kedvenc idézetek: – És?
Nyelni is alig bírtam, nemhogy beszélni.
– És ekkor megértettem, hogy te vagy az első és az egyetlen, aki képes életre kelteni a szívdobbanásaimat."
*
"Szerelem. Az érzés, amitől egyesek szárnyaltak, mások összetörtek. Ami lángra gyújtotta a szíveket, hogy aztán kiégjenek. Ami az összes út kezdetét és végét jelentette."
*
"A nő, aki mindent érzett, szinte egybeolvadt azzal a férfival, aki nem érzett semmit."
*
"Ő volt a fény az éjszakában, még akkor is, amikor a legsötétebben tombolt a vihar."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése