D. Tóth Kriszta - Jöttem, hadd lássalak

HANGULAT                                MOLY                                        2019

 "Mindenkinek ​van egy „Hufnágel Pistije”. De vajon akkor járunk a legjobban, ha teljesülnek az álmaink? 

Borbálát a haláláig fogva tartja egy másik élet ígérete. A saját világából elvágyódik, de nem is sejti, hogy ha annak idején másképp dönt, semmi sem úgy alakult volna, ahogy azt életének utolsó percéig elképzeli… 

Bora – mert a Borbálát rendszeresen kikérte magának –, ez a bonyolult, ellentmondásos de ellenállhatatlan nő halálos ágyán, 45 évesen kénytelen szembenézni választásaival, vágyaival, kudarcaival, a megszerzett és elmulasztott lehetőségekkel. Miközben a betegség emészti testét, az elméje ép. Visszaemlékszik két nagy szerelmére: hetvenes évek Budapestjére tévedt angol grófra, és Mikire, a magyar főiskolásra, akinek kedvéért végül feladta a nagyvilági élet lehetőségét. 25 évvel, egy házassággal, két gyerekkel és egy keserves válással később nagybetegen Bora még mindig azon lamentál, hogy vajon mi lett volna, ha… ha mégis színésznő lesz és nem tanárnő, ha a fővárosból nem költözik vidékre, ha a másik férfihoz megy hozzá. Ha a másik életet választja. De vajon létezik „másik élet”? 

Életének utolsó napjaiban aztán Bora nagy döntést hoz. Arra kéri a lányát, hogy szervezzen meg neki egy utazást… mert bármi is történt a múltban, annak a férfinak a karjában akar meghalni, akit mindig is szeretett."

Sokan ajánlották már D. Tóth Kriszta regényét korábban, én utólag nagyon sajnálom, hogy csak most kerítettem rá sort. Több témát is felfűz a cselekményszálra, Bora életére, ami magával ragadja az olvasót.

A gulyáskommunizmus idején játszódó történet valós korrajzot állít, felelevenednek az iskolában tanultak, és számomra lényegében itt vált valóságossá mindaz, amit eddig tankönyvek ismertettek velem. Emberközelivé hozta, hiszen egy hétköznapi család élete áll a középpontban, hogyan is vészelték át ezt a korszakot, egy fiatal lány élete, aki megpróbálta teljesíteni a társadalom által elvárt feladatokat, miközben keresi a szerelmet, a jövőjét, a sorsát. 

A fiatal Bora álmokat dédelgetett, de amikor ezek atomjaira hullottak, kénytelen volt racionálisabban gondolkodni, földhözragadtabban élni. Eljárt a barátaival a kor legendáinak koncertjeire, soha ki nem hagyott volna egy Omega fellépést sem, a tömegben énekelte az összes dalukat. Ez a baráti társaság is  eleven volt, bár D. Tóth Kriszta általában egy-egy tulajdonsággal jellemezte a mellékszereplőket, így is tökéletesen kiolvasható volt a klikken belüli pozitív és negatív felhang is. Szerelem, féltékenység, irigység, de mégis megvolt köztük az összetartozás is. 

De amikor Borát felkérik egy angol gróf tolmácsának, kinyílik előtte egy kapu a nagyvilág felé, a vasfüggönyön túlra. Minden tökéletesnek tűnik, hiszen fiatalon megleli a szerelmet és egy fantasztikus munkát is. Ugyanakkor a lány érzi, hogy a múltjában van egy lezáratlan történet, és így nem tud továbblépni az ismeretlenbe, utazni, hiszen a szíve visszahúzza őt egy másik fiúhoz, Mikihez, aki bár nem tudja ugyanazt a fényes jövőt biztosítani,  mint a brit diplomata, mégis akkor úgy érzi,  helyesen döntött. 

Évtizedekkel később, halálhoz közeledve Bora a betegágyán  számvetést tart, és felteszi önmagának a kérdés: Mi lett volna, ha akkor másként döntött volna? Ha nem a tanári állást választotta volna vidéken, ha nem egy olyan férfi mellett vert volna gyökeret, aki nem adhatta meg neki a szárnyakat, amikre igazán vágyott? 

A két idősík váltakozásában megismerhetjük Borának azt az énjét, aki gyereket nevel, akit megtépázott az élet vihara, aki a halálra, mint társra tekint valamint a retrospektív elbeszélésben az életvidám oldalát, aki reménnyel telve áll a jövő elé és követi az álmait. Ez a két rész sokszor olybá tűnik, mintha nem is egy emberhez tartozna, mintha ellenpólusai lennének egymásnak.

"Léteznek pillanatok, amelyeket szinte tapintani lehet. Az ember érzi a jelentőségüket. Egyszerűen tudja, hogy ott és akkor olyasmi történik, ami meghatározza a jövőjét. Ezeket a pillanatokat még a legkevésbé tudatos emberek sem kerülhetik el, olyan elemi erővel tolja bele őket a sors az arcunkba."

Mikor megtudtam, hogy az írónő az édesanyja emlékéül írta a Jöttem, hadd lássalakot, megijedtem. Féltem, hogy túlságosan is melankolikus lesz, hogy olyan érzelmeket fog közvetíteni számomra, ami engem is letargiába taszít, eléggé empatikus vagyok ahhoz, hogy ez könnyen megvalósuljon. De nem ez történt. Összetört, de csakis a jó értelemben. A maga valóságosságával, autobiográf elemeivel és közvetlenségével. Bemutatja, hogy egy nő szerepe sem a társadalomban, sem a családban, sem egy párkapcsolatban nem könnyű. Mást hibáztatni nem nehéz, de ahhoz kell igazán erő, hogy valaki beismerje: hibázott. 

Akarva-akaratlanul is tanít ez a könyv. Tanít az életről, az anyaságról, a házasságról, a döntéseinkről, és azok következményeiről, egyes lehetőségek kettős éléről és a sorsról. A végére az fogalmazódott meg bennem, hogy Bora élete bár nem volt könnyű, utólag egy szebb s jobb jövő képe is megjelent előtte, ám ő nem tudta, amit mi, olvasók időközben újságcikkekből igen. Minden úgy történik, ahogy annak történnie kell. 

Sokat adott nekem ez a könyv, lelkileg épített és formált. Egy egész életet sűrítettek bele 250 oldalba úgy, hogy az megérintse az embert, de ne sújtsa le. Szépirodalmi nyelvezettel alkotta az írónő, korhűen, és azt hiszem, a szívét s lelkét beleadta, hogy ezt mi most ilyen formában elolvashassuk.

Borító:
Az eredeti borítóval kicsikét szkeptikus vagyok, de a bővített kiadás új külseje abszolút elnyerte a szívemet, ahogyan a történet maga is. Figyelemfelkeltő, nem túlgondolt, letisztult, és épp ezért tökéletesen passzol a regényhez. A fehér háttéren egy nő alakja tűnik fel, de benne két kép jelenik meg. A két szélsőség Bora életének két lehetőségét is szimbolizálhatja. Az egyik kép, ami végül lett, a másik, ami lehetett volna.

Összességében:
A Jöttem, hadd lássalak egy komoly történetet rejt, ami elér az olvasó szívéig. Valóságos, eleven, és ettől még meghatóbbá válik. Örülök, hogy a részese lehettem ennek a személyes életútnak, először vettem imént a kezembe, de biztosan nem utoljára.
Azoknak ajánlanám, akiket vonz egy hétköznapi, mégis különleges élettörténet, ami akarva-akaratlanul is épít és formál bennünket.

Oldalszám: 252
Kiadó: Bookline Könyvek

Kedvenc karakter: Bora
Kedvenc idézeteim: 

"Mi nők már csak ilyenek vagyunk. Szerelmesek az emberbe, akinek többet látjuk a hátát, mint az elejét. S még azt is elhisszük neki, hogy a Nap forog a Föld körül."

*

"Apu úgy ismert, mint senki más. Még szavakra sem volt szüksége ahhoz, hogy mindent tudjon rólam. Ma már látom, azért, mert egyformák voltunk, mi ketten."