Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.
Senki, kivéve Cartert.
Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.
Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!"
December óta indokolatlanul ott csücsült a polcomon, ami nem megszokott nálam, ha egy Colleen Hoover könyvről van szó. Általában mindig azonnal belekezdek, nem hagyok neki időt porosodni. Most mégis azt érzem, ennek így kellett történnie. A Túl késő nem egy olyan regény, amit bármi más mellett lehet olvasni, ez a könyv teljes koncentrációt és lélekjelenlétet igényel. Erre pedig nekem csak most volt kapacitásom.
A Túl késő lett szerintem Colleen Hoover legdurvább, lelket is megrázó története, ami ugyanakkor beszippant az elején, és a végéig nem is ereszt el.
Sloan és Asa már két éve vannak együtt. A lány nem tud szabadulni a csapdából, amibe az elején beleesett, kénytelen tűrni és tűrni minden alkalommal, amikor a férfi csak ki akarja használni a testét, ameddig ezzel biztonságban tudhatja a beteg öccsét. A ház, amiben élnek, inkább nevezhető mások szolgálati lakásának, mint otthonnak, hiszen a naponta megrendezett bulik és lebonyolított feketepiaci adásvételek miatt Sloan már azt sem tudja, ki lakik igazán ott, és melyek azok, akik csak kiütve, kényszerből húzták meg magukat Asa területén.
Sloan összetörve megy az egyetemi spanyol órájára, ahol kellemes meglepetés éri. Hamar egy hullámhosszra kerülnek Carterrel, egy kis tiltott flörttel pedig még inkább belevési magát a férfi memóriájába. De gondolták valaha is, hogy Asánál találkoznak ismét?
A Túl késő rettenetesen addiktív könyv volt számomra. Egyre többet és többet akartam belőle, annyira különleges és egyedi történet. Ha ezt párosítjuk Colleen Hoover stílusával, akkor nem is ragozom tovább: feledhetetlen élményt kapunk.
A könyv alapjaiban az egymástól való függőséget mutatja be, ugyanakkor megjelenik benne számos fontos egyéb cselekményszál is. Colleen Hoover beenged bennünket egy olyan ember elméjébe, akitől mi magunk is iszonyodunk. Az életétől, a neveltetésétől és a gondolkodásmódjától. Mégis olvassuk, és betűről betűre tárulkozik fel Asa megborult lelki világa illetve az univerzumról alkotott kétes feltételei. Nem tudjuk elképzelni, Sloan hogyan képes ennek a kifordított világrendnek engedelmeskedni, de közben empatikusok is vagyunk vele szemben, hiszen a testvéri szeretet olyan kötelék, amiért az ember bármit feláldozna önmagából.
A három perspektívából bemutatott regény tökéletesen modellálja az igazság relativitását. Ugyanazt a helyzetet Asa és Sloan különbözőképpen írta le. Az olvasóra van bízva, mégis melyik verziót hiszi el, mégis azért valószínűsíthető, hogy a lány valóságával azonosulunk majd. A harmadik szemszög pedig Carter kettős életét vetíti le elénk, és mégis hogyan csöppent bele a másik kettő monoton hétköznapjába.
A lelki töltet mellett ugyanakkor megtalálható a könyvben az izgalom, ami miatt nem hagy bennünket nyugodni egészen a végéig. Egyedien van tördelve, amikor már azt hisszük, ennél nem jöhet nagyobb fordulat, akkor újít be az írónő igazán egy csavarral. Eleinte csak meglepődve néztem a könyvet, aztán rájöttem: Colleen Hooverről van szó. Miért is csodálkozok?
A regény kezdetén a mosoly, amely azt jelezte, hogy egy igazán jó könyvhöz nyúltam, fokozatosan váltott át döbbent arckifejezéssé. Az írónő is megosztotta velünk a gondolatait saját alkotásáról, amelyben olvashatunk a keletkezési körülményeiről, és előrevetíti Colleen Hoover, hogy ez erősen kilóg az eddigi művei közül. Ezt alá kell támasszam. Érdekes volt megfigyelni, mennyire hű maradt önmagához, mégis kitágította a perspektíváját, beleszőtte a thriller, pszichodráma szálat, és ettől lett egy igazán ütős regény a Too Late.
Borító:
Lényegesen minimalista alkotás. Erősen próbálkozom összekötni a könyvvel, de valahogy nem sikerül. Szóval akinek megvan a kapcsolat, várom az üzeneteket!
Megnézve az eddigi Colleen Hoover-borítókat nem igazán találunk ennyire sötét árnyalatokkal teliket. A Too Late-en a fekete, vörös, narancssárga színek uralkodnak, míg a többi regényén a főként pasztell tónusokat figyelhetünk meg. Ez is utalhat arra, hogy ez a történet más, mint a korábbiak, és ez a változás kívülről is megmutatkozik.
Összességében:
Ezért kedves a szívemnek Colleen Hoover. Mert nyit az új felé, de közben nem felejt el "cohósnak" lenni. Ebben a regényében ötvözte a saját, elképesztő stílusát, a csipetnyi romantikát a pszichothrillerre jellemző kiszámíthatatlansággal és lélektanisággal, amiből egy letehetetlen könyv született meg.
Mesteri alkotás lett, és a címe ellenére is azt sugallja: sosincs túl késő lépni.
Ösztönöz, lenyűgöz és abszolút kiránt a saját valóságunkból, hogy átéljük Asa, Sloan és Carter történetét.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik szeretnek kilépni az izgalmak világába úgy, hogy közben egy csipet romantika mégis útitársul szegődik.
Vigyázat! Addiktív történet! Ha egyszer a kezedbe veszed, onnantól nincs megállás... csak az utolsó szónál.
Oldalszám: 468
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:
"Valahol egyszer azt olvastam, hogy az extrovertáltak és az introvertáltak között nem az a különbség, hogyan viselkednek társaságban. Hanem az, hogy a társaság összetétele kimeríti vagy energiával tölti fel őket. Egy introvertált is tűnhet extrovertáltnak, és fordítva. Minden attól függ, hogy belsőleg hogyan hatnak rád az interakciók."
Sloan összetörve megy az egyetemi spanyol órájára, ahol kellemes meglepetés éri. Hamar egy hullámhosszra kerülnek Carterrel, egy kis tiltott flörttel pedig még inkább belevési magát a férfi memóriájába. De gondolták valaha is, hogy Asánál találkoznak ismét?
A Túl késő rettenetesen addiktív könyv volt számomra. Egyre többet és többet akartam belőle, annyira különleges és egyedi történet. Ha ezt párosítjuk Colleen Hoover stílusával, akkor nem is ragozom tovább: feledhetetlen élményt kapunk.
A könyv alapjaiban az egymástól való függőséget mutatja be, ugyanakkor megjelenik benne számos fontos egyéb cselekményszál is. Colleen Hoover beenged bennünket egy olyan ember elméjébe, akitől mi magunk is iszonyodunk. Az életétől, a neveltetésétől és a gondolkodásmódjától. Mégis olvassuk, és betűről betűre tárulkozik fel Asa megborult lelki világa illetve az univerzumról alkotott kétes feltételei. Nem tudjuk elképzelni, Sloan hogyan képes ennek a kifordított világrendnek engedelmeskedni, de közben empatikusok is vagyunk vele szemben, hiszen a testvéri szeretet olyan kötelék, amiért az ember bármit feláldozna önmagából.
A három perspektívából bemutatott regény tökéletesen modellálja az igazság relativitását. Ugyanazt a helyzetet Asa és Sloan különbözőképpen írta le. Az olvasóra van bízva, mégis melyik verziót hiszi el, mégis azért valószínűsíthető, hogy a lány valóságával azonosulunk majd. A harmadik szemszög pedig Carter kettős életét vetíti le elénk, és mégis hogyan csöppent bele a másik kettő monoton hétköznapjába.
"Így talál ránk a szerelem… tragédiák közepette. "
A lelki töltet mellett ugyanakkor megtalálható a könyvben az izgalom, ami miatt nem hagy bennünket nyugodni egészen a végéig. Egyedien van tördelve, amikor már azt hisszük, ennél nem jöhet nagyobb fordulat, akkor újít be az írónő igazán egy csavarral. Eleinte csak meglepődve néztem a könyvet, aztán rájöttem: Colleen Hooverről van szó. Miért is csodálkozok?
A regény kezdetén a mosoly, amely azt jelezte, hogy egy igazán jó könyvhöz nyúltam, fokozatosan váltott át döbbent arckifejezéssé. Az írónő is megosztotta velünk a gondolatait saját alkotásáról, amelyben olvashatunk a keletkezési körülményeiről, és előrevetíti Colleen Hoover, hogy ez erősen kilóg az eddigi művei közül. Ezt alá kell támasszam. Érdekes volt megfigyelni, mennyire hű maradt önmagához, mégis kitágította a perspektíváját, beleszőtte a thriller, pszichodráma szálat, és ettől lett egy igazán ütős regény a Too Late.
Borító:
Lényegesen minimalista alkotás. Erősen próbálkozom összekötni a könyvvel, de valahogy nem sikerül. Szóval akinek megvan a kapcsolat, várom az üzeneteket!
Megnézve az eddigi Colleen Hoover-borítókat nem igazán találunk ennyire sötét árnyalatokkal teliket. A Too Late-en a fekete, vörös, narancssárga színek uralkodnak, míg a többi regényén a főként pasztell tónusokat figyelhetünk meg. Ez is utalhat arra, hogy ez a történet más, mint a korábbiak, és ez a változás kívülről is megmutatkozik.
Összességében:
Ezért kedves a szívemnek Colleen Hoover. Mert nyit az új felé, de közben nem felejt el "cohósnak" lenni. Ebben a regényében ötvözte a saját, elképesztő stílusát, a csipetnyi romantikát a pszichothrillerre jellemző kiszámíthatatlansággal és lélektanisággal, amiből egy letehetetlen könyv született meg.
Mesteri alkotás lett, és a címe ellenére is azt sugallja: sosincs túl késő lépni.
Ösztönöz, lenyűgöz és abszolút kiránt a saját valóságunkból, hogy átéljük Asa, Sloan és Carter történetét.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik szeretnek kilépni az izgalmak világába úgy, hogy közben egy csipet romantika mégis útitársul szegődik.
Vigyázat! Addiktív történet! Ha egyszer a kezedbe veszed, onnantól nincs megállás... csak az utolsó szónál.
Oldalszám: 468
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:
"Valahol egyszer azt olvastam, hogy az extrovertáltak és az introvertáltak között nem az a különbség, hogyan viselkednek társaságban. Hanem az, hogy a társaság összetétele kimeríti vagy energiával tölti fel őket. Egy introvertált is tűnhet extrovertáltnak, és fordítva. Minden attól függ, hogy belsőleg hogyan hatnak rád az interakciók."
*
"Húsz éve élek ezen a földön, és ez az első alkalom, hogy valakit igazán érdekel, mi van velem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése