Leigh Bardugo - Árnyék és csont

HANGULAT                                MOLY                                        2014

"Alina ​Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából... Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt." 

Leigh Bardugótól eddig még nem volt alkalmam olvasni, ám az Árnyék is csont teljességgel levett a lábamról. Köztudott tény rólam, hogy imádom a különleges fantasy-történeteket, hát ennél egyedibbel viszont aligha találkoztam még. 
Alina mióta az eszét tudja, nem tartja többre magát egy sima árva lánynál, akit sok más, szüleik nélkül maradt gyermekkel együtt neveltek fel. Itt ismerhette meg Malt, a legjobb barátját. Ám amikor 8 évesek lettek, mindkettejüket kiszakították a megszokott életformájukból, hogy igazi harcossá kovácsolják őket. Egy alkalommal az országukat, Ravkát kettészelő, a biztos halált jelentő Árnyzónán kell átkelniük, az élet utolsó perceiben azonban a sötétséget egy mindent kitöltő fénysugár nyeli el, amely az emberevő szörnyetegeket, a volkrákat elűzi. Alina viszont elájul a csata közepén. Amikor magához tér, idegen emberek szakítják ki őt a megszokott életéből és a fővárosba az Éjúr elé viszik, ahol a grisák tagjává válik. Hiszen ő nem egy közönséges katona. Ő egy napidéző. Az egyetlen életben lévő.
Alina előtt nehéz feladatok sora áll. Először is be kell illeszkednie az új környezetbe, új emberekkel ismerkedik meg, köztük a gyerekkori mítoszokból ismert Éjúrral, aki sokkal sármosabb, mint amennyire valaha is képzelte volna. Másrészt viszont saját erejét kell felmérnie, hogy miért is olyan fontos ez a hazája és a nagyúr számára. Vajon könnyű eldönteni, mi az igazság és mi a hazugság egy teljesen új világban? 

"– Ezek szerint az Éjúr foglya vagyok?

– A védelmét élvezed.

– Mi a különbség a kettő között?

Iván arckifejezése semmit sem árult el.

– Imádkozz azért, hogy sohase derítsd ki ezt a különbséget!"

Leigh Bardugo kiemelkedő a fantasy-szerzők között. Rendkívül fordulatos és letehetetlen regényt alkotott, amely különleges hatással van az olvasóra. Az elején beszippant az atmoszférája, és egészen a végéig nem enged el. A szokásos, klisékkel teli, amerikai történet helyett egy gyöngyszemet olvashattam, amelyet belengett az orosz mentalitás és kultúra. 
A szereplők hamar a szívemhez nőttek, Alina sorsát már az első oldalaktól kezdve a szívemen viseltem, és sokáig megtévesztett az írónő az Éjúrral kapcsolatban is. Vajon ő melyik oldalon áll? Rettegett hírnevével ellentétben egy gondoskodó és törődő ember? 
De Alina az új környezetben sem feledkezik meg Malról, hiszen a hírnév nem számít akkor, ha a legjobb barátod nem ünnepel veled. És amikor véletlenül ismét összetalálkoznak, a fiú elültet egy kósza gondolatot Alina fejében: Vajon az Éjúr nem az, akinek mutatja magát a lány előtt? A gyerekkori történetek igazak volnának a több száz éves nagyúrról? És Mal többet tud, mint azt elárulná? 
Egy rendkívüli történet különleges erők birtoklásáról, a barátság és szerelem kötelékéről valamint egy fehér csodaszarvasról, amely egy egész csata végkimeneteléről dönthet. 

Borító:
Bár tény, hogy a kedvencem az eredeti borítók közül a kék alapon egy gyönyörű szarvast ábrázoló kép, a hazai is elrabolta a szívemet. Több indokból is. Fantasztikusan megragadja a történet atmoszféráját, a sötétségét, mélységét, de az orosz építészet elemei is szoros összeköttetésben vannak a könyvvel. A háttérben megjelenő nonfiguratív motívumba én belelátok egy szarvasagancsot, ami szintén fontos részét képezi a történetnek. Egy szó mint száz, az árnyék és csont mindkét összetétele átvitt értelmekben megjelenik a képen, ami által tökéletessé válik a borító. 


Összességében:
Az első könyvem volt Leigh Bardugótól, de biztosan nem az utolsó. Rendkívüli tehetségnek ismertem meg az Árnyék és csontban, amely egy utánozhatatlan, különleges elméről és fantáziáról tett tanúbizonyságot. Imádtam az egészet az első betűtől kezdve az utolsóig. Magával ragadott, és nem hagyott nyugodni, állandóan uralta a gondolataimat, mindig többet és többet akartam belőle, mígnem elérkeztem a végső mondathoz. Most pedig szomjazom a folytatást! 
Nagyon kíváncsi vagyok, milyen könyvadaptációt alkotnak GrishaVerse regényeiből, de az biztos, hogy az alapjául szolgáló regény magasra tette neki a lécet. 
Azoknak ajánlom a trilógiát, akik hozzám hasonlóan hatalmas fantasy-rajongók, és vágynak valami egyedire, valami igazán elevenre és fordulatos történetre.  

Oldalszám: 374
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Éjúr, Alina Starkova
Kedvenc idézeteim:

"A hasonlók vonzzák egymást."

*

"– Ti ketten egyébként miről szoktatok beszélgetni? – kérdeztem kíváncsian.

(…)

Nagyot sóhajtott.

– Csak a szokásos dolgokról. Az életről, a szerelemről, a vasérc olvadásfokáról."