Péterfy-Novák Éva - Apád előtt ne vetkőzz

HANGULAT                                MOLY                                        2019

"Miskolc, ​1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?

Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.

Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?

"Azt kéri, ne mondjam el senkinek, hogy miről beszéltünk. Ez a mi titkunk. Amolyan női titok. És a nőknek össze kell tartaniuk, nem szabad elárulniuk egymást. Mert az olyan lenne, mintha a legjobb barátodat árulnád el, mondja anyu. Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. Jobb, ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem.Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak."

Péterfy-Novák Éva 1961-ben született Diósgyőrben. Személyes traumájának feldolgozása miatt kezdett blogot írni, majd a bejegyzésekből 2014-ben Egyasszony címmel nagy sikerű memoár, később pedig monodráma is készült. 2017-ben jelent meg A rózsaszín ruha című novelláskötete, amelyben szókimondóan, ugyanakkor humorral és empátiával ír a körülöttünk lévő világról, életünknek azon bántó részleteiről, amelyekről igyekszünk nem tudomást venni. Pétery-Novák Éva írásainak ereje abban rejlik, hogy számára nincsenek tabuk." 

Nehéz erről a regényről beszélni, mégis kell, mert olyan témákat szólaltat meg, amelyek mellett nem mehet el szó nélkül az ember. A könyv végére érve pedig még inkább sokkoltak a leírtak, hiszen az írónő az elkészülési folyamat egyes lépéseibe is beavat bennünket: számos interjúalany élettörténetéből készült el végül az Apád előtt ne vetkőzz. Fájdalmas belegondolni, hogy a regény tartalma a való életben is megtörtént, valós élethelyzeteket rögzít, elgondolkodtat bennünket, mégis hány ember élhetett át a leírtakhoz hasonlókat. Akár a környezetünkben, akár nap mint nap a munkába, iskolába menet elhaladhat mellettük valaki, aki szexuális abúzus áldozata, talán még félre is lökjük a nagy sietségben. Ugyanakkor rávilágít arra az írónő, hogy milyen nehéz ezt bárkivel is megosztani. De ha már a saját családtagjainkban sem bízhatunk, akiknek feladata a mi védelmünk lenne, akkor kiben tudnánk?

"Elkerülni a nehéz témákat gyávaság. Én pedig nem akarok gyáva könyveket írni" - írta Péterfy-Novák Éva a regény utószavában. Bár ez az első könyvem tőle, a hallottak alapján ennek a mondatának többször is eleget tett. Az Apád előtt ne vetkőzz című, kívülről vékonyka, de annál súlyosabb történetben rengeteg kérdést jár körül, megannyi fontos témát szólaltat meg, amelyekről ebben a rohanó világban nem lenne időnk gondolkodni. 

Érdekes konstrukciója van a regénynek, mivel az eleje rögtön a történetvégi eseményeket mutatja be, ám ezekre magyarázatot csak az utolsó oldalakhoz érve kapunk. Miért dönt úgy egy nő, hogy visszaviszi az árvaházba az örökbefogadott két kisgyereket? Mi változott meg egyetlen éjszaka leforgása alatt? Gondolhatjuk, hogy a múltbéli események között rejlik a megoldás, hiszen ezek után visszaugrunk időben a nő, Eszter gyerekkorába, ahol sokkoló események sorozatának lehetünk szemtanúi. 

Nem kell pszichológusvégzettség ahhoz, hogy megállapíthassuk: a családi környezet nagyban befolyásolja az ember jövőjét. Nagyon sok múlik az apán, milyen felnőtt lesz a lányából, hogyan viszonyul a későbbiekben az ellenkező nemhez. Eszter történetén keresztül az írónő bemutat egy káros apa-lánya kapcsolatot, amelynek végkifejleteként Eszter sosem tudja kellőképpen értékelni önmagát. A szeretetnélküliség és az elhanyagoltság azt a képzetet kelti benne, hogy ő nem érdemli meg a törődést, őt nem lehet igazán szeretni. Így nem meglepő módon az egyetlen férfihez kezd el vonzódni, a nagyapja, Tatus felé, aki elhalmozza kedvességgel, szeretettel és törődéssel, a lány pedig ebben a légkörben szocializálódik: az egyetlen, akire igazán számíthat, az a nagyapja. Ez a mérgező kapcsolat pedig nagyon rossz irányt vesz, majd kihat Eszter későbbi életére is. 

Péterfy-Novák Éva a kendőzetlen igazságot tárja elénk. Nem könnyű feladatnak állt neki, hiszen ezt a megterhelő témát négy különböző perspektívából mutatja be, a fejezetenkénti hiteles váltások pedig nem kis munkát jelenthettek. Már önmagában az is kihívás lehetett, hogy a gyerek és felnőtt Eszter szemléletmódjai között lépkedjen, de e mellett a fiatal, majd a felnőtté vált Tatus nézőpontja még emelte a regény színvonalát. Ez utóbbi hozzátett ahhoz, hogy megértsük, legalábbis valamelyest átérezzük a felfoghatatlant, miként alakulhat ki egy felnőtt emberben vonzalom a nála évtizedekkel fiatalabb lánya, unokája irányába. 

Többször meg kellett állnom az olvasása közben, annyira letaglóztak a leírtak. Az írónő nem csupán a felszínét kapargatta a felvetődött témáknak - az árvaház falai mögött megbújó gonoszságnak, a családon belüli kapcsolatok fontosságának, a pedofíliának -, hanem ezzel a történettel lelki mélységekbe kalauzolt el bennünket. Igaza van a tudománynak, hogy az őseink meghatároznak bennünket? A vér kötelez? 

Az írónő súlyos értékítéletet fogalmaz meg a regény utolsó gondolataiban, Eszter utolsó mondatában, amellyel megvilágítja a könyv első frázisát. Ezzel ugyan keretbe foglalja a történetet, lezártság érzetet kelti, de valójában az utolsó szavak közel sem jelentik az egész végét. Folytatódik a gondolatainkban, szívünkben, a valóságban.

Borító:

A különleges zöld árnyalatra hamar felfigyel az olvasó. Sötétebb tónussal megjelenik egy nőalak, aki a messzi távolba mered. Gondolkodik. Telitalálat, hiszen ez a regény is nehéz témáktól súlyos, olyan kérdéseket jár körül, dolgoz fel, amelyek beférkőznek a gondolatainkba, és nem hagynak nyugodni. Ilyennek tűnik a lány is a képen.

Összességében:

Péterfy-Novák Évától ez volt az első regényem, de biztosan nem az utolsó. Hosszú évek munkájának gyümölcse az Apád előtt ne vetkőzz, egy olyan történet, amely társadalmilag fontos és emberileg épít, formál. Nehéz kérdésekre keresi a választ Eszter történetén keresztül, szókimondóan elénk tárja a kendőzetlen igazságot. Sokan gyomorforgatónak gondolhatják, de ilyen világban élünk. Kár lenne tagadni egyetlen percét is. Az írónő pedig egyenesen gyávaságként élné meg, ha nem beszélne ezekről a súlyos témákról, amelyeket ez a regény tartalmaz. 

Nem szeretünk a rossz dolgokkal szembesülni, ez emberi mivoltunkból fakad. De muszáj, hiszen az életünk része, és nem tudnánk eléggé értékelni a jó dolgokat a rosszak nélkül. Ez a fájdalmas valóság, amelyhez lelki erő kell. Péterfy-Novák Éva úgy adja át a történetet, hogy az a szívünkhöz szóljon, hogy az bennünket megérintsen, minden sorával üzenetet közvetít: nehéz ellenállni az élet sodrásának, a legnagyobb bátorság a múltunkkal való szembenézéshez kell.

Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik nem félnek szembenézni a kegyetlen valósággal, az élet sötét oldalával,  mert ez az, amelyről igazán szükséges beszélni. 

Oldalszám: 216
Kiadó: Libri

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:

"Hogy elmondom, hogy egy szörnyeteg vagyok, hogy az ilyennek nem való gyerek, hogy ettől féltett engem nagyapám, ezért tanított mindig is arra, hogy ne akarjak gyereket. Hogy szakítsam meg a láncot. Hogy ne váljak olyanná, mint ő."

*

"Úgyhogy szerintem butaság az, hogy a férfiak furcsák. Meg az is butaság, hogy az apák nem olyan közeli rokonok. Nagyapa nem furcsa, és szerintem közelebbi rokonom, mint anyu. Mert jobban szeret."

*

"… ritka ajándék az, amikor megbízhatsz valakiben."

*

"Ürességet éreztem. De senkim sem maradt, akivel megbeszélhettem volna, hogy miért nem érzek semmit, hogy mi ez az üresség bennem."

Nehéz csillagokban értékelni, de megérdemli a maximumot. :)