HANGULAT MOLY 2019
"A remény még a legfagyosabb éjszakán is melegséget nyújt.
"A remény még a legfagyosabb éjszakán is melegséget nyújt.
A téli napforduló egy hét múlva lesz. Még mindig újnak éreztem királynői szerepemet, és csak halvány elképzelésem volt hivatalos teendőimről.
Egy éve. Te jó isten! Rhys közel egy éve hajtotta be rajtam a megállapodásunkat, mert mielőbb ki akart engem szabadítani a mérgező Tavasz udvarából, és ezáltal megmenteni az összeomlástól kétségbeeséstől. Ha csak egy percet késik, csak a Jó Anya tudja, mi történt volna, és hol lennék most.Eszembe jutott a párom, aki oly' keményen és önzetlenül küzdött, pedig semmi reménye nem volt arra, hogy mi együtt leszünk.Mind a ketten megküzdöttünk a szerelmünkért, a vérünket adtuk érte. Rhys meg is halt érte.
A Hybern elleni háború nem múlt el nyomtalanul Feyre, Rhys és barátaik életéből, mégis mindent megtesznek, hogy újjáépítsék az Éjszaka udvarát. A küszöbön álló téli napforduló kiváló alkalmat kínálna arra, hogy végre egy kicsit kikapcsolódjanak. Ám az ünnepi hangulat sem tudja visszatartani a múlt árnyékait. Miközben Feyre az Éjszaka úrnőjeként próbál helytállni, szembesülnie kell vele, hogy barátai sebei mélyebbek, mint hitte, és az udvar jövőjét is tönkre tehetik."
Nehéz egy könyvsorozat végére érni, főleg akkor, ha az a kedvenced. Sarah J. Maas a Tüskék és rózsák udvarával abszolút levett a lábamról évekkel ezelőtt, aztán mikor nem hittem volna, hogy ezt még képes fokozni, akkor előállt a Köd és harag udvarával, amibe aztán teljesen és visszavonhatatlanul beleszerettem. Rhys és Feyre párosa abszolút a szívemhez nőtt, a legtökéletesebb könyves kapcsolat, amivel valaha is találkoztam. Ezért nem csoda, hogy idén azt kértem karácsonyra, hogy minél többet olvashassak róluk. Ami be is következett a Fagy és csillagfény udvarával.
Amikor befejezek egy regényt mindig megfordul a fejemben, vajon mi történik a szereplőkkel a végszó után? Adott egy mindent megváltoztató csata, amiben ezren vesztik el szeretteiket, családjukat: vajon megérte mindez? Beáll a teljes béke? Mit hoz a jövő?
Millió kérdés cikázott a fejemben, amikor becsuktam a Szárnyak és pusztulás udvarát, és ezekre ez a kiegészítő kötet válaszokat próbál adni. Ugyan a megszokott SJM könyvek méretétől abszolút eltér, hiszen nincs 300 oldal vastag, mégis érdekes tartalmakkal kápráztatja el az olvasót, ezennel sem unatkozhatunk. Bár az írónő most kevésbé az akcióra helyezte a hangsúlyt, sokkal inkább megjelennek az érzelmek, a családi kötelékek, sokszor a gyász és a tehetetlenség érzése is.
Feyre majdnem elvesztette azt, akihez a szíve, egy megmagyarázhatatlan kapocs köti: a párját. A halál kapujából sikerült visszahozniuk Rhyst, közös erővel, de sokan nem voltak ennyire szerencsések. Feyre-t bűntudat gyötri, amiért szenvedni látja népét, sokan hontalanokká váltak a nagy csata után, vagy mindenüket elvesztették a családfő halálának következtében. Segíteni szeretne, de nem tudja hogyan tudna. Gyorsan hozzá kell szoknia az uralkodói szerepkörhöz, fel kell dolgoznia ennek az egy évnek a gyors eseményeit, más hibáiból kell tanulnia, és mindeközben össze kell újra hoznia családját, a két testvérét. Túl sok kötelesség, vajon sikerül mindnek eleget tennie?
"Olyan hihetetlenül boldoggá teszel. Az életem csupa öröm, és örökre hálás leszek neked azért, hogy az életemhez tartozol."
A Fagy és csillagfény udvara egy fontos esemény köré épül: a téli napforduló köré. Amikor a leghosszabb az éjszaka az egész évben. Hasonlóan tudtam elképzelni ezt az ünnepet, mint nálunk a karácsonyt, hiszen mindenki megajándékozza szeretteit, nagy összejöveteleket szerveznek, örülnek, hogy együtt lehetnek. És persze a jó bor és a finom ételek sem maradhatnak el. Különleges atmoszférája segített ráhangolódni a karácsonyi ünnepekre, áradt ebből a kötetből a szeretet és a fény, amire nagy szükségem volt ebben a borús időben.
Abból adódóan, hogy kevesebb volt a fordulat és az izgalom a kötetben, és több az érzelem és a belső monológ, sok karakter - köztük Rhys is - sokkal szentimentálisabb lett a trilógiában fellépő jelleméhez képest. De hát mind örülnek, hogy túlélték a véres csatát, együtt ünnepelhetik a téli napfordulót, szerintem teljesen jogosan váltak érzelmesebbé, és egyáltalán nem bántam, hogy néhány száz oldal erejéig visszatérhettem közéjük.
Ugyanakkor igazat is adok az ellentábornak, hiszen közel sem fogható ez a kötet mondjuk a második részhez, így a maximum csillagot nem tudom neki megadni. Viszont a szívem tele van hálával Sarah felé, hiszen a Fagy és csillagfény udvarának hála visszamehettem egy olyan világba, amely számomra nagyon kedves, és velük örülhettem ezen a csodálatos ünnepen. A kötet végén kapunk egy kis ízelítőt, hogy milyen lesz Cassian és Nesta románcáról szóló kötet, nem is kell mondanom, hogy mennyire várom annak a megjelenését!
Borító:
Nem igazán szaporítanám a szót ezzel kapcsolatban, igazán gyönyörű lett, ahogyan az ezt megelőző köteteké is. Lélegzetelállító mestermunka, de hát ez a könyvsorozat nem is érdemelne ennél silányabb külsőt.
Összességében:
Sarah J. Maas az egyik, ha nem a legkedvencebb szerzőm a földkerekségen, a Tüskék és rózsák udvara pedig egy olyan könyvsorozat, ami elrabolta a szívemet már a kezdetektől fogva. Az írónő egy olyan világot hozott létre, amelytől nem lehet szabadulni, mindig egyre többet és többet akarunk. Ezért is örültem annyira a Fagy és csillagfény udvarának. Sokakkal ellentétben nekem kellemes felüdülés volt a kötet olvasása, habár itt a cselekmény inkább a mély érzelmek felé vitt el bennünket.
Különleges ünnepi atmoszférájával teljesen karácsonyi hangulatot varázsolt az én életembe is.
Az írónő ezzel a pár száz oldallal elvarrta a szálakat, megválaszolta a trilógia befejezőkötete után maradt kérdéseinket és felkészített egy újabb utazásra, amelyben Nesta és Cassian lesznek a főszereplők. Alig várom, hogy az a történet is elkészüljön!
Azoknak ajánlom a Fagy és csillagfény udvarát, akik még egyszer Rhysszel és Feyre-val szeretnének egy újabb kalandot átélni az érzelmek, az örökké tartó szerelem kereszttüzében.
Oldalszám: 296
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Rhysand
Kedvenc idézeteim:
"A távolból pedig, mintha a hideg szél hordta volna ide, meghallottam a Suriel hangját.
Feyre Archeron. Egy kérés. Úgy hagyd itt ezt a világot, hogy kicsit jobb legyen utánad, mint volt. "
"– És akármi is vár még ránk – derűs mosoly villant az arcán –, együtt leszünk, és minden pillanatot együtt fogunk élvezni."
Nehéz egy könyvsorozat végére érni, főleg akkor, ha az a kedvenced. Sarah J. Maas a Tüskék és rózsák udvarával abszolút levett a lábamról évekkel ezelőtt, aztán mikor nem hittem volna, hogy ezt még képes fokozni, akkor előállt a Köd és harag udvarával, amibe aztán teljesen és visszavonhatatlanul beleszerettem. Rhys és Feyre párosa abszolút a szívemhez nőtt, a legtökéletesebb könyves kapcsolat, amivel valaha is találkoztam. Ezért nem csoda, hogy idén azt kértem karácsonyra, hogy minél többet olvashassak róluk. Ami be is következett a Fagy és csillagfény udvarával.
Amikor befejezek egy regényt mindig megfordul a fejemben, vajon mi történik a szereplőkkel a végszó után? Adott egy mindent megváltoztató csata, amiben ezren vesztik el szeretteiket, családjukat: vajon megérte mindez? Beáll a teljes béke? Mit hoz a jövő?
Millió kérdés cikázott a fejemben, amikor becsuktam a Szárnyak és pusztulás udvarát, és ezekre ez a kiegészítő kötet válaszokat próbál adni. Ugyan a megszokott SJM könyvek méretétől abszolút eltér, hiszen nincs 300 oldal vastag, mégis érdekes tartalmakkal kápráztatja el az olvasót, ezennel sem unatkozhatunk. Bár az írónő most kevésbé az akcióra helyezte a hangsúlyt, sokkal inkább megjelennek az érzelmek, a családi kötelékek, sokszor a gyász és a tehetetlenség érzése is.
Feyre majdnem elvesztette azt, akihez a szíve, egy megmagyarázhatatlan kapocs köti: a párját. A halál kapujából sikerült visszahozniuk Rhyst, közös erővel, de sokan nem voltak ennyire szerencsések. Feyre-t bűntudat gyötri, amiért szenvedni látja népét, sokan hontalanokká váltak a nagy csata után, vagy mindenüket elvesztették a családfő halálának következtében. Segíteni szeretne, de nem tudja hogyan tudna. Gyorsan hozzá kell szoknia az uralkodói szerepkörhöz, fel kell dolgoznia ennek az egy évnek a gyors eseményeit, más hibáiból kell tanulnia, és mindeközben össze kell újra hoznia családját, a két testvérét. Túl sok kötelesség, vajon sikerül mindnek eleget tennie?
"Olyan hihetetlenül boldoggá teszel. Az életem csupa öröm, és örökre hálás leszek neked azért, hogy az életemhez tartozol."
A Fagy és csillagfény udvara egy fontos esemény köré épül: a téli napforduló köré. Amikor a leghosszabb az éjszaka az egész évben. Hasonlóan tudtam elképzelni ezt az ünnepet, mint nálunk a karácsonyt, hiszen mindenki megajándékozza szeretteit, nagy összejöveteleket szerveznek, örülnek, hogy együtt lehetnek. És persze a jó bor és a finom ételek sem maradhatnak el. Különleges atmoszférája segített ráhangolódni a karácsonyi ünnepekre, áradt ebből a kötetből a szeretet és a fény, amire nagy szükségem volt ebben a borús időben.
Abból adódóan, hogy kevesebb volt a fordulat és az izgalom a kötetben, és több az érzelem és a belső monológ, sok karakter - köztük Rhys is - sokkal szentimentálisabb lett a trilógiában fellépő jelleméhez képest. De hát mind örülnek, hogy túlélték a véres csatát, együtt ünnepelhetik a téli napfordulót, szerintem teljesen jogosan váltak érzelmesebbé, és egyáltalán nem bántam, hogy néhány száz oldal erejéig visszatérhettem közéjük.
Ugyanakkor igazat is adok az ellentábornak, hiszen közel sem fogható ez a kötet mondjuk a második részhez, így a maximum csillagot nem tudom neki megadni. Viszont a szívem tele van hálával Sarah felé, hiszen a Fagy és csillagfény udvarának hála visszamehettem egy olyan világba, amely számomra nagyon kedves, és velük örülhettem ezen a csodálatos ünnepen. A kötet végén kapunk egy kis ízelítőt, hogy milyen lesz Cassian és Nesta románcáról szóló kötet, nem is kell mondanom, hogy mennyire várom annak a megjelenését!
Borító:
Nem igazán szaporítanám a szót ezzel kapcsolatban, igazán gyönyörű lett, ahogyan az ezt megelőző köteteké is. Lélegzetelállító mestermunka, de hát ez a könyvsorozat nem is érdemelne ennél silányabb külsőt.
"– Szeretlek – súgta. – Jobban szeretlek az életemnél, a birodalmamnál, a koronámnál."
Összességében:
Sarah J. Maas az egyik, ha nem a legkedvencebb szerzőm a földkerekségen, a Tüskék és rózsák udvara pedig egy olyan könyvsorozat, ami elrabolta a szívemet már a kezdetektől fogva. Az írónő egy olyan világot hozott létre, amelytől nem lehet szabadulni, mindig egyre többet és többet akarunk. Ezért is örültem annyira a Fagy és csillagfény udvarának. Sokakkal ellentétben nekem kellemes felüdülés volt a kötet olvasása, habár itt a cselekmény inkább a mély érzelmek felé vitt el bennünket.
Különleges ünnepi atmoszférájával teljesen karácsonyi hangulatot varázsolt az én életembe is.
Az írónő ezzel a pár száz oldallal elvarrta a szálakat, megválaszolta a trilógia befejezőkötete után maradt kérdéseinket és felkészített egy újabb utazásra, amelyben Nesta és Cassian lesznek a főszereplők. Alig várom, hogy az a történet is elkészüljön!
Azoknak ajánlom a Fagy és csillagfény udvarát, akik még egyszer Rhysszel és Feyre-val szeretnének egy újabb kalandot átélni az érzelmek, az örökké tartó szerelem kereszttüzében.
Oldalszám: 296
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Rhysand
Kedvenc idézeteim:
"A távolból pedig, mintha a hideg szél hordta volna ide, meghallottam a Suriel hangját.
Feyre Archeron. Egy kérés. Úgy hagyd itt ezt a világot, hogy kicsit jobb legyen utánad, mint volt. "
*
"– És akármi is vár még ránk – derűs mosoly villant az arcán –, együtt leszünk, és minden pillanatot együtt fogunk élvezni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése