"Én nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva… Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem.
Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot.
Sarah J. Maas New York Times bestseller szerző lélegzetelállító fantasy-sorozatának második kötete.
A szerelemért még a halált is kicselezte.
A világ megmentéséért maga lesz az élő fegyver."
A karácsonyi kívánságlistám élén állt Sarah J. Maas hazánkban is megjelent újdonsága, a Tüskék és rózsák udvara második része, ami még lélegzetelállítóbb volt, mint az első kötet. Hogyan lehetséges ez, hiszen a történet eddig is tele volt akcióval, izgalommal és majd' kiugró szívű olvasókkal. De ez, drágák... Ez valami hihetetlen.
Sarah J. Maas a fantasy könyvek koronázatlan királynője. Ezt így ki merem jelenteni. Az Üvegtrón sorozata se semmi, de a Tüskék és rózsák udvara trilógiája mindent visz, nálam legalábbis. Úristen. Wow. Ezt nem hiszem el. Leesett állal olvastam végig a regényt. Ez a nő hihetetlenül tehetséges. A stílusa fenomenális, az olvasó csak issza a szavait, és közben nem is akar felállni megmozgatni a végtagjait, amelyek kicsit elzsibbadtak a sok órán keresztül, amíg nem bírta letenni a könyvet. Mennyire ismerős érzés! Elképesztően hatalmas fantáziával rendelkezik, ezt már az első kötetnél is kiemeltem, hiszen egy teljesen új világot alkotott, amiben az elején egy Szépség és a szörnyeteg retelling kezdett kibontakozni, de ez mostanra teljesen eltűnt, nincs itt semmiféle Belle meg elátkozott herceg, csak csupa fordulat és izgalom, néhol egy kis romantika is előfordul, ami megnyugtatta az én fáradhatatlanul romantikus szívemet.
Nem tudom összehasonlítani az első és a második részt, ugyanis merőben eltér a kettő egymástól. Mintha ellentétek lennének. Kezdve azzal, hogy melyik kötet kit ábrázol pozitív és kit negatív szereplőként.
Annyira zseniális az egész.
Mi jut eszébe mindenkinek a tavaszról? Az mennyire szép, új élet kezdete, minden kivirul. Viszont a sötétségről az asszociációk nem ennyire kegyesek. Ez annyira paradox a regényben. Nem bírom hangsúlyozni, Sarah J. Maas mennyire egy zseni. Minden szempontból.
750 oldalas könyvet egy napon belül végigolvastam. Ez azért elmond róla valamit. De ha nekem nem hisztek, a moly, a statisztikák, a számok már önmagában is sokat elárulnak erről a regényről. Az olvasók által a 1. legjobb fantasynak, 2. legjobb romantikusnak és 3. legjobb kortársnak ítélt könyv. Ahol pedig nem az első helyezést érte el, ott a könyvmolyok által közkedvelt Böszörményi Gyula kötetei után áll közvetlen. Ráadásul már 300 csillagozás felett van az adatlapja, de meginoghatatlanul tartja a 98%-át, ami nagyon nagy szó. És nem is tudnék más művet, aminek szívesebben ítélném ezeket a pozíciókat.
"Szerelem… Egyszerre balzsam és méreg."
Alig elhagyva a 150 oldalt bejelöltem kedvencnek és ajánlottam a figyelőimnek, pedig ezeket eddig a könyv elolvasása után tettem meg, ha méltónak találtam rá. De most... Egyszerűen már akkor elvarázsolt, pedig még nem is tudtam, mi mindenre kerül sor az elkövetkezendő 600 oldalban. Viszont egyáltalán nem bántam meg, hogy így tettem.
Mikor már azt hittem, ennél nagyobb csavart az írónő nem szőhet, hát akkor jött egy újabb mindig, ami nagyobbat ütött, aminél az állkapcsom a padlót súrolta, aminél hatalmasat káromkodtam, és kiabáltam, hogy ez nem lehet igaz.
Még mindig alig hiszem el, hogy ilyen könyv létezik. Márpedig itt van a polcomon, és bármikor levehetem!
Csodálatos, hihetetlen, lélegzet elállító.
KEDVENCEM LETT ÉS HIHETETLENÜL AJÁNLOM.
Karakterek:
Bár még a Tüskék és rózsák udvaránál Feyre-val nem minden esetben jöttünk ki jól, ez mostanra már teljesen megváltozott. Nemhogy nem lehet már egy hercegnőhöz hasonlítani, megmutatta minden cselekedetével, hogy ő egy igazi harcos. Rettentően bátor, egy hatalmas erejű fegyver. Nem engedte másoknak, hogy irányítsák, ő akarta a kezébe venni a saját életét és meg akarta hozni a saját döntéseit. Feminista olvasók biztosan imádták a karakterét. De amellett, hogy bátor és merész nagyon okos is. Megfontolt. Bölcs. Leírhatatlanul szimpatikus volt végig a könyv során.
Mint említettem már korábban, mintha az első két kötet egymásnak ellentétei lennének, főleg karakterek szempontjából. A Tüskék és rózsák udvarában pozitív szereplőként feltüntetett Tamlin egyszerűen akkora hatalmas irányításmániás tahóvá vált, hogy jó párszor elküldtem melegebb égtájakra. Mint a legféltettebb kincsét, úgy tartotta Feyre-t, viszont mindentől óvta, nem engedte meghozni a saját döntéseit a saját akaratából. És bár az első kötetben ódákat zengtem róla, mennyire kedvenc karakterem volt, itt hirtelen mintha egy teljesen más személyiség lett volna. Ugyanazzal a névvel egy teljesen más lény. És ez ugyanígy vonatkozik Rhysandra is. Viszont ő a kötet pozitív irányba változó pólusa, akit egyszerűen nem lehet nem imádni. Pontosítanék. Első blikkre tűnik úgy az olvasónak, hogy szinte egy teljesen másik karakter ő is, viszont a későbbiekben az eddigi cselekedetei kerülnek másféle megvilágításba és kristályozódnak ki. Ezért míg az első kötetben Rhys volt a nagybetűs titokzatos idegen, aki a badass rosszfiú szerepét játssza a történetünkben, addig itt minden megváltozik. Így csak annyit tudok mondani, hogy kedves jövőbeni olvasók, készüljetek fel, mert Rhys el fogja rabolni a szíveteket, ahogy azt az enyémmel is tette pillanatok alatt.
"Lehet, hogy a lelkem mélyén mindig is össze voltam törve, és örök sötétség honolt bennem."
Ha lehet, ez még csodálatosabb, mint az első köteté. A piros árnyalatait is nagyon szeretem, de a kék szín a mindenem. Immár a harci öltözetben díszelgő Feyre-t pillanthatjuk meg, aki felkészülten várja a közelgő háborút.
Imádom, annyira csodaszép, ahogy maga a történet is.
Összességében:
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy életem egyik legizgalmasabb és legjobb könyvét olvastam el az imént. Olyan világba kalauzolt, ahonnan nem szívesen szakadtam ki, nem bírtam letenni, mert annyira vonzott, minden szava, minden egyes betűje. Számomra függőséget okozott, amiből még többet és többet akartam. Szerencsére ez nem egyfajta káros addikció, egyszerű módon orvosolható, ha nem teszem le a könyvet a kezemből.
Sarah J. Maas ezzel a kedvenc fantasy íróm lett, viszont hatalmasra tette a lécet a befejezőkötet számára. Akciódús volt, izgalmas és végig kiszámíthatatlan. Beszippantotta az olvasóját és nem eresztette el egészen az utolsó oldalig. Hatalmas csavarokkal teli, mindig akad újabb és újabb, amikor már azt hiszi az ember, hogy ennél nagyobbat már nem durranhat. Kiderül, hogy mégis.
Ez a kötet olyan, mintha az elsőnek a tökéletes ellenpólusa lenne. A kiköpött ellentéte. Annyira imádtam, hogy azt képtelenség szavakba önteni. Bár még mindig csak február van, az év egyik legjobbja már mögöttem van, abban biztos vagyok.
És hogy kinek ajánlanám a Köd és harag udvarát? Nem tudok választani, mindenkinek. Ez a könyv egy hihetetlen csoda. Mégis azoknak leginkább, akik egy felejthetetlen kalandra és olvasmányra vágynak, éheznek egy olyan történetre, ami telis-tele van izgalommal és fordulattal, na meg a romantikus szál is megjelenik benne, de nem csak a szerelem rajongóinak adnám a kezébe, hanem még azoknak is, akik nem egészen vesznek meg érte, mivel épp annyi van belőle, hogy a végtelenül romantikus lelkűeket megnyugtassa, másokat pedig ne zavarja.
Kijelentem. Függő vagyok, szóval irány a Court of Wings and Ruin!
Oldalszám: 750
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Rhysand
Kedvenc idézetek:
"– Elfelejtettem neki megmondani – folytattam halkan, és közben kinyitottam az ajtót –, hogy az a gazember, aki bezár egy lányt, és eldobja a kulcsot.
– Igen?
Vállat vontam.
– Ő viszont pont, hogy kiengedett."
*
"– A csillagokra, mert meghallgatnak bennünket, és az álmokra, amik teljesülnek."
*
"– Mindenkit megölök, aki téged bánt – morogta. – Lassan, ráérősen. – Zihált. – Gyűlölj meg érte, ha akarsz."
*
"– Meghívást kaptál a Nyár udvarából? – érdeklődött Mor.
– Hát persze. Holnap megyünk: Feyre, Amren és én.
Csak mi hárman? Úgy tűnt, hogy Cassian ugyanerre gondol. Zörgő szárnyakkal karba tette a kezét, és Rhys felé fordult.
– A Nyár udvara tele van forrófejű ostobákkal és nagyképű disznókkal – figyelmeztetett bennünket. – Rám is szükségetek lenne.
– Abszolút nem lógnál ki a sorból – búgta Amren. – Annyira kár, hogy mégsem jössz."
*
"– Gyere csak, Feyre! Nem harapunk, kivéve, ha megkérsz rá minket.
Meglepődve elindultam.
– Ha jól tudom, Cassian, eddig még senki nem vette igénybe az ajánlatod. – jegyezte meg Rhys zsebre tett kézzel."
 |
| Hihetetlen |
Annyira, de annyira örülök, hogy neked is ennyire tetszett! <3
VálaszTörlésCsodálatos értékelésed méltó hozzájárulás a könyv sikeréhez ;)
Drága, annyira örülök, hogy tetszett az értékelés. <3 Millió puszi!
Törlés