"A bűntudattól és haragtól gyötört Celaena képtelen lenne Adarlan királyáért egy csepp vért is kiontani. Nincs más választása, fel kell vennie ellene a harcot…
A Tündérkirálynő talán segít neki elpusztítani a királyt, de ennek ára van. Celaena egyszerre küzd sötét emlékeivel, és a szíve is majd' megszakad egy kilátástalan szerelem miatt. Tudja-e így teljesíteni az alku ráeső részét, és képes lesz-e az egykor erős és hatalmas terraseni királyság élére állni? Talál-e segítőtársakat?"
Sarah J. Maasnak hazánkban és külföldön egyaránt hatalmas rajongótábora van, ami ha megnézzük a könyveit, egyáltalán nem csoda. Meg kell hagyni, nekem is az egyik kedvencem a fantasy-írók közül. Egyszerűen el tud varázsolni minden egyes sorával, akár az Üvegtrón sorozat köteteivel, akár a Tüskék és rózsák udvara egyes részeivel. Hatalmas képzelőereje van, tehetséges, egyedi, a könyvei pedig letehetetlenek, annyira sok fordulattal halmozza el a történeteit, de mégsem érezzük emiatt túlságosan zsúfoltnak. Majdnem egy időben jelentek meg itthon is a különböző sorozatainak folytatásai, így idén sem maradtak a rajongók Maas regények nélkül. Megsúgom, nekem is a fa alatt lapult az egyik, mégpedig a Köd és harag udvara, amit egyszerűen imádtam. Minden egyes betűjét, de erről a címére kattintva bővebben is olvashattok.
Az írónőnek sok más tehetsége mellett azt is ki merem jelenteni, hogy kimagasló eredményt nyújt a függővégek megteremtésében. Az Éjkorona, az Üvegtrón második része olyan csattanóval fejeződött be, hogy egyrészt öröm volt olvasni, másrészt kellett a folytatás.
A történetünk több szálon fut, amelyek alig érnek össze. Az előző kötet úgy fejeződött be, hogy fény derült Celaena titkára, ezért menekülnie kellett, amiért Chaol hatalmas áldozatot hozott. Követhetjük tovább a lány történetét, aki a nagynénjéhez siet segítségért, a Tündérkirálynőhöz. Szembe kell néznie közben a múltjával, és a lényének egy olyan részével, amelyet jobbnak talált egykor mélyre elásni és többet nem felszínre hozni. Ezen szálon lép be a kötet egyik legnagyobb pozitív csalódása, egy új főszereplő Rowan személyében, akit az elején nem tudtam hova tenni, mégis nagyon hamar megszerettem a karakterét. Olyan titokzatos, erős, mégis a szíve mélyén gyengéd és sebzett. Imádtam róla olvasni.
A másik szál a királyi várban lévőkről szól, az ott ragadt Chaolról és Dorianről, meg igazából a kettejük között kialakult kapcsolatról, testvériességről, hogyan akarják távolról is Celaenát támogatni. Az utolsó persze nem más, mint az ellenfél. Az E/3-as írásmód egyik nagy előnye, hogy az író az olvasóval nem csak annyit láttat, amennyit a főszereplő tud, hanem képes ugrálni a térben, így akár az ellenfél készülődését is bemutathatja. Hihetetlenül praktikus ebből a szempontból, és a külső szemléletmód ellenére is teljesen bele tudtam csöppenni az Üvegtrón világába, magával ragadott, és nem eresztett el.
Mégis azért azt kell mondanom, hogy az eleje elég lassan indult be. Az Éjkoronában megszokott pörgésből visszavett az írónő, az első felében alig van olyan fordulat és történés, amire azt mondom, hogy na ez egy SJM-féle szívzakatoló jelenet volt, ez a kijelentés inkább a második felére jellemző. Egyszóval bár tényleg voltak lassabb részek, összességében a végére a megszokott Maas-fordulatokkal tarkított történetet kaptunk, alig várom már, hogy folytathassam a negyedik résszel a sorozatot.
Bár azért van súlya a könyvnek, a maga 660 oldalával megfelel egy fél téglának, mégis öröm volt cipelni, mert tudtam, hogy ez a sok oldal, mind izgalmat tartogat számomra.
AJÁNLOM minden fantasy-rajongó figyelmébe.
Karakterek:
Az első felében a könyvben a lassú történések mellett a karakterek kidolgozására jutott nagyobb szerep. Főszereplőnk, Celaena teljesen új közegbe került, ami előhozta újra a múltját, teljesen más oldalát ismerhettük meg A tűz örökösében, mint az eddigiekben. Az első két kötetben a vérbeli harcost, olykor előkerült a fiatal lány szerepe, itt viszont egy bátor fiatal nő jelent meg előttünk, aki mégis azért fél egy kicsit attól, hogy cserbenhagyja azokat, akik eddig bíztak benne. Kitűzött egy célt maga elé, azt akarja megvalósítani. A kötetben a sok veszteség árától bizonytalanná vált lány lépett először színre, akiből egy magabiztos örökös vált az utolsó oldalakra.
Mint azt már kicsit előre beharangoztam, ebből részből hatalmas kedvencemmé vált az egyik legújabb karakter, Rowan, aki a Tündérkirálynő által kirendelt mentora Celaenának, hogy megtanítsa használni az erejét. A kezdetben ellenszenves, a végére már teljesen nyílt szívű karakterré vált a tündér, akit én tényleg megszerettem az oldalakon keresztül. Kíváncsi leszek, mi történik vele a folytatásban. És a titkai... A titokzatossága a mindenem.
Chaol és Dorian közül az Éjkoronában inkább az előbbi férfi kapott nagyobb szerepet, a hercegről ugyan hatalmas titkot tudtunk meg, alig jelent meg a kötetben, ezzel szemben itt hatalmas jelentőséget nyert az örökös karaktere, és azt kell mondjam, hogy az iránta lévő ellenszenvem, ami az első kötet olvasásánál alakult ki, mostanra teljesen eltűnt, és sikerült megkedvelnem őt. Chaolt viszont jelenleg nem tudom hova tenni. Túlságosan is szabadelvű.
Borító:
Teljességgel egyedi és tökéletesen passzol a könyvbeli Celaena karakteréhez. Imádom.
Összességében:
Bár az eleje kicsit lassan indult be, nem volt okom panaszkodni, ugyanis így is rettentően fordulatos és izgalmas volt. Fantasy-fanoknak szinte kötelező, annyira egyedi és különleges.
Sarah J. Maasnak tökéletes érzéke van a függővégekhez, így azt ajánlom, hogy mindenképp legyen nálatok a folytatás is, mielőtt nekikezdenétek! Annyira magával ragadó és letehetetlen, készüljetek hideg élelemmel, ugyanis ha egyszer belefogtatok, onnantól kezdve nem lesz megállás!
Oldalszám: 660
Az írónőnek sok más tehetsége mellett azt is ki merem jelenteni, hogy kimagasló eredményt nyújt a függővégek megteremtésében. Az Éjkorona, az Üvegtrón második része olyan csattanóval fejeződött be, hogy egyrészt öröm volt olvasni, másrészt kellett a folytatás.
A történetünk több szálon fut, amelyek alig érnek össze. Az előző kötet úgy fejeződött be, hogy fény derült Celaena titkára, ezért menekülnie kellett, amiért Chaol hatalmas áldozatot hozott. Követhetjük tovább a lány történetét, aki a nagynénjéhez siet segítségért, a Tündérkirálynőhöz. Szembe kell néznie közben a múltjával, és a lényének egy olyan részével, amelyet jobbnak talált egykor mélyre elásni és többet nem felszínre hozni. Ezen szálon lép be a kötet egyik legnagyobb pozitív csalódása, egy új főszereplő Rowan személyében, akit az elején nem tudtam hova tenni, mégis nagyon hamar megszerettem a karakterét. Olyan titokzatos, erős, mégis a szíve mélyén gyengéd és sebzett. Imádtam róla olvasni.
A másik szál a királyi várban lévőkről szól, az ott ragadt Chaolról és Dorianről, meg igazából a kettejük között kialakult kapcsolatról, testvériességről, hogyan akarják távolról is Celaenát támogatni. Az utolsó persze nem más, mint az ellenfél. Az E/3-as írásmód egyik nagy előnye, hogy az író az olvasóval nem csak annyit láttat, amennyit a főszereplő tud, hanem képes ugrálni a térben, így akár az ellenfél készülődését is bemutathatja. Hihetetlenül praktikus ebből a szempontból, és a külső szemléletmód ellenére is teljesen bele tudtam csöppenni az Üvegtrón világába, magával ragadott, és nem eresztett el.
Mégis azért azt kell mondanom, hogy az eleje elég lassan indult be. Az Éjkoronában megszokott pörgésből visszavett az írónő, az első felében alig van olyan fordulat és történés, amire azt mondom, hogy na ez egy SJM-féle szívzakatoló jelenet volt, ez a kijelentés inkább a második felére jellemző. Egyszóval bár tényleg voltak lassabb részek, összességében a végére a megszokott Maas-fordulatokkal tarkított történetet kaptunk, alig várom már, hogy folytathassam a negyedik résszel a sorozatot.
Bár azért van súlya a könyvnek, a maga 660 oldalával megfelel egy fél téglának, mégis öröm volt cipelni, mert tudtam, hogy ez a sok oldal, mind izgalmat tartogat számomra.
AJÁNLOM minden fantasy-rajongó figyelmébe.
"Nincs szükséged fegyverre, ha te magad is fegyvernek születtél.
Azt kívánom, hogy az legyél, akinek születtél. Királynő."
Karakterek:
Az első felében a könyvben a lassú történések mellett a karakterek kidolgozására jutott nagyobb szerep. Főszereplőnk, Celaena teljesen új közegbe került, ami előhozta újra a múltját, teljesen más oldalát ismerhettük meg A tűz örökösében, mint az eddigiekben. Az első két kötetben a vérbeli harcost, olykor előkerült a fiatal lány szerepe, itt viszont egy bátor fiatal nő jelent meg előttünk, aki mégis azért fél egy kicsit attól, hogy cserbenhagyja azokat, akik eddig bíztak benne. Kitűzött egy célt maga elé, azt akarja megvalósítani. A kötetben a sok veszteség árától bizonytalanná vált lány lépett először színre, akiből egy magabiztos örökös vált az utolsó oldalakra.
Mint azt már kicsit előre beharangoztam, ebből részből hatalmas kedvencemmé vált az egyik legújabb karakter, Rowan, aki a Tündérkirálynő által kirendelt mentora Celaenának, hogy megtanítsa használni az erejét. A kezdetben ellenszenves, a végére már teljesen nyílt szívű karakterré vált a tündér, akit én tényleg megszerettem az oldalakon keresztül. Kíváncsi leszek, mi történik vele a folytatásban. És a titkai... A titokzatossága a mindenem.
Chaol és Dorian közül az Éjkoronában inkább az előbbi férfi kapott nagyobb szerepet, a hercegről ugyan hatalmas titkot tudtunk meg, alig jelent meg a kötetben, ezzel szemben itt hatalmas jelentőséget nyert az örökös karaktere, és azt kell mondjam, hogy az iránta lévő ellenszenvem, ami az első kötet olvasásánál alakult ki, mostanra teljesen eltűnt, és sikerült megkedvelnem őt. Chaolt viszont jelenleg nem tudom hova tenni. Túlságosan is szabadelvű.
Borító:
Teljességgel egyedi és tökéletesen passzol a könyvbeli Celaena karakteréhez. Imádom.
Összességében:
Bár az eleje kicsit lassan indult be, nem volt okom panaszkodni, ugyanis így is rettentően fordulatos és izgalmas volt. Fantasy-fanoknak szinte kötelező, annyira egyedi és különleges.
Sarah J. Maasnak tökéletes érzéke van a függővégekhez, így azt ajánlom, hogy mindenképp legyen nálatok a folytatás is, mielőtt nekikezdenétek! Annyira magával ragadó és letehetetlen, készüljetek hideg élelemmel, ugyanis ha egyszer belefogtatok, onnantól kezdve nem lesz megállás!
Oldalszám: 660
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Rowan Whitethorn
Kedvenc idézetek:
"Az itt uralkodó szegénység és kétségbeesés az embereket veszélyessé tette, bármit képesek lettek volna kockára tenni azért, hogy valahogy túl legyenek egy újabb napon."
"Az itt uralkodó szegénység és kétségbeesés az embereket veszélyessé tette, bármit képesek lettek volna kockára tenni azért, hogy valahogy túl legyenek egy újabb napon."
*
"– Azok az emberek, akiket szeretsz, csak fegyverek, amiket ellened fognak használni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése