Még nem álltam készen.
Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát.
A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia.
A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja."
A Tüskék és rózsák udvara világába már az első oldalakon teljesen beleszerettem. Az egész történet egy érzelmi hullámvasút, mindig képes volt meglepetést okozni, összeszorítani a szívemet vagy éppen mosolyra késztetni az ajkamat. Sarah J. Maas nem véletlenül örvend ekkora sikernek mind itthon, mind külföldön, hiszen zseniális írónő hihetetlen mértékű fantáziával és képzelőerővel, amelyet rendesek irigylek is tőle.
Ennek a kötetnek minden sora emlékeztetett arra, miért is szeretek fantasy regényeket olvasni. Hiszen ekkor nem kötnek a saját világunk béklyói, olyan univerzumba csöppenhet bele az ember, amilyenbe akarhat, csak elég kreatívnak és merésznek kell lenni ahhoz, hogy ezt az író ezt az elképzelt világot felvállalja. Mi, olvasók pedig annyi mindennel lennénk kevesebbek, ha ez a történet megmaradt volna SJM asztalfiókjában.
A Köd és harag udvara is tartogatott számunkra nem kevés izgalmat és fordulatot, ez pedig mind a Szárnyak és pusztulás udvarában csúcsosodott ki. A második rész függővége után belegondolni is rossz, hogy egy évet kibírtam a folytatása nélkül. Most azonban végre megkaptam a várva várt befejezést, amitől a torkomban hatalmas gombóc keletkezett, annyira nem akartam elengedni ezt a történetet, a szereplőket és magát a világát.
Feyre, az újdonsült úrnő visszatér Tamlinhez, egykori jegyeséhez, hogy ismét a bizalmába férkőzzön és információkat csaljon ki a főúrtól a kemény Hybern királyról és a szövetségükről. Ezzel egy időre hátra kell hagynia hitvesét, az Éjszaka udvarának urát és frissen visszakapott családját. Tűkön ülve vártam, mikor tér vissza főhősünk Rhyshez és jelenik meg a színtéren újra a szárnyas főúr. És amikor ez megtörtént, a szívem hevesen verdesni kezdett, és beletelt egy kis időbe, mire a ritmusa ismét normalizálódott. Hát igen, ezt teszi a női olvasók szívével Rhysand. A történet lényegében innen indul be csak igazán. Öröm volt a sorokon keresztül újra találkozni Cassiannel, Azriellel, Morral és Amrennel, valamint Nestával és Elainnel is.
Azért is vált az egyik kedvencemmé ez a trilógia, mivel számomra olyan valóságos volt. A lapok által szinte mintha megelevenedtek volna a szereplők, úgy éreztem, én is a helyszínen járok, a szemem előtt megjelent Velaris a maga pompájában. Ha egyszer beszippant, onnan nincs megállás.
Aki követi az instagram vagy egyéb közösségi oldalaimat, az láthatja, hogy a földkerekség egyik legnagyobb #feysand shippere rejlik szerény személyemben. A Köd és harag udvarát olvasva leírhatatlan, mennyire megkedveltem ezt a két szereplőt külön-külön, de együtt még inkább. Imádtam Sarah J. Maasnek ezt a fordulatát a történetben, hiszen ami eleinte egy Szépség és a szörnyeteg parafrázisnak indult, az a folytatásban valami egészen különlegessé változott, és már el is tért az eredeti alaptól. Vicces belegondolni, hogy a telefonomon a zárolt képernyő képem tavaly február óta az egyik kedvenc Feysand fanartom, ami azóta a szobafalamon is helyet kapott. Így nem is ér meglepetésként, ha azt mondom, a kedvenc jeleneteim a páros közös momentumai voltak. A szívem minden egyes alkalommal hatalmasat dobbant, amikor Feyre Rhyst "a párom" jelzővel illette, az írónő pedig szinonimaként használta a főúr megnevezésére. Egyszerűen elolvadtam minden egyes ilyen pillanatban, és hát elég sok volt belőlük, szerencsémre.
Őszintén, nem tudnék kedvenc részt választani a három közül, hiszen minden a Tüskék és rózsák udvarával kezdődött, majd a Köd és harag udvarával folytatódott, viszont a Szárnyak és pusztulás udvarával zárult. Mind különös helyet foglal el a szívemben. Egytől egyig a történet minden betűje a lelkem darabjaira írta magát. Ez az a sorozat, amit soha nem feledek! Megragadott, elvarázsolt és egy olyan világba kalauzolt el, ahonnan nem akartam visszatérni.
Sarah J. Maas végig a szíveddel játszik, de minden másodperce megéri!
ABSZOLÚT KEDVENC.
Karakterek:
Nem is tudom, mit is mondhatnék még Rhysről és Feyre-ról, amit eddig nem tettem. Bátorságukkal és szerelmükkel örökre a szívembe vésték magukat. Bár egy kitalált világban élnek, mégis ösztönzően hatnak az olvasóra, a köztük lévő kötődés, szerelem egy olyan dolog, amire mindenki vágyik, és őszintén remélem, hogy ebben a világban, de megtalálom az én Rhysemet, aki ennyire jószívű, humoros, erős és fantasztikus személyiség.
"Még ötszáz évig vártam volna rád. Ezer évig. És ha csak ez a pár hónap adatott meg nekünk, már ennyiért is megérte várni."
Azriel, Cassian, Mor és Amren a második kötetben jelentek meg, de azonnal megkedveltem mind a négyüket. Imádtam őket!
Nesta és Elain színesítették ezt a részt, hoztak váratlan fordulatokat és oszlopos tagjaivá váltak a történetnek. Bár a legidősebb testvér keménysége és ridegsége eleinte antipatikus volt, éreztem, hogy ez nem marad így sokáig. Nesta kötődése Cassianhez bennem is megindított valamit, és hát megtaláltam a sorozatban a második kedvenc shipemet. Hopika. És bár Elain a szelídség és a csendesség megtestesítője, ő is fontos szerepet kapott a tetőpontnál.
Ami azonban különösen melegséggel töltött el, az a többi főúr hosszas jelenléte és megismerése. Eddig leginkább Tamlinnel és Rhyssel volt dolgunk, más vezetőkkel nem igen találkozhattunk a kötetben. Az elkerülhetetlen háború végett az udvaroknak össze kell fogniuk, ha le akarják győzni Hybern seregeit és az Üstöt. Már régóta kíváncsi voltam, kik uralják a többi országrészt, így leírhatatlan örömöt éreztem, mikor ők nagyobb szerephez jutottak. Helion, Tarquin, Kallias, Varian... mondjuk Beron kevésbé. Külön színfoltja volt ez is ennek a kötetnek.
Borító:
A befejezőkötet borítóján immáron nem a harcos, hanem az úrnő Feyre jelenik meg mesebeli, gyönyörű ruhában. A kezében a tőr még mindig utal az erős és bátor jellemére. Csodaszépen mutat ez a sötétzöld szín! Imádom!
Összességében:
Sarah J. Maas, első ezen a néven, az Illírek, Főurak, Emberek királynője és Velaris védelmezője, a szívek összetörője, a szadista-írók alakulatának vezére, a Fal lerombolója és Prythian megalkotója.
Így is jellemezhetném az írónőt. Egyszerűen hihetetlen, ahogyan szövi a szálakat, mindig meglep, a szívemmel játszik! Minden regénye egy igazi érzelmi hullámvasút! És ez most sem volt másképp.
A Szárnyak és pusztulás udvara méltó befejezése egy fenomenális trilógiának. Végig izgultam a szereplőkért, mindig vártam, hogy kiderítsem, mit hoz a következő oldal, fejezet. Gyorsan a végére akartam érni, és megtudni, mit rejtenek az utolsó sorok, de viszont azok a mondatok egyet jelentettek azzal, hogy búcsúznom kell az ACOTAR világától is. Éppen ezért az egyik szemem sírt, a másik nevetett a kötet olvasása közben.
Ha eddig nem lett volna teljesen világos: SJM-függő lettem! Valami kell, hogy betöltse ezt az űrt, amit a trilógia befejezése hagyott maga után. Lehet, kezdem elölről...
Oldalszám: 800
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Rhysand, Feyre Archeron, Cassian, Azriel, Nesta
Kedvenc idézeteim:
A Tüskék és rózsák udvara világába már az első oldalakon teljesen beleszerettem. Az egész történet egy érzelmi hullámvasút, mindig képes volt meglepetést okozni, összeszorítani a szívemet vagy éppen mosolyra késztetni az ajkamat. Sarah J. Maas nem véletlenül örvend ekkora sikernek mind itthon, mind külföldön, hiszen zseniális írónő hihetetlen mértékű fantáziával és képzelőerővel, amelyet rendesek irigylek is tőle.
Ennek a kötetnek minden sora emlékeztetett arra, miért is szeretek fantasy regényeket olvasni. Hiszen ekkor nem kötnek a saját világunk béklyói, olyan univerzumba csöppenhet bele az ember, amilyenbe akarhat, csak elég kreatívnak és merésznek kell lenni ahhoz, hogy ezt az író ezt az elképzelt világot felvállalja. Mi, olvasók pedig annyi mindennel lennénk kevesebbek, ha ez a történet megmaradt volna SJM asztalfiókjában.
A Köd és harag udvara is tartogatott számunkra nem kevés izgalmat és fordulatot, ez pedig mind a Szárnyak és pusztulás udvarában csúcsosodott ki. A második rész függővége után belegondolni is rossz, hogy egy évet kibírtam a folytatása nélkül. Most azonban végre megkaptam a várva várt befejezést, amitől a torkomban hatalmas gombóc keletkezett, annyira nem akartam elengedni ezt a történetet, a szereplőket és magát a világát.
Feyre, az újdonsült úrnő visszatér Tamlinhez, egykori jegyeséhez, hogy ismét a bizalmába férkőzzön és információkat csaljon ki a főúrtól a kemény Hybern királyról és a szövetségükről. Ezzel egy időre hátra kell hagynia hitvesét, az Éjszaka udvarának urát és frissen visszakapott családját. Tűkön ülve vártam, mikor tér vissza főhősünk Rhyshez és jelenik meg a színtéren újra a szárnyas főúr. És amikor ez megtörtént, a szívem hevesen verdesni kezdett, és beletelt egy kis időbe, mire a ritmusa ismét normalizálódott. Hát igen, ezt teszi a női olvasók szívével Rhysand. A történet lényegében innen indul be csak igazán. Öröm volt a sorokon keresztül újra találkozni Cassiannel, Azriellel, Morral és Amrennel, valamint Nestával és Elainnel is.
Azért is vált az egyik kedvencemmé ez a trilógia, mivel számomra olyan valóságos volt. A lapok által szinte mintha megelevenedtek volna a szereplők, úgy éreztem, én is a helyszínen járok, a szemem előtt megjelent Velaris a maga pompájában. Ha egyszer beszippant, onnan nincs megállás.
"– Megérdemeljük a boldogságot – mondta. Ezt én mondtam neki egyszer, a városi házunk tetején, amikor Velarist megtámadták. – És minden lehetséges eszközzel harcolni fogok ezért a jövőért.
– Együtt fogunk harcolni – mondtam rekedten. – Nemcsak te egyedül, hanem együtt, mi ketten."
Őszintén, nem tudnék kedvenc részt választani a három közül, hiszen minden a Tüskék és rózsák udvarával kezdődött, majd a Köd és harag udvarával folytatódott, viszont a Szárnyak és pusztulás udvarával zárult. Mind különös helyet foglal el a szívemben. Egytől egyig a történet minden betűje a lelkem darabjaira írta magát. Ez az a sorozat, amit soha nem feledek! Megragadott, elvarázsolt és egy olyan világba kalauzolt el, ahonnan nem akartam visszatérni.
Sarah J. Maas végig a szíveddel játszik, de minden másodperce megéri!
ABSZOLÚT KEDVENC.
Karakterek:
Nem is tudom, mit is mondhatnék még Rhysről és Feyre-ról, amit eddig nem tettem. Bátorságukkal és szerelmükkel örökre a szívembe vésték magukat. Bár egy kitalált világban élnek, mégis ösztönzően hatnak az olvasóra, a köztük lévő kötődés, szerelem egy olyan dolog, amire mindenki vágyik, és őszintén remélem, hogy ebben a világban, de megtalálom az én Rhysemet, aki ennyire jószívű, humoros, erős és fantasztikus személyiség.
"Még ötszáz évig vártam volna rád. Ezer évig. És ha csak ez a pár hónap adatott meg nekünk, már ennyiért is megérte várni."
Azriel, Cassian, Mor és Amren a második kötetben jelentek meg, de azonnal megkedveltem mind a négyüket. Imádtam őket!
Nesta és Elain színesítették ezt a részt, hoztak váratlan fordulatokat és oszlopos tagjaivá váltak a történetnek. Bár a legidősebb testvér keménysége és ridegsége eleinte antipatikus volt, éreztem, hogy ez nem marad így sokáig. Nesta kötődése Cassianhez bennem is megindított valamit, és hát megtaláltam a sorozatban a második kedvenc shipemet. Hopika. És bár Elain a szelídség és a csendesség megtestesítője, ő is fontos szerepet kapott a tetőpontnál.
Ami azonban különösen melegséggel töltött el, az a többi főúr hosszas jelenléte és megismerése. Eddig leginkább Tamlinnel és Rhyssel volt dolgunk, más vezetőkkel nem igen találkozhattunk a kötetben. Az elkerülhetetlen háború végett az udvaroknak össze kell fogniuk, ha le akarják győzni Hybern seregeit és az Üstöt. Már régóta kíváncsi voltam, kik uralják a többi országrészt, így leírhatatlan örömöt éreztem, mikor ők nagyobb szerephez jutottak. Helion, Tarquin, Kallias, Varian... mondjuk Beron kevésbé. Külön színfoltja volt ez is ennek a kötetnek.
"– Mindenkinek vannak sebei – mondta Mor –, még ha kívülről nem is látszanak."
Borító:
A befejezőkötet borítóján immáron nem a harcos, hanem az úrnő Feyre jelenik meg mesebeli, gyönyörű ruhában. A kezében a tőr még mindig utal az erős és bátor jellemére. Csodaszépen mutat ez a sötétzöld szín! Imádom!
Összességében:
Sarah J. Maas, első ezen a néven, az Illírek, Főurak, Emberek királynője és Velaris védelmezője, a szívek összetörője, a szadista-írók alakulatának vezére, a Fal lerombolója és Prythian megalkotója.
Így is jellemezhetném az írónőt. Egyszerűen hihetetlen, ahogyan szövi a szálakat, mindig meglep, a szívemmel játszik! Minden regénye egy igazi érzelmi hullámvasút! És ez most sem volt másképp.
A Szárnyak és pusztulás udvara méltó befejezése egy fenomenális trilógiának. Végig izgultam a szereplőkért, mindig vártam, hogy kiderítsem, mit hoz a következő oldal, fejezet. Gyorsan a végére akartam érni, és megtudni, mit rejtenek az utolsó sorok, de viszont azok a mondatok egyet jelentettek azzal, hogy búcsúznom kell az ACOTAR világától is. Éppen ezért az egyik szemem sírt, a másik nevetett a kötet olvasása közben.
Ha eddig nem lett volna teljesen világos: SJM-függő lettem! Valami kell, hogy betöltse ezt az űrt, amit a trilógia befejezése hagyott maga után. Lehet, kezdem elölről...
Oldalszám: 800
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Rhysand, Feyre Archeron, Cassian, Azriel, Nesta
Kedvenc idézeteim:
"– Itthon vagy újra.
Reszkető, halk hang szakadt ki belőlem. Bólintottam, és szorosan hozzásimultam. Otthon. Nemcsak Velarisben, hanem bárhol, ahol ő ott van, és a családunk."
*
"Rhys odalépett hozzám, és megfogta a kezem.
A Győzedelmes Éjszaka és az Örök Csillag.
Ő a lágy, egyben ijesztő sötétség, én a tiszta fény, ami az ő árnyékai miatt csillog."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése