Kelly Oram - Szívzűrterápia strébereknek

HANGULAT                                MOLY                                        2014

"Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…"

Kelly Oram neve és munkássága már régóta nem ismeretlen számomra. Még könyvmolylétem kezdetén olvastam elsőnek a Szívzűrterápia strébereknek című művét, és azonnal beleszerettem a humorába és a stílusába. A karaktereiről pedig ne is beszéljünk!

Vannak olyan időszakok, amikor nincs mese, csodákra képes egy kikapcsolódásra szánt, ízig-vérig cukormázas könyv, amilyen a Szívzűrterápia strébereknek is. Az alaptörténet nem agyoncsavart, maga a cselekmény sem dúskál a váratlan fordulatokban, mégis el tudja érni, hogy az olvasó csakis neki szentelje a figyelmét. Mivel már az elején megragad a maga légies bájával, teljesen beleragadunk a történetbe, amely nem enged el egészen a legvégéig. 

Avery a legintrovertáltabb női főhős, akit bármelyik szerző valaha is megalkotott. Pánikbetegségben szenved, nem bírja a változásokat, szeret tanulni és könyvek valamint a filmek világában érzi jól magát. Soha nem emeli fel a hangját, alázatos, szerény lány, aki igazán mély érzelmeket táplál a legjobb barátja, Aiden iránt. Legalábbis azt hiszi, ez így van. A naplójában eltervezte a közös életük minden pillanatát, és mindenki azt gondolja, hogy ideális párt alkothatnának. Két visszahúzódó természettel rendelkező fiatal, akik ráadásul petesejt koruk óta legjobb barátok. Igazán sorsszerű lenne, ha végül egymás mellett kötnének ki a szerelmi életben is. De persze a végzet nem így működik...

Aidenben fel sem merül a gondolat több, mint 16 évig, hogy Averyvel akár egy párt is alkothatnának. Egyik pillanatról a másikra felbolygatja a lány életét azzal, hogy nem szeretné többet a megszokott közös születésnapokat, közös programokat, hanem külön utakra akar térni, távol az eddigiektől. Ezzel pedig akaratlanul is összetörte Avery introvertált szívét. De vajon a szerelmi csalódásokból van tudományos kilábalás? Fel lehet vázolni, hogyan léphetünk túl az érzelmeinken, és milyen fokozatokat kell elérni, hogy ismét szerethessünk? Hasonlóan a gyászfeldolgozás lépéseihez? 

Avery ezzel megtalálta a tökéletes felvetést a tudományos versenyhez, de szüksége van egy új párra Aiden helyére, aki segítheti őt ebben a kísérleti folyamatban. Ki is lenne erre alkalmasabb, mint az említett egykori legjobb barát bátyja, Grayson? A gimi legmenőbb kosarasa Grayson, aki a társadalmi elit alfája és omegája? És akiről kiderül, hogy mégsem az a sztereotipikus, nagymenő sportoló, hanem képes törődni másokkal, empatikus és nem lehet nem szeretni. És ezzel kezdetét is veszi egy ízig-vérig fizikai-kémiai kísérlet...

"– A tánc – mondta – az érzésről, és nem a gondolkodásról szól."

Nyilván könnyedén kitalálhatjuk a történet végét, és keresve sem találhatnánk nagyobb romantikus klisét a tudóspalánta lány és menő sportoló szerelmi történeténél, de ez mégis egy olyan regény, amit mindezek ellenére csakis imádni lehet. 

Kezdeném azzal, hogy a cselekmény kiszámíthatóságának ellenére is ez egy szuperül megírt történet. Látszik, hogy benne van az írónő szíve-lelke, ott humoros, ahol kell és ott komoly, ahol annak kell lennie. Különleges, könnyed stílusával Kelly Oram mindig el tud varázsolni, és képes kirángatni a monoton hétköznapok forgatagából, hogy egy kicsit egy cukormázas történet részesei lehessünk. Mert kellenek az ilyen pillanatok is. 

Mindemellett egy igazi sikersztori, Avery sikersztorija, aki pánikbetegségét leküzdve találja meg azt az életvitelt, amiben helye van az igaz barátoknak és egy olyan srácnak, aki mindenben mellette áll, segíti és mosolyt csal az arcára. Nem tökéletes, de épp ezért olyan főszereplő, akivel könnyedén tudunk azonosulni. Nem régiben én is megkaptam, hogy egy tizenéves lánynak, mint amilyen én vagyok, nem a könyvek világában kéne élnie és ennyit tanulnia, sokkal inkább buliznia kéne és merészebbnek lennie. Erre csak annyit válaszoltam: ha majd eljön az ideje. És úgy látszik, nem ő volt az én Grayson Kennedym, aki mellett úgy érezném magam, mint Avery. 

És ha már erre terelődött a szó, természetesen Grayson volt az, aki miatt ez a történet valóban felejthetetlenné vált. Az érzelmei - ha jobban  megvizsgáljuk - tényleg nem voltak teljesen kidolgozottak, de talán a szerelem sem minden esetben az. Nem feltétlen egy skála, amin végig kell haladni, hogy aztán szerelemnek nevezhessük ezt a bizonyos érzelmet. Néha csak úgy jön egy pillanat alkalmával, és csak azt veszed észre, hogy már másra sem tudsz gondolni, csak az illetőre. Egyszerűen nem lehet imádni ezt a srácot. A gondviselését, a pajzán vicceit és a tündéri bókjait.

Egy szó mint száz, ez a kötet különleges helyet foglal el a szívemben. És csak ajánlani tudom azokra a pillanatokra, amikor túl sok a valóság, és kevés a cukormáz az életben. 

Borító:

Mind az eredetinek, mind a hazai borítónak vannak hibái. 

Az eredetinek nagyon tetszik a háttere, ahogyan a periódusos rendszerből a "Love" szó kiemelkedik, az ötlet és a kivitelezés is szuper, ahogyan a papírdarabra írt szójáték is egyedi. Ám a modelleket nem igazán sikerült eltalálni. Egy igazán romantikus pillanatot sikerült lencsevégre kapnia a fotósnak, tény és való. De mégis hiteltelen a póz. Ráadásul karakterekről nem Avery és Grayson jut eszembe, sokkal inkább két felnőtt egyetemista. És hasonló problémáim vannak a hazai borítóval is. A háttér nagyon ötletes, nagyon tetszik a kivitelezés, de a két főszereplőt megtestesítő modell nem igazán passzol a könyvbeli karakterekhez. Grayson szőke haját nyomokban sem tartalmazza a Nick Jonas kinézetű fiú, ahogyan a lányon sem látszanak Avery külső jegyei. Ugyanakkor a természetesség árad a képről, olyan eleven és ezért fentiek ellenére is jó ránézni erre a borítóra. 

Összességében:

A Szívzűrterápia strébereknek egy tökéletes könyv az olyan pillanatokra, amikor túl soknak bizonyulnak a való élet árnyai, és szükség van egy kis bűbájos történetre, ami kiszakít a melankóliából. Kelly Oram humora, és a szereplők maguk is egy olyan elegyet képeznek, amely bármikor mosolyt varázsol az olvasó arcára. 
Különleges helyet foglal el a szívemben. 
Imádni való, elbűvölő történet, amire akármelyik életszakaszában is jár az ember, nosztalgiával és örömmel gondol vissza. Bármikor képes elővenni, hogy újra belecsöppenhessen ebbe a mesebeli, tündéri regénybe, amely a könnyedségével valósággal rabul ejt. 
Nagyon ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, akiknek akár egy kicsit is elege van a mindennapos tennivalókból, legyél felnőtt vagy éppen tinédzser, neked szól ez a történet. Kiragad a napi tennivalók monoton sorából. Néhány órára követeli csak a figyelmedet, de az utóhatása nagyon sokáig veled maradhat.:)

Az írónő további, könnyed kikapcsolódást nyújtó történetei:
🕮 Cinder és Ella
🕮 Örökkön-örökké
🕮 Csókelvonó kockáknak

Oldalszám: 224
Kiadó: Móra

Kedvenc karakter: Grayson Kennedy
Kedvenc idézeteim:

"Annyira kikészültem, hogy csak akkor vettem észre, a fürdőszobába menekültem, ahol Grayson éppen zuhanyozott, amikor meglepődve kikukkantott a zuhanyfüggöny mögül.
– Aves, aranyom, most nem érek rá. – Majd felvonta a szemöldökét, és gonoszkodva rám vigyorgott. – Hacsak nincs kedved csatlakozni…?
Ebben a pillanatban kopogtattak, és anyám aggódó hangon keresett. Graysonra néztem, és a színtiszta pánik őrületében gondolkodás nélkül beugrottam mellé a függöny mögé.
– Húha! Avery, csak vicceltem!"

*

"– Te Newton törvényeire kaptál egyest?
Oké, szóval azért bámulnak, mert hülyének tartanak.
– Miért? – kérdeztem védekezően. – Annyira könnyű? Egy büdös szavát se értem. Az a pasi súlyosan bedrogozott, mikor azokat a törvényeket fogalmazta."

*

"Grayson úgy nézett rám, mint a szomjazó a sivatagban, akinek a szám jelenti az utolsó csepp vizet a kulacsában."