2020. március 30.

Erin Morgenstern - Csillagtalan Tenger

 HANGULAT                                MOLY                                        2020

"Zachary Ezra Rawlins egy nap rejtélyes könyvet talál az egyetemi könyvtárban. A szerelmes rabokról, kulcsgyűjtőkről és névtelen őrzőkről szóló történetek olvasása során ugyanis felfedez valami furcsát: a lapok egyszer csak a saját gyermekkorát kezdik el leírni hihetetlen pontossággal. Miközben értetlenül áll a megmagyarázhatatlan jelenség előtt, és kétségbeesetten igyekszik rájönni, hogyan örökítették meg az élete történetét, Zachary rábukkan néhány nyomra – egy méhre, egy kulcsra és egy kardra –, amelyek elvezetik egy titkos New York-i klub álarcosbáljába. Nem sokkal később pedig egy régi könyvtárban találja magát, amely mélyen a föld alatt rejtőzik, és igazi csodákat rejt. Ezen a helyen elveszett városok vannak, és szeretők lakják, akik az idő határait átlépve az ajtórések alatt csúsztatják be egymásnak a leveleiket, miközben a halottak elfeledett történeteket suttognak. Zachary megismeri az őrzőket, akik nagy áldozatot hoztak azért, hogy megvédjék ezt a világot, akik feláldozták a szemük világát és a nyelvüket, hogy megóvják az archívumot. És találkozik azokkal is, akik el akarják pusztítani. Összefog Mirabellel, a hely elszánt, rózsaszín hajú védelmezőjével, és Doriannel, a jóképű, mezítlábas férfival, majd bejárja a kanyargós alagutakat, a félhomályos lépcsőket, a zsúfolt báltermeket és a varázslatos világ édes ízű tengerpartjait, közben pedig ráébred, hogy mit is kell tennie. Nemcsak abban a rejtélyes könyvben, hanem a saját életében is.
Erin Morgenstern új regénye arannyal átszőtt fantázia, ami végig azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent valójában a történetek ereje. A Csillagtalan Tenger egy könyvrajongókhoz írt szerelmes levél. Álomszerű és nyugtalanító, tele érzelmekkel, rejtéllyel és szenvedéllyel." 

Erin Morgenstern nevével már az Éjszakai cirkusznál felfigyeltem, de az első könyvélményem mégis a Csillagtalan Tenger volt. Ám ezek után muszáj leszek minél hamarabb pótolni az elmaradt olvasást is.
Már a regény elején egy zavarba ejtő, mégis izgalmas jelenséggel állunk szemben: ugyanis a történet a könyv a könyvben effektusra épül. Zachary Ezra Rowlins az egyetemen tölti az iskolai szünetét, mikor a könyvtárban egy érdekes dologra lesz figyelmes. Az egyik polcon rátalál egy olyan könyvre, melynek írója ismeretlen, a rendszerbe nincs felvezetve és még a könyvtár dolgozói sem tudják, hogyan kerülhetett a neki nem megfelelő helyre. Ám az Édes bánatokat olvasva Zachary különös dolgot tapasztal: egy réges-régi emlék, melyet sosem mesélt el senkinek, ott virít a lapokon minden részletével együtt. Hogyan és ki írhatta le? Talán pont a jósnő fiának kell bemutatni a természetfelettit? Valamint felmerül a kérdés... ha a fiú története igaz, akkor a többi könyvszereplő is valós?
Hogy kiderítse az Édes bánatok titkát, Zachary elmegy egy irodalmi estre, egy bálra, ahol  reméli, hogy a kérdéseire válaszokra lelhet. Ám csak még jobban felfordul az élete, mint azt valaha is gondolta volna. Az eseményen megismerkedik egy titokzatos, rózsaszín hajú hölggyel, aki elbűvöli a fiút, ugyanakkor válaszokkal nem szolgál neki. De talán egy titokzatos idegen, aki szívességet kér Zacharytől, ő lehet a kulcsa a történéseknek.

"– Mi vagyunk a csillagok – feleli, mintha ez lenne a legtermészetesebb tény egy hasonlatokból született és tévutakat rejtő tenger kapcsán. – Mindannyian csillagporból és történetekből vagyunk."

A Csillagtalan Tenger egyedülálló, fantasztikus regény tele rejtélyekkel és titkokkal. Összetett történet, mely teljes figyelmet igényel. Megannyi szál keresztezi egymást a regény során, sok szereplőt vonultat fel, egyedi kifejezések jelennek meg szerte a könyvben, és sokféle helyszínt ismerhetünk meg. És ha nem szenteljük neki a teljes figyelmünket, hamar elveszettnek érezhetjük magunkat ebben a teljesen eredeti univerzumban. Minden apró részlet fontos, ezt Erin Morgenstern megtanítja nekünk. Egy izgalmas nyomozásra, rejtvényfejtésre invitál bennünket a könyvével, amiben semmi sem az, aminek elsőre látszik. Különleges zsenialitásra vall, hogy az elejétől a végéig tökéletesen megszerkesztett történetről beszélhetünk, minden apró szónak helye van az oldalakon, és sokszor csak utólag döbbenünk rá a valódi szerepükre.
A könyvet körüllengő egyedi atmoszférához minden valószínűséggel a benne rejlő mesei elemek is hozzátettek. A misztikus ajtók, a különböző szimbólumok, a szereplők, melyek segítik vagy éppen hátráltatják a főszereplő rögös útját, a jó és a rossz harca. És persze az Óperenciás-tengeren is túl lévő Csillagtalan Tenger, ahová Zachary Ezra Rowlinsnak el kell jutnia, hogy minden kérdésére választ kapjon. Vajon sikerül ez neki? Mindemellett megjelenik a történetiség, a könyvek ereje: De mi történik akkor, ha már nem lehet tudni, mi a valóság és mi csupán elbeszélés? Létezik egyáltalán az utóbbi?
Rabul ejtő történet egy varázslatos kalandról egy különleges világban, egy föld alatti, misztikus könyvtárban.

Borító:
Nagyon szeretem azokat a borítókat, melyek többletjelentést hordoznak. És a Csillagtalan Tenger külseje nemcsak szimbolikus, hanem ámulatba ejtő egyaránt. A könyv legfőbb motívumrendszerét jeleníti meg, melyben nagy szerepet kapnak a különböző formájú és méretű kulcsok, a belsejét kinyitva pedig megjelenik továbbá a kard és a méh alakja is.
Egy szó mint száz: megragadja a tekintetet, és azt sugallja: Olvass el!

Összességében:
A Csillagtalan Tenger egy egyedi világban játszódó, izgalmas fantasy történet, mely által egy igazi nyomozás részesei lehetünk. Összetett regény, magának követeli a teljes figyelmünket, de ezt nem bánjuk, mivel már az elején teljesen beszippant, és akkor nincs megállás. Együtt akarjuk felfedni a titkokat Zachary Ezra Rowlinsszal, és megtalálni a Csillagtalan Tengerhez vezető utat.
Add át te is magad a titkos ajtókkal, kulcsokkal és varázslattal teli rejtélynek!

Ismerd meg te is a történetet, rendeld meg itt!

Oldalszám: 544
Kiadó: Agave

Kedvenc karakter: Mirabel, Dorian
Kedvenc idézetem:

"Mindenki részese egy történetnek. Inkább olyan történetnek akarunk a részesévé válni, amelyet érdemes lejegyezni, és ez azért van, mert félünk a haláltól. Nem akarunk nyomtalanul eltűnni."


*

"Úgy véli, hogy az olvasás ahhoz hasonlít, mint amikor az ember olyan játékot játszik, amelyben egy nála jobb játékos már meghozta helyette a döntéseket."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése