Istók Anna - Semmiért egészen [+ interjú]

HANGULAT                                MOLY                                        2019

"Tudsz szívből szeretni?

Nándi és Flóra az egyetemen találkozik, ahol a jóképű fiú eltekeri a gépészkarra járó lány fejét. Senki sem jósol nekik nagy jövőt, de ők egymásba szeretnek és összeházasodnak. A felszínen minden ideális. De vajon milyen sérelmek, hazugságok rejlenek a látszólag tökéletes kapcsolat mélyén? Mi lesz, ha egy nap az egyensúly felborul?

Valaki hibázik.Valaki titkot rejteget.Valakit megcsalnak.Valaki pedig nekiáll, hogy igazságot szolgáltasson.Vajon ki lehet a titokzatos szerető, aki eléri, hogy Nándi szép lassan feladjon mindent: családot, lakást, munkát, karriert? Vajon meddig éri meg bosszút állni, és mikortól kell megbocsátani? 

Mindenki hibázik. Te is. Nézz csak tükörbe, azt hiszed, tökéletes vagy?" 

A Semmiért egészen egy vékonyka, de annál súlyosabb történet. Mesterien megformált alkotás, melyben ütközik a múlt és a jelen, a helyes és helytelen, a vád és a vétség, a bosszú és az igazság. De mindez milyen jövőt szül? 

Nándi és Flóra külső személőként egy igazi álompár. Szerelmük az egyetemen kezdődött, szinte első látásra fellobbant közöttük a láng, és immár házastársakként nevelik gyereküket, Sütit. Flóra fiatalon esett teherbe, a családos életért, Nándiért pedig feladta a nagyratörő karrierjét, és inkább Gödöllőre költözött férjével, egy kellemes környékre, ahol betöltheti anyai feladatait. Ám Nándi és Flóra szerelmét beárnyékolja a múlt, az elhallgatott titkok szövevényes hálózata. És egy osztálytalálkozó, az egyetemista emlékek táptalajt adnak a változás virágának, és egy régóta érlelődő bosszúnak.
Kezdetben úgy tűnt számomra, mintha a történet három személyről szólna. Nándiról, Flóráról és Emőről, aki a férfi egykori barátja, szeretője volt, míg meg nem pillantotta leendő feleségét, és ott nem hagyta a lányt Flóráért. De hamar rá kellett döbbennem, hogy jóval többen állnak a cselekmények hátterében, és emiatt egészen más élményt nyújtott, mintha egy átfordított szerelmi háromszögbe ütköztem volna. Sőt az írónő fantasztikusan csavarja a szálakat, játszik a külső és belső narrátorral, az igeidőkkel és az elbeszélési módokkal. Mindnek jelentőséget társít a könyvben. 

A történet rengeteg megosztó témának ad szárnyakat, és mégis mindegyik kellőképpen ki van dolgozva, nem éreztem hiányosságokat a regény olvasása közben. Kezdve az egyetemi évek akadályaival, melyet az írónő párhuzamba állít a felnőtt életvitel hozta változásokkal, és Nándi karakterén keresztül tökéletesen demonstrálja, hogy milyen az, amikor egy férfi nem képes maga mögött hagyni a hódító időket, örök csábító marad, és a családos élet hozta morális változásokat nem tudja meglépni. Hány ehhez hasonló férfi van a világon? És ki kell mondani, sokszor ez a patriarchális társadalom elnézi mindezt. Ezzel karöltve Istók Anna bemutatja narcisztikus személyiségzavart is. Nándi bár talán csábítási képességeit nem túlozza el, de minden mást az életében többként mutat be, mint amilyen. Harmincévesen sem sikerült még leszakadnia a családi fészekről, pedig már sajátot alapított, az egészséges anya-fia kapcsolaton túlmegy már a köztük lévő viszony. Ráadásul a férfi lát egy apafigurát, akinek prioritásai messze különböznek egy olyan családfőétől, akinek első helyen áll a szerettei jóléte. Vagyis mindig is játszhatta a kis herceget, akkor miért változtatna ezen?  Nándinak ebbe a változást követelő élethelyzetébe lép bele egy Nárcisz nevezetű lány, akivel órákon át beszélgetnek a világhálón, de valójában másnak hiszi, mint aki valójában. Ezért is említettem, hogy sokkal több szereplő uralja ezt a történetet, mint első pillantásra tűnik. A férfi a feleségét, és az apai kötelességeit elhanyagolva próbálja meg elcsábítani Nárciszt - kinek neve is beszédes -, ígér neki mindent, csak hogy megkaphassa, és időközben a válási papírokat is beadta, csak hogy valóban övé lehessen egy monitor mögött ülő fantomkép. Ezzel Istók Anna felhívja korunk egyik nagy veszélyére a figyelmet: az internetes ismerkedésre, társkeresésre. Bár változnak az idők, és ezen a téren is tartanunk kell a lépést a korral, nem jelenti, hogy veszélytelen lenne mindez. 

"Lehet tagadni az igazságot, de az attól még létezik."

És végezetül néhány szót szeretnék még ejteni a címről is. Semmiért egészen. A regény már első hallásra evokálja Szabó Lőrinc versét, melyre ez a történet akár reflexióként is felfogható. A lírai én  vágyai mintha a könyvbéli Nándi szavai lennének, melyet feleségének, Flórának intéz. Elvárja a teljes hűséget, az osztatlan figyelmet, miközben ez a törődés visszafele nem működik. Önzőségről és birtoklásról szól a vers, mégis egy olyan szerelmet, vonzódást mutat be, amely a való életben is jelen van. Akár láthatatlanul is. Mert az ember ilyen, és kár lenne tagadni. Ilyen a földi javakkal, a pénzzel, ilyen a munkahelyen és a kapcsolatokban is. A birtoklásvágy az ösztönösen bele van kódolva, csak önnönmagán múlik, hogy mennyire engedi, hogy ez az állatias ösztön uralkodjon az életében, a szerelemben. A versben ugyanúgy feltűnik a patriarchális társadalom elfogadott alá-fölé rendeltsége, ahol a férfi és a nő nem társak, hanem uralkodnak egymáson. De a folyamatát is megfigyelhetjük mind a lírai alkotásban, mind Istók Anna regényében. Az örökös félelmet, reszketést és káros függőséget. Míg a másik fél, a törékeny nő, mint egy virág, elhervad. Fájdalmas, őszinte és toxikus mindkét mű.

Különleges írónőt ismerhettem meg Istók Anna személyében. Biztos vagyok benne, hogy a továbbiakban is szemmel fogom követni a munkásságát, hiszen egyedien ötvözte az építő gondolatokat egy olyan történettel, mely visszautal a múltra, de mégis intő jelként előremutat a jövő felé. Tanulságos történet a tündérmesén túli szerelemről, az emberi esendőségről és a család szerepéről. 

Borító:
Fekete alapon látható egy nárcisz, mely a fodrozódó vízre hajlik. Egyszerűnek hat, de ennél kifejezőbb aligha lehetne. 
A virág a történet szimbóluma, egy női név, melyet értelmezhetünk sorsként, végzetként is. Mégis leginkább a mitológiai részéhez csatolnám vissza a borítót, hiszen allúzióval hívja be a kép Narkhisszosz történetét, aki beleszeretett a saját tükörképébe. 
Első pillantásra megragadó, felcsigázza az olvasót, és még többet akar a regényből. Megismerni a teljes történetet. 

Összességében:
Istók Anna ebben a könyvben ötvözte a szociológiát, a pszichológiát, az irodalmat az antik görög kultúrával. Ezek pedig egy varázslatos, didaktikus, mégis eleven történetté egyesültek. Összhangjuk már az első oldaltól kezdve érezhető volt. Egyik sem volt túlsúlyban, az írónő megtalálta a tökéletes egyensúlyt, amelyből egy igazi mestermű kerekedett a végére. 
Azoknak ajánlom, akik kíváncsiak egy olyan történetre, mely mesél a múltról, átéli a jelent és tanít a jövőről. Ólomsúlyú szavakkal átitatott regény, mely által az olvasó épülhet: formálja a jellemünket és elgondolkodtat, vajon merre látjuk a saját életünket évtizedek múltán. 

Oldalszám: 236
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézetem:

"Nincs jelentősége, mikor történnek a dolgok. Mert egyszer úgyis megtörténnek. Jóvátenni a rosszat nem lehet. Ha valakit megbántottál, az örökre seb marad."

INTERJÚ

Az írónő (x)

1.) Mi ihlette a Semmiért egészen c. könyvedet? Mesélnél egy kicsit az írásának az első fázisairól?

A regény alapötlete egy novellámból jött, melyben egy ókori görög motívumot meséltem el a mai világba átültetve. Már a novella megírásakor éreztem, hogy sokkal több van ebben a témában 12 ezer karakternél, ezért megpróbáltam kibővíteni. Jöttek új szereplők, új ötletek, mikor nagyjából összeállt a sztori, kicsit félve meséltem róla a kiadó vezető szerkesztőjének, mit szól hozzá, hiszen nem egy szokványos, romantikus történet, hanem a görög mitológia kapcsán van egy mélyebb értelmezése is, és vannak benne keményebb témák is. Szerencsére nagyon tetszett neki és biztatott, hogy írjam meg, sok hasznos tanácsot kaptam tőle.

2.) Flóra és Nándi gyermekét a szereplők végig a becenevén, Sütinek hívják, Volt valami terved az anonimitásával? 

Igazából nem volt ebben tudatosság, talán csak annyi, hogy egy becenév mindig jobban jellemzi a szereplőt, mint a valódi neve. Márpedig Süti hasonló szerepet tölt be Flóra életeben, mint Nándi életében Nárcisz. A végtelenül önző szeretet tárgya.

3.) Számomra olyan volt a regény, mint egy reflektálás Szabó Lőrinc: Semmiért Egészen című versére. Számodra miként kapcsolódik össze a lírai alkotás a saját regényeddel?

Mikor még az elején tartottam a munkának, a fejemben volt egy Ady vers, A magunk szerelme, mely nem más, mint az önző ember himnusza, és kezdetben remekül illett a regényhez. De a regény írása közben eltolódtak a hangsúlyok a narcisztikus kapcsolatok felé. Szabó Lőrinc verse számomra egy olyan szerelemről szól, mely megköveteli a másik fel totális önfeláldozását. Sokan tartják a legszebb szerelmes versnek a magyar irodalomban, bennem kétségeket ébreszt: vajon elvárhatom-e egy másik embertől, hogy mindent feladjon értem, még saját magát is, csak azért, mert én szeretem? Aki ilyet vár el a másik féltől, az már-már beteges, a mai emberi kapcsolataink is sok ilyen beteges önzőséggel, narcisztikus ömlengésekkel vannak tele, mint ahogyan a regényem szereplői is mind ilyenek.

4.)  A regényed két fenomént jelenít meg. Az egyik egészen visszanyúlik az antikvitásig, a másik viszont korunk nagy veszélye, az internetes kapcsolatok nyújtotta kockázat. Miért ezt a két jelenséget szeretted volna megjeleníteni a könyvedben?

Nem is olyan régen, már a regény megjelenése után láttam a neten keringeni egy photoshopolt képet: William Waterhouse - Echo és Narkhisszosz képén a pocsolyát, melynek tükörképében önmagát pillantja meg Narkhisszosz, valaki lecserélte egy okostelefon kijelzőjére, amin az Instagram van megnyitva. Anno 2013-ban, még a novella írásakor éppen ez az ötlet fogalmazódott meg bennem: a modern Narkhisszoszok köztünk élnek, csak nem tócsákba bámulva szeretik önmagukat, hanem a közösségi oldalakon vadásznak lájkok után, a virtuális világ jelenti számukra a valóságot, sütkéreznek a valótlan visszajelzések fényében. Mindeközben valóságos kapcsolataik nincsenek, vagy felszínesek, bántóak, kommunikálni nem tudnak egymással, hiányoznak az igazi párbeszédek az életükből. Azt hiszem, egy egész nemzedék Narkhisszosz él köztünk. Erről a jelenségről szerettem volna írni, a párhuzam görög legendával adta magát, így került a nárcisz is a borítóra.

5.) Miben lett más az életed a könyveid kiadás után? 

Ugyanúgy könyvtárosként dolgozom, mint eddig, néha meglepődöm olyankor, mikor valahol úgy mutatnak be, hogy könyvtáros és író. Igazából nem történt nagy változás, remélem, egyszer megfilmesítik valamelyik regényemet, és akkor majd másként tudok felelni erre a kérdésedre. :)

6.) Mi számodra a legjobb dolog abban, hogy író lettél?

Azt hiszem, minden író álma, hogy amit leírt, azt mások elolvassák, és megértsék a benne rejlő fontos üzenetet. Én szerencsésnek érzem magam, mert a kiadó jóvoltából sok emberhez eljutnak az üzeneteim. Felemelő dolog, mikor olvasom idegen emberektől, hogyan érintette meg őket az írásom, mennyire a maguk problémáira ismertek, hogy az, amit én gondolok a világról, az másiknak is fontos, és másik is éppen úgy gondolkoznak, mint én.