HANGULAT MOLY 2017
"A világot az álmodók mentik meg és építik újjá.
Mindezek után a regény továbbra is több cselekményszálon fut. Találkozhatunk Manonnal és a feketecsőrű boszorkányokkal, Elide-dal és Lorcannel, valamint Aelin Ashryver Galathyniussal, történetünk valódi főhősével, és csapatával, akik próbálják felvértezni magukat a közelgő összecsapásra mind a gonosz Tündérkirálynővel, Maeve-vel, mind pedig a rémkulcsokat gyűjtő Erawannal szemben, aki fel akarja dúlni az egész kontinenst, elfoglalni a trónt, és megfosztani Aelint jogos örökségétől. Mindezen szereplők a regény folyamán térben közelednek egymáshoz, ám végig ott lebegett a kérdés: Mikor ér össze a három szál?
A Viharok birodalma az előkészületek könyve. Végig érezhető benne, hogy felvezetőként szolgál a befejezőkötet számára, ám ez nem azt jelenti, hogy ne lenne érdekes vagy teljességgel letaglózó. Minden jelenete sokkolt, rögtön az elején berántott a cselekmény, és éjszakába nyúló olvasásokat eredményezett. Egyszerűen nem akartam kiadni a kezemből, féltem, hogy valami történik nélkülem, hiszen a Sarah J. Maastól megszokott izgalmakat tartogatta ez a könyv is számomra. Sorra derültek ki a régmúlt elhallgatott titkai, melyek megfordították a cselekmény irányát, újabb izgalmakat hozva ezzel a történetbe. Ám a vérpezsdítő jelenetek mellett nagy szerepet kapott a lélektaniság, a romantika is, mely továbbra is nyálmentes, sokkal inkább szívet tépő része a regénynek. Aelin és Rowan közötti kapcsolat más oldalát sikerült ebben a kötetben megismernünk, valamint több szikra is lángra kapott az oldalakon, mellékszereplők mély lelki világát tárta elénk itt az írónő. Ez külön megmelengette a szívemet, új töltettel színesítette az eddig is rendkívüli sorozatot.
"Amikor ez a világ már csak elfeledett porfelleg suttogása lesz a csillagok között, még akkor is szeretni foglak."
A cselekményszál arra épül, hogy vajon sikerül-e Aelinnek elég szövetségest szereznie ahhoz, hogy a végső összecsapás végén ő jöjjön ki győztesként. Nem csupán más uralkodókat kell maga mellé állítania, de saját népének befolyásos urait is meg kell győznie arról, hogy jó vezető, és bár éveket töltött Celaena Sardothienként, és állt hírhedt orgyilkos hírében, hazáját és királynői kötelességeit sosem feledte, és kész harcolni az országáért, a szeretteiért. De vajon mit kell mindezért feláldoznia?
Ismételten rabul ejtett az Üvegtrón világa. A szereplőket a szívembe zártam, a csatajeleneteket heves pulzussal olvastam, Sarah J. Maas olyan érzékletesen mutatja be a felépített univerzumot és a teljes cselekményt, hogy ott érezhettem magamat a helyszínen. Szinte melengetett a tűz és belekapott a hajamba a szél. És erre képes egy igazán jó könyv. Azt az érzést kelti, mintha az olvasó is a részese lenne a világának. Így hát nem csoda, hogy túlfűtött érzelmekkel a szívemben és könnyekkel a szememben zártam be a kötetet.
Borító:
Aelin immár kivont karddal, a végső összecsapásra készülődve jelenik meg a borítón. A mindent elpusztító, lobogó tűz fontos eleme még a képnek, hiszen a lány idézi meg a lángokat. Különleges színvilága engem már az első pillanatokban elkápráztatott, ez a zöldes-szürkés árnyalat igazán passzol a sorozathoz, és a kötet hangulatához is.
Összességében:
Az Üvegtrón sorozat hamar a bűvkörébe vont, ám a nagy fordulat után még inkább a szívembe zártam a köteteket. Sarah J. Maas hatalmas koponya, vérbeli írónő, aki mindig képes elkápráztatni az olvasóit. Ez a Viharok birodalma esetében sem volt másképp. Az akciódús sorok közé mély lélektaniságot csempészett, mely által a szereplők közötti viszonyok is más fényben tűntek fel, mint eddig.
Izgalmas, vérpezsdítő előkészülete egy hatalmas összecsapásnak.
Imádtam mind a 760 oldalát: egyszer a szívritmusomat, másszor a könnyeimet nem bírtam kordában tartani. Két érzelmi szélsőség között mozog a regény, testestül-lelkestül megmozgatja az olvasóját.
Azoknak ajánlom a teljes szériát, akik ebben a bezárkózós időszakban ki szeretnének szakadni a négy fal közül egy fantasztikus, lebilincselő sorozat által, és elutazni egy olyan világba, ahol mindent átjár a mágia.
Oldalszám: 760
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Rowan Whitethorn, Aelin Ashryver Galathynius, Gavriel, Fenrys
Kedvenc idézetem:
"– Nem lehet hozzászokni ahhoz, hogy folyton csatázik az ember. Bár már tíz éve csinálom, engem is teljesen kimerít. Nem csak testileg, lelkileg is."
"A világot az álmodók mentik meg és építik újjá.
Alig kezdődött meg Aelin Galathynius hosszú útja a trónjáig, máris háború fenyeget. Útja során elveszített, de szerzett is szövetségeseket, barátságok köttettek és szakadtak meg, miközben a mágikus erőt birtoklók és azt nélkülözők is konfliktusba kerülnek. Aelin szíve az oldalán harcoló hercegé, hűsége pedig a védelmére szorulóké, akikért mágiája utolsó cseppjét is kész odaadni. Ám a múlt borzalmas bugyraiból szörnyetegek bukkannak fel, és a sötét erők felsorakoznak, hogy leigázzák a birodalmát. Egyetlen esélye marad, egy kétségbeesett küldetés végrehajtása, ami a végét jelentheti mindannak, ami Aelin számára drága.
A kirobbanó sikerű Üvegtrón sorozat lélegzetelállító ötödik kötetében Aelin válaszút elé kerül: mit és kit áldozzon fel azért, hogy megakadályozza Erilea széthullását."
Rendkívül rosszul viselem a függővégeket, ezért is jutottam még évekkel ezelőtt arra az elhatározásra, hogy szépen lassan haladok majd az Üvegtrón kötetekkel, míg megjelenik a befejező rész, a Kingdom of Ash itthon is Felperzselt királyság címmel. A magyar rajongók számára pedig ez a jeles alkalom decemberben elérkezett, így nekem sem maradt több kifogásom az ellen, hogy ismételten belefeledkezzek a sorozat nyújtotta fantasztikus világba. Az általam felvázolt gondolatmenetnek ugyan jelentős hátránya volt, hogy fel kellett frissítenem az emlékeimet az előző részekről, ugyanakkor végtelenül hálás vagyok azért, hogy a folytatása már vár a polcomon, és amint végzek a gépeléssel, neki is kezdek. Mert a Viharok birodalma utolsó oldalai után lehetetlen nem így tenni!
A történet egy múltbeli jelenettel indít, melyben Elena és a párja, Gavin meghátrálnak az Erawan elleni harc elől, a veszélyt nem hárítják el, csupán ideiglenesen megszüntetik, így a végső összecsapást egy másik generáció örökli meg. A Megjövendölt Királynő.
Mindezek után a regény továbbra is több cselekményszálon fut. Találkozhatunk Manonnal és a feketecsőrű boszorkányokkal, Elide-dal és Lorcannel, valamint Aelin Ashryver Galathyniussal, történetünk valódi főhősével, és csapatával, akik próbálják felvértezni magukat a közelgő összecsapásra mind a gonosz Tündérkirálynővel, Maeve-vel, mind pedig a rémkulcsokat gyűjtő Erawannal szemben, aki fel akarja dúlni az egész kontinenst, elfoglalni a trónt, és megfosztani Aelint jogos örökségétől. Mindezen szereplők a regény folyamán térben közelednek egymáshoz, ám végig ott lebegett a kérdés: Mikor ér össze a három szál?A Viharok birodalma az előkészületek könyve. Végig érezhető benne, hogy felvezetőként szolgál a befejezőkötet számára, ám ez nem azt jelenti, hogy ne lenne érdekes vagy teljességgel letaglózó. Minden jelenete sokkolt, rögtön az elején berántott a cselekmény, és éjszakába nyúló olvasásokat eredményezett. Egyszerűen nem akartam kiadni a kezemből, féltem, hogy valami történik nélkülem, hiszen a Sarah J. Maastól megszokott izgalmakat tartogatta ez a könyv is számomra. Sorra derültek ki a régmúlt elhallgatott titkai, melyek megfordították a cselekmény irányát, újabb izgalmakat hozva ezzel a történetbe. Ám a vérpezsdítő jelenetek mellett nagy szerepet kapott a lélektaniság, a romantika is, mely továbbra is nyálmentes, sokkal inkább szívet tépő része a regénynek. Aelin és Rowan közötti kapcsolat más oldalát sikerült ebben a kötetben megismernünk, valamint több szikra is lángra kapott az oldalakon, mellékszereplők mély lelki világát tárta elénk itt az írónő. Ez külön megmelengette a szívemet, új töltettel színesítette az eddig is rendkívüli sorozatot.
 |
| egyik kedvenc #Rowaelin fanartom |
A cselekményszál arra épül, hogy vajon sikerül-e Aelinnek elég szövetségest szereznie ahhoz, hogy a végső összecsapás végén ő jöjjön ki győztesként. Nem csupán más uralkodókat kell maga mellé állítania, de saját népének befolyásos urait is meg kell győznie arról, hogy jó vezető, és bár éveket töltött Celaena Sardothienként, és állt hírhedt orgyilkos hírében, hazáját és királynői kötelességeit sosem feledte, és kész harcolni az országáért, a szeretteiért. De vajon mit kell mindezért feláldoznia?
Ismételten rabul ejtett az Üvegtrón világa. A szereplőket a szívembe zártam, a csatajeleneteket heves pulzussal olvastam, Sarah J. Maas olyan érzékletesen mutatja be a felépített univerzumot és a teljes cselekményt, hogy ott érezhettem magamat a helyszínen. Szinte melengetett a tűz és belekapott a hajamba a szél. És erre képes egy igazán jó könyv. Azt az érzést kelti, mintha az olvasó is a részese lenne a világának. Így hát nem csoda, hogy túlfűtött érzelmekkel a szívemben és könnyekkel a szememben zártam be a kötetet.
Borító:
Aelin immár kivont karddal, a végső összecsapásra készülődve jelenik meg a borítón. A mindent elpusztító, lobogó tűz fontos eleme még a képnek, hiszen a lány idézi meg a lángokat. Különleges színvilága engem már az első pillanatokban elkápráztatott, ez a zöldes-szürkés árnyalat igazán passzol a sorozathoz, és a kötet hangulatához is.
Összességében:
Az Üvegtrón sorozat hamar a bűvkörébe vont, ám a nagy fordulat után még inkább a szívembe zártam a köteteket. Sarah J. Maas hatalmas koponya, vérbeli írónő, aki mindig képes elkápráztatni az olvasóit. Ez a Viharok birodalma esetében sem volt másképp. Az akciódús sorok közé mély lélektaniságot csempészett, mely által a szereplők közötti viszonyok is más fényben tűntek fel, mint eddig.
Izgalmas, vérpezsdítő előkészülete egy hatalmas összecsapásnak.
Imádtam mind a 760 oldalát: egyszer a szívritmusomat, másszor a könnyeimet nem bírtam kordában tartani. Két érzelmi szélsőség között mozog a regény, testestül-lelkestül megmozgatja az olvasóját.
Azoknak ajánlom a teljes szériát, akik ebben a bezárkózós időszakban ki szeretnének szakadni a négy fal közül egy fantasztikus, lebilincselő sorozat által, és elutazni egy olyan világba, ahol mindent átjár a mágia.
Oldalszám: 760
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Rowan Whitethorn, Aelin Ashryver Galathynius, Gavriel, Fenrys
Kedvenc idézetem:
"– Nem lehet hozzászokni ahhoz, hogy folyton csatázik az ember. Bár már tíz éve csinálom, engem is teljesen kimerít. Nem csak testileg, lelkileg is."
*
"– Nem ismerlek, de szívesen megismerkednék veled.
– Sajnos foglalt vagyok – felelte Rowan mosolyogva.
– Kár – (…) – Ritka szép lány lehet, ha ilyen hűséges vagy hozzá."
*
*
"– Eddigi életem során sok királyt ismertem, Dorian Havilliard, de nagyon ritkán akadtam össze olyannal, aki segítséget kért volna, amikor szüksége volt rá. Aki hajlandó volt félretenni a büszkeségét."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése