Kitablar: Baljós szitakötő blogger hétㅣExkluzív interjú és részlet

A mai napon megjelent egyik kedvenc írónőm, Anne L. Green legújabb regénye, a Baljós szitakötő. Tudj meg te is minél többet a regényről ebből az interjúból, és olvass el egy részletet, ahol feltűnik egyik kedvenc zsarunk is a Bűnös viszony sorozatból!

1.) Will után most a társa, Jack Doyle kerül a történet középpontjába. Honnan jött az ötlet, hogy neki is önálló duológiáját írj?

Nem áll távol tőlem, hogy a könyveimből kiragadjak egy-egy szereplőt és annak külön történetet írjak. Ez esettben Jack esett áldozatul. 😊 Imádtam a csipkelődő nyomozópárosukat, és így ezt a világot még életben tudtam tartani. Ám fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy aki nem olvasta a Bűnös viszony sorozatot, az is nyugodtan belevághat. A párosunk a következő részekben is tesznek majd róla, hogy az olvasók olykor egy jót derüljenek, ám ebben a kötetben már egyfajta feszültség is érzékelhető lesz kettőjük között. Hogy miért? Az hamarosan kiderül.

2.) Mesélnél arról, miért pont Baljós szitakötő címet kapta a mai napon megjelenő első rész?

A Bűnös viszony-sorozatnál nagyon beszippantott a krimiszál. Itt is vágytam rá, hogy olykor félrevezessem az olvasóimat, szereplőimet. Az izgalmakat, a gyilkos személyét ezesetben szerettem volna egy szimbólumhoz kötni. Rengeteget töprengtem, hogy megtaláljam a megfelelőt. Ám, amikor már tanácstalanul felsóhajtottam, mert nem találtam az igazit, a kislányom oldotta meg a kérdést. A parkban szaladgált és hajkurászta a cuki, gülüszemű kis szitakötőt. Akkor bevillant minden és már nem volt kérdés sem a cím, sem a történet folytatása.

3.) Milyen előkészületeket igényelt az írás folyamata? Hogyan ástad bele magad a rendőrök világába?

Valójában már akkor, amikor egy történet végén járok, születőben van egy másik a fejemben. Nem tudom úgy elvarrni egy könyv utolsó szálait, hogy ne tudnám, vár rám egy másik. Ebben a történetben nem a rendőrök világa adta fel leginkább a leckét, sokkal inkább a női szereplő, Erica sorsa. A Bűnös viszonyban már voltam rendőr is, ügyvéd is, és ebből a világból egy ideig biztos, hogy nem fogok kilépni. Vannak terveim, amit egyelőre még nem osztok meg, de jövőre mindenre fény derül.

4.) Milyen volt a borítótervezés folyamata? Mesélnél erről egy kicsit? Hogyan jutott eszetekbe ez a színvilág? Hogyan találtatok rá a borítókon szereplő modellekre?

Azt hittem, könnyű dolgunk lesz, de nem volt az. Nagyon kevés jogtiszta képet találtunk fekete férfival. Amikor már megvolt a modell, dönteni kellett a koncepcióról, színvilágról. Itt többféle variáció született, de nem volt egyik sem az igazi. Akkor jutottak eszembe a szitakötő szárnyai, amelyek a szivárvány minden színében pompázik. Ezt próbáltuk ezekkel a színárnyalatokkal tükrözni. Nekem nagyon megtetszett.

5.) Nemsokára országszerte elérhető lesz a Baljós szitakötő, a 14. regényed. Emlékszel, milyen érzés volt először kézben tartani nyomtatott formában az írásod, és mesélnél arról, milyen érzések kavarognak most benned az új könyved érkezésekor?

Minden egyes könyv megszületése izgalommal tölti el az embert. Az első, a második és a tizennegyedik is. Minden könyvben benne van a lelkem egy darabja. Volt ismerősöm, aki azt mondta, hogy a könyveimen, a főszereplőkön keresztül teljesen megismerhetnek az olvasóim. Gondolkodtam már rajta, vajon, ha minden eddigi könyvem karaktereit összemosom, milyen jellemvonás lenne a végeredmény. Egy biztos. Minden egyes könyvem, ami nyomtatásban megjelenik, beleteszem a szívem-lelkem, mert nem okozhatok csalódást saját magamnak, a kiadómnak és az olvasóimnak.

6.) Mit várhatunk mi, olvasók ettől a regénytől?

Egy biztos. Unatkozni nem fognak az olvasóim. Lesz benne a már tőlem megszokott humor, romantika, dráma, izgalom és persze az elhanyagolhatatlan Anne L. Greenes csavarok. Amikor leadtam a kéziratot kicsit féltem, mert minden könyvemmel egyre bátrabb leszek és nem tudom, hogy ezt hogyan fogadják az olvasók. A szerkesztőm és az előolvasóim megnyugtattak, hogy kifejezetten jó dolog, ha tudok újat mutatni. Az is biztos, hogy izgatottan fogom várni az első olvasói visszajelzéseket.

RÉSZLET A BALJÓS SZITAKÖTŐBŐL

– Na, itt is vagyok – ugrott be mellém a kocsiba. – Történt valami rendkívüli? – pillantott a megfigyelt ház irányába.

– Történt, éppen azon voltam, hogy unalmamban éhen halok – dőltem hátra a vezetőülésben.

– Addig nem fajul a helyzet – nyomott a kezembe egy barna tasakot.

Türelmetlenül kibontottam, de ahogy megláttam az olajtól csöpögő croissant-t, azt hittem, elhányom magam.

– Jaj, ez az enyém – cserélte ki a tasakokat. – Neked csináltattam egy szendvicset.

– Jézusom, Will! Te ilyen szennyel tömöd magad? – fintorogtam.

– Aha! – harapott bele az édes süteménybe, amiből kifolyt valami még olajosabb és cukrosabb massza.

– Atyavilág, tisztában vagy vele, hogy mivel mérgezed magad éppen? – emeltem ki a tasakból a saját reggelimet. Értetlenül néztem a szerzeményt, majd a fejemet ingattam.

– Ezt nevezed te egészséges tápláléknak? – lóbáltam meg előtte a gusztusosnak cseppet sem nevezhető szendvicset.

– Miért, mi bajod van vele? – kérdezte teli szájjal. – A hölgy nagyon jószívvel csinálta.

– Soroljam? – néztem rá megrovóan.

Annyi év után sem tudta, mit jelen nálam az egészséges táplálkozás.

– Kilóg belőle az a zöld levél, gondoltam, örülni fogsz neki.Döbbenten hajoltam felé.

– Örülni? Ennek? – rökönyödtem meg. – Ez fehér lisztből készült – csattantam fel.

Hihetetlen, hogy ennyi év után sem jegyzi meg, hogy nem eszem fehér lisztből készült termékeket.

– Te mondod mindig, hogy a gabonafélék alkotják az egészséges táplálkozás alapját.

Nem tudom, hogy attól durrant-e el az agyam, hogy csak a felét jegyzi meg annak, amit mondok, vagy az éhségtől váltam ingerültté, de kifakadtam:

– A teljes kiőrlésű gabonafélék, de ez nem az – ingattam a fejem. Szétnyitottam a szendvicset és bizalmatlanul tanulmányoztam benne a húst. – Remélem, hogy ez nem disznóhús – sandítottam felé.

– Csak ez volt nekik, de ne aggódj, a húsok nagy mennyiségű teljes értékű fehérjét tartalmaznak – győzködött. – Van benne sajt is – vigyorgott elégedetten.

– Ah! – öklendeztem.Feleslegesnek tartottam, hogy kiselőadást tartsak neki a jó fehérjéről és a telített zsírok beviteléről. Úgyis csak azt hallotta meg, amit akart.

– Most éhen halsz, vagy megeszed azt? – nézett a szendvicsemre.

Undorral az arcomon nyomtam a kezébe, ő pedig elkezdte befalni azt is a saját péksüteménye után.Megrökönyödve csúszott ki a számon:

– Tudod, Will, vannak olyan tényezők, amelyeket nem tudunk befolyásolni, például, hogy milyen neműek vagyunk, vagy hogy van-e öröklött hajlamunk bizonyos betegségekre. De a betegségek többségének kialakulásáért mi magunk vagyunk a felelősek az életmódunk és táplálkozásunk által.

– Hidd el – nyámmogott –, hamarabb halok meg a munkám miatt, mint azért, amit lenyelek.

– Ne légy ebben olyan biztos – kaptam elő a még tegnap este elkészített zöldségturmixom.

– Az meg mi a lópikula az üvegedben? – grimaszolt.

– Egy magas ásványianyag-tartalommal rendelkező turmix. A jótékony rostok nagyon egészségesek – kortyoltam bele.

– Undorítóan néz ki. Nem is akarom tudni, mi van benne.

– Spenót, madársaláta, szárzeller, avokádó, uborka, cukkini, kínai kel, káposzta, de dobtam bele egy kis banánt és kivit is – magyaráztam.

– Hát ettől még olyan a színe, mint a hányásnak.

🕮🕮🕮