Budai Lotti - Akik poggyász nélkül utaznak

 HANGULAT                                MOLY                                        2021

"Laura ​életében váratlanul bukkan fel gyerekkori szerelme, Bence, persze pont a legrosszabbkor: az eljegyzése után. Bence, az egykori lázadó kamaszból lett magabiztos férfi tízévnyi távollét után Indiából tér haza, hogy egy új, izgalmas világba vezesse be Laurát. Hatására a lány átértékeli korábbi döntéseit és jövőről szőtt álmait, de még azt is megkérdőjelezi, hogy valóban a saját útját járja-e…  Laura kissé elkényeztetett barátnője, Nóri oldalán végül Indiáig utazik a válaszért. Ott azonban nem csak új ismeretségek és spirituális kalandok várják; mindenekelőtt azon kell elgondolkodnia, hogy eldobhatja-e valaki a poggyászait anélkül, hogy megnézné, mit is cipel azok legmélyén…  

A nagy sikerű történelmi regények és a Rizsporos Hétköznapok-sorozat szerzőjeként ismert Budai Lotti ebben a sajátos humorú és közvetlen hangvételű történetében mesél összekuszált sorsokról, testi és lelki utakról, önismeretről és önmegvalósításról, egyszóval azokról és azoknak, akik nemcsak az Igazit keresik, hanem a Valódit."

Budai Lotti neve számomra már garancia egy különleges olvasmányélményre, egy kalandos utazásra. Ez a legújabb regényében sem volt másként. Ugyanakkor most nem egy korábbi évszázadba repít bennünket, hogy ott megannyi meglepetésben és fordulatban legyen részünk, hanem az írónő ezennel egy új terepen próbálta ki magát. Az egzotikumokban most sincs hiány, viszont a történetünknek most főként Budapest ad otthont, főszereplőnk pedig egy olyan lány, aki próbál arra rájönni, mi az élet célja, és miképpen írható le a boldogság. 

Laura egy teljesen hétköznapi lány, összefuthatnánk vele az utcán sétálva, a metrón vagy vonaton utazva, vagy akár a munkahelyen, de ugyanúgy egy ruhaboltban is. Éli a látszólag sínen lévő, tökéletes életét. A kezében diploma, az ujján gyűrű virít, hétfőtől péntekig egy jól fizető munkahelyen dolgozik, szabad idejében pedig a hobbijának hódol. Mi kellene még? Látszólag teljes az élete. Ám az űrre, ami egy fánkhoz hasonlóan ott tátong a tökéletes életének középen, csak akkor döbben rá, amikor egy olyan személy jelenik meg újból az életében, aki egykor a világot jelentette számára. Fordulóponthoz ér. Enged az érzelmeinek, vagy marad a konvenciók rabja. 

A cím árulkodik arról, végül hogyan dönt Laura - hátrahagyja a csomagjait, és elindul egy külső-belső utazásra, lélektani kalandra, hogy megtalálja a békéjét, boldogságát. De a lelke mélyén tudja, hogy valójában Bence, a gyerekkori szerelme után megy. Félredobja a régi, tökéletesnek hitt életét, és egészen Indiáig utazik, viszont eleinte nem találja meg azt, amire számított. Kelletlen társasága is akad a kalandban, hiszen Nóri is vele tart, aki ugyan Laura legjobb barátnője, de sokszor nem lát túl a saját problémáin. Kicsit azért keserű az, hogy amikor a legnagyobb szükség lenne a támogatásra, a legjobb barátnőre ebben a szituációban mégsem lehet igazán számítani. Ugyanis Nóri a kirakatélet mintapéldája, pontosan azé, ami elől Laura elmenekült. És éppen emiatt nem is lehet vele teljesen őszinte, és ha mégis az lenne, érzi, hogy csak pálcát törnének a feje felett, ítélkezést kapna baráti ölelés helyett. Ez pedig még inkább megnehezíti a lány dolgát. 

Laura nyitottan áll mindenhez. Szerintem ez az egyik nagyszerű tulajdonsága: amikor felismeri a problémát, nem zárkózik el semmilyen megoldástól. Beleveti magát a spiritualitásba, megismerkedik az indiai kultúra egzotikumával, mindent kipróbál, amire lehetősége van. Eleinte ambivalensen viszonyultam hozzá, a karakteréhez. Nagyon azt éreztem, hogy az a típus, aki örökké csak elégedetlen. De aztán rádöbbentem, teljesen jogosan az. Hiszen annyit tud csupán, hogy a korábbi élete nem a saját élete. Eddig normák, konvenciók határozták meg, nem a saját döntései, és hogy ez utóbbiakat megtalálja, a korábbiaknak valóban nem hajthat fejet. És olykor az úton is érhetik olyan behatások, ami még mindig nem az, amire ő igazán vágyik. Ha megrekedt volna ebben a fázisban, nem kedveltem volna meg őt. A regény végére érve viszont kijelenthetem, hogy ugyan azt állítottam korábban, hogy Laura olyan, mint bárki, akivel akár az utcán összefutva találkozhatunk, de mégsem az. Hihetetlen bátorságról tesz tanúbizonyságot végig a köteten keresztül, pedig nem kevés fordulatot hoz számára az élet. Kihívások és megpróbáltatások követik sorra egymást, ő mégis vállalja a döntései következményeit, nem adja fel, hogy visszatérjen a régi, komfortosnak tűnő életéhez, hanem valóban a saját útját, saját döntéseit kutatja kitartóan és eltántoríthatatlanul. Attól függetlenül, hogy én meg pont arra vágyom, amire ő nem, nagyon megkedveltem és felnézek rá, amiért vállalta a tök-életlen életet, megszabadulva az illúzióktól és minden félrevezető tényezőtől. 

"A legtöbb változás káosszal kezdődik."

Számos kérdést jár körül a regény. Megkérdőjelezi mindazt, amit az élet rendjének hívunk. Ki döntötte el, mi az élet helyes sorrendje? Milyen a helyes élet? Szerintem nem azzal van a baj, hogy van egy hagyomány, ami nagyjából meghatározza az életszakaszokat, sokkal inkább az emberek mentalitásával van a probléma, a társadalommal, hogy rögtön kiveti magából azokat, akik vagy nem követik a norma által előírt sorrendet, lépéseket ugranak át, hagynak ki, minthogy nem házasodnak meg, vagy éppen nem vállalnak gyereket. Lehet, csak egy beszélgetés erejéig, de kirekesztettek vagy megbélyegzettek lesznek, és ez az, ami nem helyénvaló. Emellett viszont fontos hangsúlyt fektet a regény az önkeresés metódusára. Míg Laura keresi a saját útját, addig az olvasó is felteheti magának a kérdést: Ki vagyok én? Így a főszereplővel együtt kelhetünk belső utazásra, és barangolhatjuk be a saját lélektani ösvényeinket, hogy megtaláljuk a mi kérdéseinkre a válaszokat. Szerintem nem lesz ennek a könyvnek olyan olvasója, aki ne vonna le következtetéseket a saját életére vonatkozóan, vagy ne csinálna ő is egy számvetést a regény hatására. Ebből a szempontból is egy rendkívül különleges és ösztönző olvasmány.  Rávilágít arra, hogy a saját utunk nem biztos, hogy ott van, ahová mi megpróbáljuk azt beleerőszakolni. Laurának is le kell számolnia mindenféle illúzióval, hogy rájöjjön, hol van a valódi helye. Indiában? Budapesten? Ákos mellett? Bence oldalán? Először bele kell tekintenie a poggyászába, hogy ezt megtudja. Nincs olyan, aki ne cipelne magával az élete során valamit. Mindenkinek van poggyásza, valakinek könnyebb, másnak nehezebb, olykor ugyan elkeveredik, de végül úgyis rád talál. Szembesülni kell azzal, amit cipelsz. És erre ösztönöz ez a könyv is. Így a cím többféleképpen is értelmet nyer: Akik poggyász nélkül utaznak. 

A regény további különlegessége az elbeszélésmódja. Retrospektíven tekint vissza, és úgy meséli el a történetet a lány. Ehhez hozzátartozik, hogy nem teljesen lineárisan történnek az események, hanem ami külön tetszett, hogy egy-egy anekdota meg-megjelenik a cselekmény közepette, ami csak még életszerűbbé tette számomra a regényt. Hiszen ugyanúgy mi is - én különösen -, ha belekezdünk a történetmesélésbe, néha összevissza jutnak eszünkbe fontos momentumok, és csak kevés esetben tudjuk teljesen időrendben elmondani a mondandónkat. De ettől még a hallgató fél megérti az üzenetet, és számára így is kerek lesz a történet. Valahogy így éreztem magamat én is a regény olvasása közben. Valamint azáltal, hogy sok monológot olvashatunk a történetben, rendesen megismerjük a helyszíneket, a főszereplőt körülvevő embereket, a számára fontos dolgokat, és őt magát is. Ez a realisztikus elbeszélésmód különösképpen élővé tette Laurát.

Nagyon sok gondolatmeneten elindított Budai Lotti Akik poggyász nélkül utaznak c. regénye. És az igazán átütő olvasmányélmények pont ilyenek - az utolsó oldalak után is veled maradnak, építenek, és évek múltán is emlékszel rájuk. 

Borító:
Gyönyörű külső egy igazán különleges belsőhöz. Szemet gyönyörködtető a grafikai munka, káprázatos színösszeállítás, az biztos, hogy felkelti a potenciális olvasó figyelmét. A borító minden eleme az utazás toposz köré épül. Láthatunk térképet, fényképezőgépet, hátizsákot, valamint a lány szálló hajában megjelenik az úti cél - India. Az egyszínű háttér ellenére nem érzem úgy, hogy ne lenne kitöltve a rendelkezésre álló tér, hiszen a bal oldali részt teljesen uralja a cím. Illik a betűtípus a kompozícióhoz, de ami különösképpen tetszik, az az "o" betű díszítő repülőgép, ami ugyancsak köthető a kötet legfőbb motívumához.

Összességében:
Megérintette a lelkemet ez a könyv. Budai Lotti ismételten elkápráztatott miközben egy teljesen új oldalát mutatta meg nekünk. A történelmet kicsit maga mögött hagyva a korunk egyik lényegi kérdésére mutat rá: Ki vagyok én? Honnan tudom, hogy a saját utamat járom és a saját döntéseimet követem?
Könnyed stílusban fogalmaz meg rendkívüli életigazságokat, amelyek elgondolkodtatják az olvasót. Igazi motiválóerő az élet hullámaiban. 
Gondolatébresztő, lélektani utazás. 

Azoknak ajánlanám, akik egy különleges, mély olvasmányélményre vágynak, ami segít eligazodni az élet valóságos útvesztőjében, ami ha eltévelyednél, egy iránytű lehet önmagadhoz.

Oldalszám: 472
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Birtalan Laura
Kedvenc idézeteim:

"Addig sohasem gondoltam bele ennek a szónak a mélységébe: béke. Nem olyan eksztatikus, mint a boldogság, nem olyan könnyed, mint az öröm, mégis tartalmasabb és tartósabb valamennyinél."

*

"Az életben mindig azokkal ismerkedtem meg, akikkel az adott pillanatban meg kellett. Ez már csak így van… Az emberek mindig akkor jönnek az életedbe, amikor jönniük kell…"