Jennifer L. Armentrout - Míg a halál

 HANGULAT                                MOLY                                        2020

"Tíz év telt el az óta, hogy Sasha Keaton elhagyta nyugat-virginiai otthonát, miután kiszabadult a Vőlegény néven ismert kegyetlen sorozatgyilkos karmaiból. Amikor Sasha tíz év után végül hazatér, hogy segítsen a családi fogadó körül, úgy tűnik, élete kirakósának darabjai végre a helyükre kerülnek. Amikor aztán a lányt ismét veszély fenyegeti, Cole Landis FBI ügynök is újra felbukkan, és fogadalmat tesz, hogy helyrehozza tíz évvel korábbi hibáját, és ezúttal megvédi őt. Aztán eltűnik egy nő. Majd még egy, és a Vőlegény borzalmainak egyetlen túlélője egyre nyugtalanítóbb üzeneteket kap. Cole soha sem volt képes megbocsájtani magának, hogy nem tudta megvédeni Sashát, és mindenre kész, hogy most megtegye. Mert a lány szórakoztató szexissége alatt, amibe tíz éve beleszeretett, acélkemény erő lakozik, és emiatt csak még jobban szereti.

Valaki azonban figyel. Vár. Így Sasha első hibája könnyen az utolsó is lehet."

Jennifer L. Armentrout számos zsánerben alkot. Ismerhetjük tőle az ifjúsági fantasy kategóriájába tartozó Luxen sorozatot és a Perzselő csók trilógiát, az egyetemista közegben játszódó Várok rád szériát, de ugyanúgy ír felnőtteknek is fantasy köteteket, mint Visszatérés vagy a Megveszekedett. Ezek a magyarul is megjelent írásai, de alig várom, hogy a sokak által kedvelt From Blood and Ash tartalmával is megismerkedhessek. Ám ezennel Armentrout egy pszichothrillerbe vágta a fejszéjét - eltérve a fantasy és a romantika birodalmától.

Sasha azt remélte, hogy már maga mögött hagyhatta a tíz évvel ezelőtt történteket. Egy éjszaka egy Vőlegénynek keresztelt sorozatgyilkos csapdájába esett, aki fiatal lányokat erőszakol meg, majd végez ki, ha már számára nem tökéletesek. Mint egy vadállat, úgy cserkészi be a Vőlegény a menyasszonyait - sokáig figyeli őket, majd lecsap. Sasha csak úgy tudott megmenekülni a rabságból, ha ő szúrja le a fogvatartóját, és nem fordítva. Akkoriban a szülővárosa környékén csak erről lehetett hallani, minden újság erről cikkezett, és mindenki tudta, ki az a Sasha Keaton. 

Eltelt tíz év, és a lány végre hazatér az édesanyjához, mert úgy érzi, elég ideig menekült már, be kell segítenie a családi hotel vezetésébe. A legnagyobb titokban, minden feltűnéstől mentesen szeretne érkezni, de ez nem sikerül úgy, ahogyan tervezte. A visszatérésétől számított egy napon belül már furcsa egybeesések veszik kezdetét. Elrabolnak egy lányt a szomszéd városban, és a hulláját pont ott találják meg, ahová annak idején a Vőlegény tette minden alkalommal az áldozatait. Sasha kocsiját a hotel parkolójában megrongálják, de egyetlen értéket sem loptak el onnan. A lány kezdi azt hinni, hogy a múltja kísérti őt, és a szökésével nem zárult le a megrázkódtatások sorozata. 

 

"Ugyanakkor hiszem, hogy ha az embernek igazán fontos valaki, akkor történjék bármi is, sosem felejti el."

Mindeközben feltűnik a színen egy régi ismerős, barát, szerelem Cole Landris személyében. A férfi azóta FBI nyomozó lett, de az elmúlt tíz évben sem sikerült kitörölnie a szívéből Sashát. Törődik a lánnyal, óvja, vigyáz rá, de mindentől ő sem védheti meg - főleg nem a múltja árnyékaitól. 

Az az igazság, hogy ennél jobbat vártam Armentrouttól. Ugyan nem volt rossz a regény, de különösképpen jó sem. Nagyon idegenek maradtak mind a karakterek, ugyanígy az abúzus, a múltbeli események. Talán az utolsó 50 oldal történéseire tudnám azt mondani, hogy megérkezett a regény, de cseppet későn. Ekkor meg tudott lepni az írónő, de egész végig csupán hatásvadásznak éreztem a Míg a halált. Közel sem vagyok a legnagyobb thriller-olvasó, viszont szeretem az akciódús, izgalmas és fordulatos történeteket. Egy részét ennek visszaadta Armentrout, de nagyon keverni akarta egy csipetnyi romantikával az eseményeket, ami miatt a nyomozás és a szerelmi rész is felszínes maradt - ennek hatására maga a könyv is. A megszokott alaposság ennél a kötetnél elmaradt, és a végére egy langyos történet kaphattunk, amely se nem kiemelkedően jó és hátborzongató, ahogyan azt az ember első hallásra egy thrillerről feltételezné, ugyanakkor az utolsó néhány oldal és a végső fordulatok megmentették a regényt attól, hogy teljesen elvessem az olvasmányélményt. 

Borító:
Ami már az első pillanatban arra késztetett, hogy a kezembe vegyem, nem volt más, mint a borító. Gyönyörű kivitelezés - ugyan a történethez köze nem sok van. Javítsatok ki, ha tévedek. A jégpáncélból kitörő virág talán szimbolizálhatja a főszereplőnket, Sashát, aki az elmúlt 10 évét "jégbe fagyva" töltötte, meneküléssel, és most érkezett el az idő arra, hogy ebből a mintegy hibernált állapotból kitörjön, új életet kezdjen. A cím betűtípusával együtt kellően megadja a thriller-hatást, mégis szemet gyönyörködtető alkotás. Kár, hogy a belseje nem ragadt meg ennyire, mint azt vártam volna.

Összességében:

Jennifer L. Armentrouttal elfogult vagyok, hiszen ő alkotta meg ifjúsági fictional boyfriend háremem egyik oszlopos tagját: Daemon Blacket. Az írónő szuperál a fantasy-világban, megmutatta, hogy az egyetemista történetekhez is ért, de most új fába vágta a fejszéjét, mégpedig egy női pszichothrillerbe. 

A Míg a halál egy jó alaptörténettel rendelkező kötet - de a kivitelezés mégsem lett lehengerlő számomra. Az Armentrouttól megszokott és elvárt alaposság most elmaradt, és egészen az utolsó oldalakig csupán a felszínt kapargatta. A cselekmény középpontjában egy elrablás áll, főszereplőnk pedig a halál kapujából szökik meg. De éppen amire építkezett az írónő, valahogyan pont az nem lett kellőképpen bemutatva, olvasóként nem érezhettük át az abúzust, a női megtört lelket. Nem pezsgett a vérem, nem tudtam izgulni úgy, ahogyan szerettem volna Sasha Keatonért - azért, mert idegen maradt számomra. Ezen kívül egy felgyorsított szerelmi történetet is bele akart ágyazni Armentrout a thrillerébe, ami miatt mindkét tartóoszlopa a regénynek instabillá vált, és a végén összedőlt az olvasói elvárások súlya alatt. 

Azoknak ajánlom ezt a kötetet, akik ismerkednek a thriller zsánerével, akik nem bánják, ha egy csipet romantika kerül a gépezetbe.

Oldalszám: 400
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézetem:

"(…) – Naná, hogy nem. – Csípőre tette a kezét. – A barátok nem hagyják cserben egymást, főleg nem egy ilyen elcseszetten traumatikus pokoljárás után, amin te mentél keresztül. Azok az állítólagos barátok pedig, akik lemondtak rólad, hát bekaphatják. Tudhatták volna, hogy milyen nehéz helyzetben vagy, és ott kellett volna lenniük melletted. Azt kellett volna tenniük, amit nekem. Adni neked pár hónapot, aztán feltenni a seggüket egy gépre, és utánad menni, akárhol is legyél."