Morgan Grant és tizenhat éves lánya, Clara, a legkevésbé sem szeretne hasonlítani egymásra. Morgan elszántan meg akarja óvni a lányát attól, hogy ugyanazokat a hibákat kövesse el, mint ő maga: túl fiatalon teherbe essen és férjhez menjen. Morgannek akkor félre kellett tennie az álmait. Clara nem akar anyja nyomdokaiba lépni. És az ő kiszámítható anyukájával amúgy sincs bennük semmi közös, fikarcnyi sem. Harcos természetükkel és egymásnak ellentmondó céljaikkal Morgan és Clara rettentő nehezen tud együtt élni. Csak Chris tud békét hozni a családi otthonba, Morgan férje, Clara apukája, a család oszlopa. De ez a béke darabokra törik, mikor Chris karambolozik – tragikusan és sok kérdést felvetve. A szívet tépő és tartós következmények jóval túlnyúlnak Clarán és Morganen. Morgan küszködik, hogy megint felépítsen mindent, ami összetört körülöttük, és végül annál talál vigaszra, akitől a legkevésbé várná. Közben Clara egy olyan fiú felé fordul, akitől eltiltották. Minden egyes nap újabb titok, neheztelés, félreértés választja el anyát és lányát. Már-már annyira, hogy talán lehetetlen visszatalálniuk egymáshoz.
A RÉMÁLMOD, AMIT MÉGIS TÚL LEHET ÉLNI? NÉZZ A MÉLYÉRE!"
Colleen Hoover az egyik kedvenc külföldi írónőm. Mindig talál egy olyan témát, melyet más szerzők nem akarnak, vagy nem mernek körüljárni. Ez jelen esetben a gyász, a kamaszkor, a szülő-gyerek kapcsolat és a megcsalás.
Morgan nem érzi, hogy teljes lenne az élete. Túl korán kellett felnőnie: amióta az eszét tudja, ő félti és óvja a kishúgát, Jennyt, ahogyan egy szülőnek kellene. A lány a testvére, gyereke és legjobb barátja egyben. A négyes fogatuk látszólag jól működik: Morgan és Chris, Jenny és Jonah. Mégis legbelül üres, és csak a szíve mélyén tudja, mitől is van ez. De nincs ideje sokat agyalni, hiszen jön egy újabb megpróbáltatás az életében: 17 évesen anya lesz.
Tizenhét év telik el, mi pedig megismerjük Clarát - Morgan és Chris lányát, akit a szülei a széltől is óvnak, és aki eddig igazán sosem volt szerelmes. Amíg nem találkozik Miller Adamsszel. A fiú éppen azon ügyeskedik, hogy áthelyezze a településhatárt jelző táblát, amikor Clara elmegy mellette autóval. A lány nem tudja, miért kerüli a fiú őt úgy, mint a leprást, és elérkezett a tökéletes alkalom, hogy kiderítse. Hazaviszi Millert, és ez a néhány perc elindít benne valamit, amit úgy nevezhetünk: szerelem.
A Grant család életében a szokások uralkodnak. Az immár 34 éves Morgan mint családanya képe jelenik meg előttünk, és a tökéletes fészek, amit Chrisszel együtt alapítottak. Clara és az édesanyja sosem álltak nagyon közel egymáshoz, a lány mindig is apás volt - ahogyan az a legtöbb családban szokott lenni. És ott van a menő Jenny néni, aki az idők elteltével szintén anyuka és menyasszony lett, ugyan a kapcsolatuk Jonah-val nem volt felhőtlen. De az idillt egy baleset töri meg, ahol Morgan elveszti egyszerre a férjét és a húgát, Clara pedig az édesapját és a szeretett nagynénjét. De hagytak valamit ők ketten örökségül: titkokat, melyek a halálukkal napvilágot láttak. Kiderül, hogy a tökéletesnek tűnt világ, közel sem olyan hibátlan, mint amilyennek elsőnek bizonyul.
"Igazságtalan, hogy egyetlen esemény, egyetlen másodperc szétzilálhatja a világot. Mindent felboríthat a fejedben. Elpusztíthat minden boldog pillanatot, ami eddig a földrengésig vezetett."
Morgan egyszerre szembesül a gyásszal és a kegyetlen tőrdöféssel, melyet a hátába kapott. Minden ott zajlott a szeme előtt, de ő észre sem vette. Minden maradék erejével azon van, hogy a lányát megóvja a csalódástól, véletlenül se rombolja le a tökéletes apa-képet, így hát magára veszi a bűnöket. Hagyja, hogy a lánya őt lássa rossznak a történetben.
Nagyon erőteljes a felütése a a regénynek, és már az elején értelmet nyer a cím is: Elrontott életek. Morgan világéletében azt a súlyt cipelte, hogy vigyáznia kell valakire - a testvérére, a lányára. Sosem lehetett igazi fiatalkora, amit a legtöbb ember átél. Sosem szerethetett igazán, hiszen a korai terhessége miatt nem tudott a saját, ürességet plántáló világából kitörni. Az olvasó számára már rögtön az első oldalon nyilvánvalóvá válik, hogy Morgan nem azzal a párral van, akivel lennie kéne. Clara pedig csupán azzal szembesül, hogy édesanyja a szokások rabja, kiszámítható élete van, és azt szereti, ha minden a megszokott rendben halad. A regény során mindkettejüknek fejlődniük kell - Clarának meg kell ismernie a múltat, hogy teljes valójában lássa az anyját, és Morgannek nem szabad a saját életét rávetítenie a lányára. Egyik sem könnyű, főleg, ha a kommunikáció félresiklik kettejük között.
Colleen Hoover ebben a regényében is megmutatja, milyen fontos az empátia és az őszinteség, hiszen a kegyes hazugság nem oldja meg a problémákat. Clarának és Morgannek is nyitnia kell a másik felé ahhoz, hogy igazán harmonikus életük lehessen. Nagyon szeretem, hogy az írónő minden regényében implicit módon elrejt egy életigazságot, melyből tanulhatunk mi, olvasók is. Ugyanakkor fényes reményt tár elénk: akiket egymásnak rendelt az ég, azok valamikor az életben úgyis egymásra találnak.
Borító:
Nagyon tetszik a kötet színe, és ahogyan a cím dominánsan, ugyanakkor ötletesen megjelenik. Egyszerű, de nagyszerű - ahogyan szokás mondani.
Összességében:
Colleen Hoover az Elrontott életekben is hozta a várt szintet. Nem mást mutat be ebben a regényében, mint a szülő és gyerek közötti viszonyt, a megtörtséget, a gyászt, a családi viszályokat. Imádom, hogy mindig képes újat mutatni, egy olyan témához nyúlni, ami után másként látom a világot.
Morgan és Clara kapcsolata rendkívül összetett, de mivel az írónő felváltva mutatja be a szemszögüket, párhuzamosan látjuk a cselekményeket mindkét fél oldaláról. Ez nagyban segít bennünket, hogy eligazodhassunk az érzelmek útvesztőjében, és teljes legyen a kép számunkra. Első kézből szembesülünk vele, hogy anya és lánya kommunikációjába hiba került, és az őszinteség, ami igazán hiányzik a kapcsolatukból.
Azoknak ajánlom az Elrontott életeket, akik szeretik a lélektani elemekkel sűrített, tanulságos történeteket, melyekben előtérbe kerül a család.
Oldalszám: 416
Kiadó: KönyvmolyképzőKedvenc karakter: Miller Adams
Kedvenc idézeteim:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése