Sarah J. Maas - Ezüst lángok udvara

 HANGULAT                                MOLY                                        2021

"Féktelen ​erő. Féktelen szenvedély.  

Nesta Archeron mindig is ingerlékeny és büszke volt, hirtelen gerjed haragra, és lassan bocsát meg. Mióta az Üstbe kényszerítették, és akarata ellenére főtündérré vált, nehezen találja a helyét a különös, veszedelmes világban, ahol él. Úgy tűnik, képtelen túllépni a Hybern elleni háború rémségein és mindazon, amit ott elveszített.  És van valaki, aki mindenki másnál könnyebben feldühíti: Cassian, a sok csatát megjárt harcos, aki a Rhysand és Feyre uralta Éjszaka udvarában betöltött pozíciója miatt folyamatosan Nesta útjába keveredik. De Cassian nem csak a haragját szítja fel. Le sem tagadhatnák a kettejük közötti szikrákat – és a szenvedélyük fellángol, amikor kénytelenek egy fedél alá költözni.  Mindeközben az áruló emberkirálynők, akik az előző háború során visszatértek a kontinensre, veszélyes új szövetséget kötnek, és a vidék törékeny békéjét fenyegetik. A megállításuk kulcsa pedig azon múlik, képes-e Cassian és Nesta szembenézni az őket kísértő múlttal.  Ők ketten belső és külső rémekkel küzdenek a bizonytalansággal teli világban, miközben elfogadást – és gyógyulást – keresnek egymás karjában.  

Sarah J. Maas gazdagon megálmodott, szenvedélyes sorozata Feyre tüzes nővérével, Nestával folytatódik.  Kövesd a sorsát!" 

Az ACOTAR világa számomra egy igazi menedék. Valódi otthonérzés kerített hatalmába, amikor belevetettem magamat az Ezüst lángok udvarába, hiszen Velaris az, ahova mindig szívesen visszatérek, és az Éjszaka udvarának tagjai azok, akikkel bármikor szívesen találkozom, hacsak gondolatban is. Feyre és Rhysand lezárt trilógiája után most más került a középpontba: Sarah J. Maas megalkotta azt, hogyan talál egymásra a tündérharcos és az egykori emberlány. Cassian és Nesta.

A történet a Hybern király ellen vívott csata után játszódik egy évvel. Letelt a gyászidőszak, az élet pedig nem áll meg az udvarban. Egyedül Nesta az, aki bánatában minden idejét alkoholmámorosan mindenféle kocsmákban tölti, vagy éppen valakit megvendégel az ágyában. Addig sem gondol arra, mit vesztett el a háborúban. Az apját, akinek a szeme láttára törték el a nyakát. A lány ahelyett, hogy osztozna a húgaival a terhen, elmenekül a gondolatai és a gyásza elől, amit Feyre egy idő után már nem nézhet tétlenül. A Szél házába zárja, hogy ott minden délelőtt Cassiannel eddzen, délutánonként pedig a könyvtárban segédkezzen az egyik papnő mellett. Ezzel hátha ismét sínre kerül az élete, és kitekint a borosüvegek és a szeretők takarója mögül. 

Nesta persze első pillanattól fogva menekülne a helyről, de tízezer lépcsőfok választja el a várostól. Magára maradt. Vagyis Cassiannel és a papnőkkel. Eleinte dacol a rá kiszabott munka ellen, de hirtelen egyre égetőbbé válik az, hogy kitanított harcos legyen. Egyedül Nesta találhatja meg a Rémtárat, melynek három alkotórészét ugyanaz alkotta, mint a tündérlányt. Az Üst. És ha ezek egy kézbe kerülnek, az elhozhatja a világ végét, és újabb háborút robbantana ki. Az pedig a szerettei életét követelné.

"– Gondolom, ez az egész a te ötleted volt…
– Persze – hazudta Cassian vigyorogva. – Csodásan érezzük majd magunkat mi ketten!
Valószínűleg ki fogják nyírni egymást."

Nesta és Cassian összezárva egy magas toronyban. Nem nehéz kitalálni ennek a történetszálnak a végét. Már a korábbi kötetekből is érezhettük a kapcsot, mely a két főszereplő között megjelenik - ezek egymásnak lettek teremtve. Szó szerint. Cassian gyilkos harcos álarca mögött kedvesség és mindent odaadó szeretet lakozik, ami még a jégkirálynő Nesta szívét is megolvasztja. Sőt a szenvedélyük még jobban izzik, mint valaha. A lányt - ahogyan észrevettem - eddig valaki vagy szerette, vagy utálta. Belőlem ugyan nem váltott ki különösebb érzelmeket, de ezen az Ezüst lángok udvara változtatott. Nagyon megkedveltem a legidősebb Archeron nővért annak ellenére, hogy annyi falat húzott maga köré. Talán épp azért éreztem így, mert nem volt tökéletes. A történetben el kell jutnia az önmarcangolástól, a bűntudattól a lelki békéjéig, az (ön)elfogadásig, ami egy rögös, akadályokkal kikövezett út. Mint ahogyan az is, hogy valaki illírharcossá válhasson. 

Őszintén szólva nekem a könyv eleje jobban tetszett, mint a második fele. Élveztem olvasni a huzavonát, a feszültséget, ami a főszereplők között izzott. Ahogyan Nesta szabadulni akart a ketrecéből, ahova zárták, és addig próbálkozott, míg sikerrel nem járt. Sarah J. Maas megintcsak egy olyan karaktert teremtett, akit csodálhatnak és akire felnézhetnek a női olvasók hiszen Nesta egy igazán badass hősnő - egyik kedvenc jelenetem volt, amikor Tamlinnel került szembe. Nem szerettem volna soha viszontlátni a Tavasz udvarának főurát a rengeteg árulása után, mégis elégedettséggel töltött el, mikor a lány helyretette őt. Imádtam, ahogyan Azriel, Cassian és Nesta a Rémtár után kutattak, talán a legizgalmasabb részei voltak az Ezüst lángok udvarának. Ugyan heves szívdobogással olvastam a végső megpróbáltatásokat is, egy része már inkább idézte fel bennem Az éhezők viadalát, mint az SJM univerzumot, és amondó vagyok, hogy nem szabadott volna ugyanúgy teljesítenie ugyanazon a próbán a többszázéves, kiképzett illírharcosnak és egy lánynak néhány hónap tréning után. Viszont nem tudtam ennek ellenére sem rossz szájízzel becsukni a regényt, mert imádtam, alig bírtam letenni. Az írónő megint egy csodát alkotott, ahogyan egy csoda ő maga is. 

Borító:
Nagy felhajtás övezte a magyar megjelenést, hiszen az szinte biztos volt, hogy maguk mögött kell hagyni az eredeti borítót. Amikor először megláttam az A Court of Silver Flames előlapját, megállt bennem az ütő. Hogyan hagyhatta ezt SJM? Teljesen kilóg az ACOTAR szériából, közel sem hasonlít azokhoz a borítókhoz, ahogyan a sorozat világszinten elterjedt. Itthon rögös ösvénye volt annak, hogy mégis passzoljon az eddig megjelent kötetekhez az Ezüst lángok udvara. Ahogy értesültem, a jogtulajdonos nem engedélyezett csodálatos alkotásokat, melyekkel valóságosan illett volna a korábbi regényekhez. Így kénytelenek voltak valami teljesen más koncepciót megálmodni a kiadó munkatársai - és szerintem a végeredmény lehengerlő lett. A színei rögtön elrabolták a szívemet, nagyon megkapó és szemet gyönyörködtető összhang van az árnyalatok között, ugyanakkor megjelenik az indamotívum, ahogyan a trilógia borítóin is. Ám mégis az tetszik benne leginkább, hogy egyszerre elképesztő és szimbolikus tartalmú. A készítők a Szél házát jelenítették meg a képen, a hatalmas tornyot, a tízezer lépcsőfokot, mely egy ideig Nesta kalitkájaként funkcionál. 

Összességében:
Sarah J. Maas ismételten kitett magáért. Nem csoda, hogy nem tudja elengedni az ACOTAR világát, hiszen én sem tudom. Nagyon örülök, hogy szentelt az írónő egy külön könyvet Cassian és Nesta párosának, köztük már a trilógia olvasása közben is érezhető volt a kémia és a különleges kapocs. Nagyszerű jellemfejlődésen mennek keresztül mindketten, de főleg a lány, aki önostorozó életmódjából kiszakadva felülmúlja önmagát és elfogadja, hogy igenis szerethető - minden hibája ellenére is, míg aztán szerelemre és igaz barátokra talál.
A történet egy igazi SJM-regényhez hűen izgalmas volt és letehetetlen, mindig tartogatott valami kiszámíthatatlan fordulatot, és a végén könnyeket is csalt a szemembe.

Azoknak ajánlanám az Ezüst lángok udvarát, akik szeretik az ACOTAR világát, a pörgős regényeket, a kirobbanó szenvedélyt és a vérbeli fantasy történeteket, mely olyan szereplőkkel operál, akiket garantáltan a szívedbe zársz. 

Oldalszám: 860

Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Rhysand, Nesta Archeron, Cassian
Kedvenc idézeteim:

"– Mindenki megérdemli a boldogságot. Nem könnyű az odáig vezető út. Hosszú, rögös, és sokszor a sötétben tapogatózva kell megtenni. De megyünk tovább. – A hegyek, a tó felé biccentett. – Mert tudjuk, hogy érdemes küzdeni a célért."

*

"A világ széttöredezett, újraformálódott, majd ismét széttöredezett."