Colleen Hoover és Griffin Peterson együtt visszarepítik az Egy nap talán rajongóit Ridge Lawson és Sydney Blake zenés világába. Maggie is ott lesz. És Warren és Bridgette.
A regény a New York Times bestseller Egy nap talán folytatása. Tedd teljessé az élményt!"
Colleen Hoover az egyik kedvenc külföldi szerzőm, aki romantikus zsánerben ír. A new adult kötetek között igazi gyöngyszemek a könyvei, ám mindközül kiemelkedik számomra fényesen az Egy nap talán. Nem titkolom, hogy a zene rendkívül közel áll a szívemhez, szerintem olyan ereje van a dallamnak, mint kevés dolognak ezen a világon - Colleen Hoover pedig megmutatja a regényében, hogy ezt ő is így gondolja. Sydney és Ridge szerelmi története már első olvasáskor elrabolta a szívemet, és garantált gyógyír a könyv a rosszabb napokra, amikor egy kis fény kell az életünkbe. A saját példányomon meg is látszik, hogy számtalanszor volt olvasva, és hogy kézről kézre járt a baráti körömben. Sokadjára is ugyanolyan lélegzetelállító alkotás, mint elsőre. A Talán most pedig visszavezet bennünket, olvasókat egy kicsit ebbe a világba, és ott folytatódik, ahol az Egy nap talán befejeződött.
Az írónő bemutatja - mi is történt a happy end után, amit lássunk be, kevesen tesznek. Kíváncsi voltam, hogyan folytathatja úgy Colleen Hoover ezt a történetet - ami alapjáraton lezárt és kerek -, hogy közben ne váljon erőltetetté, pénzszagúvá. És azt kell mondanom, hogy én nagyon élveztem ezt az újabb kalandot a főszereplőkkel, ugyanakkor megvolt benne az érzelmi töltet, ami egy Colleen Hoover-könyvből sem hiányozhat.
Ridge és Sydney kapcsolata sosem volt egyszerű, de végre az egy nap talánból most lett. Szerelmük útjába nem áll semmilyen lelkiismereti kérdés, és végre igazán boldogok lehetnek, az igazi párjuk mellett. Ám akármilyen baráti kapcsolatban is vált el Ridge és Maggie, egymás életéből nem tudnak végleg kiszakadni, ez pedig sokszor nehéz szituációkat szül.
Maggie már sokszor szembenézett a halállal, és tudja, hogy számára az élet kevesebb ideig tart, mint a kortársainak. Ezért összeírt egy bakancslistát, amit meg szeretne tenni ez idő alatt. De nem gondolta volna, hogy egy nap kipipálhat belőle három pontot is. Az egyik feladata során összeismerkedik Jake-kel, aki szöges ellentéte Ridge-nek. Végre valaki nem törékeny virágszálként tekint rá - a betegsége ellenére is -, hanem támogatja a hajmeresztő, vakmerő ötleteit. Ám a függetlenedni vágyó énrészének pont egy újabb komoly kapcsolatra nincs szüksége.
Maggie az Egy nap talánban is egy rendkívül szerethető karakter volt. Sajnáltam a betegsége miatt, de tiszteltem is egyben, hogy küzd azért, hogy az életét ne burokban kelljen leélnie. Ám ott csupán Ridge és Sydney szemszögéből találkozhattunk a lánnyal, a Talán mostban viszont önálló szálat kapott, aminek azért örültem, mert sokkal emberibb oldalát ismerhettük meg neki. Korábban - a mostani jelleméhez képest - piedesztálra volt emelve. Hibátlan volt, mint egy kiállított műkincs, de most egy sokkal közelibb oldalával találkozunk, ami megmutatja azt, hogy ő is emberből van. Vannak pozitív és negatív érzelmei. A szeme előtt bontakozik ki egy tökéletes kapcsolat, amire minden lány vágyik, ráadásul pont az ő biztos pontját rabolja el egy másik lány. Rá kell döbbennie Maggie-nek, hogy egyedül van, és a szíve mélyén ő is vágyik egy olyan kapocsra, ami Syd és Ridge között alakult ki. De hogyan teljesedhet ki a szerelemre éhes és a független oldala egyszerre?
Nagyon örültem, hogy Maggie, Sydney és Ridge mellett Warren és Bridgette különös kapcsolatának is teret engedett Colleen Hoover. Színfoltot vittek a regénybe, és megtudtuk, mi lett az ő történetüknek a vége. Az írónő így abszolút elvarrta az Egy nap talán szálait. Nem mondanám, hogy a fordulatos cselekményéről válna híressé a könyv, de az érzelmi töltetéről, amit nekünk, olvasóknak adott, annál inkább. Megmelengette a szívemet minden egyes szava. Jólesett olvasni, kikapcsolt, és ezzel a kötettel Colleen Hoover megadta a végső akkordot egy csodálatos dal számára.
Borító:
A Talán most az előző kötethez képest minimalistább. A cím dominál a képen, mely betűi mögött megbújik ugyanaz a pár, akit az Egy nap talánnál láthatunk. Ám a háttér sokkal egyszerűbb, csupán a kék eget jeleníti meg, ennek ellenére nincs hiányérzetem, ha ránézek.
Összességében:
Kíváncsi voltam, Colleen Hoover milyen folytatást ír egy már lezárt történetnek. Féltem, hogy erőltetett lesz, ugyanakkor bíztam az egyik kedvenc szerzőmben, hogy nem fog csalódást okozni. És így is lett.
A Talán most egy kellően szívhez szóló történet lett, mely bemutatja Ridge és Sydney utóéletét, viszont ráirányítja a fókuszt Maggie-re, akit eddig csak a két korábbi főszereplő lencséin keresztül ismerhettünk meg. Ebben a regényben sokkal emberibb vonásai ütköztek ki, és megtudhattuk, milyen boldog befejezést kap az ő tündérmeséje.
Ajánlom a könyvet az Egy nap talán rajongóinak, vagy azoknak, akik egy kis szívmelengető történetre vágynak ezen a téli időszakban.
Oldalszám: 368
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Ridge Lawson
Kedvenc idézeteim:
"Tiszteletben kell tartanom a döntését, és magára kell hagynom, méghozzá pontosan azért, ami az első pillanatban megfogott benne. Mert egy önálló, vagány csaj, akinek nincs szüksége senkire. Neki nem tátong űr az életében. Én viszont önző módon vele töltetném be a saját űrömet."
*
"Ha egy magányos emberen eluralkodik az öngyűlölet, akkor nincs mellette senki, hogy emlékeztesse a jó tulajdonságaira, és csak még jobban gyűlölni kezdi magát, amivel végül minden pozitívumot kiírt magából és az életéből."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése