A díjnyertes író, Dani Atkins megindító regénye egy szívmelengető történetben mutatja be egy tragikus esemény hatásait két nő nézőpontján keresztül, akik ugyanazt a férfit szeretik."
Nem olvastam még ezelőtt Dani Atkinsről, sőt a hírneve ellenére még nem is nagyon hallottam róla. Ám ezután az olvasmányélmény után biztos vagyok benne, hogy megismerkedek a többi regényével is.
Az Amíg én a csillagokkal álmodtam egy romantikus történetnek indul. Maddie Chambers lázasan készülődik az esküvőjére a számára tökéletes férfival, Ryannel, és különösen nagy a boldogság, hiszen a nő gyereket vár. Amikor Maddie az utolsó előkészületekre megy - a fodrászhoz, a menyasszonyi ruháért -, az az érzése támad, hogy követik őt az utcán. Mivel sok készpénz van a táskájában, fél, mi történik, ha éppen most akarják őt kirabolni. Nőként a mai világban sosem érezhetjük sajnos magunkat teljesen biztonságban. Örökké rajtunk lesz a kiszolgáltatottság billogja, és a számos rossz tapasztalat, melytől harsognak a híradók és a hírportálok, állandó éberségre szólít fel. Fiatal nőként én is túl sokszor érzek hasonló félelmet - mi van, ha most történik meg velem ugyanaz, ami tegnap valaki mással? Maddie a pániktól teljesen kizárja a külvilágot, és számára csak a kiváltó ok és a biztonság dichotómiája létezik. Ezeket pedig egy kereszteződés választja el, a nő pedig gondolkodás nélkül szalad a biztos pontja felé. De ebbe a zárt univerzumba belehajt egy autó, Maddie-t pedig nagyobb veszély fenyegeti, mint korábban.
A baleset után a nő kómába esik, és már szinte mindenki lemondott róla, amikor mégis kinyitja a szemét, és visszatér a szerettei körébe. De a két esemény között eltelik hat év. Maddie-nek hirtelen a nyakába szakad az idő súlya, és szembesülnie kell a változásokkal, amit mindez hozott.
"Néztem, ahogy az üvegen keresztül kirajzolódik a sziluettje, a férfié, aki az enyém volt, amikor becsuktam a szemem, és valaki másé, amikor újra kinyitottam."
Ryan, a szerető vőlegénye ez idő alatt megnősült. Méghozzá az egyik kórházi önkéntest vette el, Chloe-t. Ekkor láthatunk először bele egy másik szemszögbe is, de meglepő módon nem a férfiébe. Hanem a feleségéébe. A standard alapfelállás szerint negatív karakterként kellene megjelennie "a másik nőnek", ehelyett Dani Atkins a bőrébe bújik, és bemutatja, milyen szerethető és emberi is Chloe. Egyszerűen nem tudjuk utálni, ahogyan Maddie sem teszi. Eleinte kissé féltékenyen, idegenkedve fogadja a tényt, hogy egykori szerelme továbblépett - sőt mi több, ő lett a nevelőanyja a gyerekének. Igen, a kómában lévő Maddie életet adott egy kislánynak. Ez első olvasásra engem is megdöbbentett, de kicsit utánanézve kiderült, hogy létezik ilyen. A lányka neve találóan Hope lett, mint remény.
Féltem, hogy a témájának fogva nagyon fájdalmas, sötét, depresszív hangvételű alkotás ez. De Dani Atkins olyan légiesen ír, hogy egyszerre volt igazán mély a tartalma a regénynek és nyújtott valódi kikapcsolódást. Szinte faltam a sorokat, és nem éreztem azt, hogy lehúzna, sokkal inkább, hogy feltölt engem. Mert annak ellenére, hogy mind Maddie, mind Chloe megharcolják a saját harcukat, miket az élet eléjük állít, végig pozitívak maradnak, és napfényként világítanak az olvasó számára, amikor a rossz a kedve, vagy kemény és hosszú nap áll mögötte.
Borító:
Nekem nagyon tetszik a könyv magyar borítója, mert szerintem sokkal inkább passzol a történethez, mint az eredeti, amin csak egy pillangó jelenik meg az egyszínű háttéren. A hazai kiadás ezzel szemben több mondanivalót tartalmaz. A képen a csillagos ég dominál, megjeleníti azt a napszakot, amikor valójában álmodni szoktunk, lent ugyanakkor egy árnyék-párt láthatunk. A lány repül, de fogja közben a fiú kezét. Hiszen álmunkban minden megtörténhet. Szerintem szemet gyönyörködtető alkotás.
Összességében:
Dani Atkinstől ugyan ez volt az első regényem, de biztosan nem az utolsó. Az Amíg én a csillagokkal álmodtam egy romantikus regényként kezdődik, viszont hamar rájöhetünk, hogy sokkal több rejtőzik ám benne. Ez egy igazi történet a nehézségekről, barátságokról, családi és társadalmi szerepekről, elfogadásról, alázatról és az idő súlyáról. Mindez úgy, hogy közben megmelengeti az olvasója szívét, és talán egy-két könnycsepp is vándorútra tér.
Ajánlom azoknak, akik egy szívhez szóló, gyönyörű olvasmányélménnyel szeretnének gazdagodni, mely a mély mondanivalójával és az írónő lágy, könnyed stílusával együtt bearanyozza a napodat.
Oldalszám: 584
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: Maddie Chambers
Kedvenc idézeteim:
"Semmi sem történik véletlenül. Mindennek megvan az oka."
*
"De mi történne, ha valami az alapokat rengetné meg, akár egy tornádó? A falak leomolhatnak, és ha ez megtörténik, marad-e elég erőnk ahhoz, hogy támogassuk egymást?"
*
"Csak egy gyógymódot ismertem, amivel orvosolni lehetett a sebeket. A könyveket."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése