Kollár Nelli bántalmazással teli gyermekkorát hátrahagyva sikeres pszichoterapeutaként dolgozik, nyugodt mindennapjai kutyája társaságában telnek, mígnem egyszer csak találkozik Tomival, aki miatt szédítő fordulatot vesz az élete.
Liptai Julcsi érzelmileg nélkülöző kislányból befolyásos nagyvállalati vezetővé küzdi fel magát, de negyvenes évei elején egyre erősödik benne a félelem, hogy már nem talál társat, és gyermeke sem lesz. Ekkor találkozik Szaszával, a tökéletes férj- és apajelölttel, aki ráadásul őrjítően vonzó.
Nyíri Kriszti, egykori biológus-kutató sorsa úgy alakul, hogy vidéki gazdálkodó életet kénytelen élni férjével és négy gyermekével. Esze ágában sincs házasságtörő viszonyba kezdeni, de amikor véletlenül Csabába botlik, ellenállhatatlan erővel zuhan bele a sok-sok év szeretettelen házasság okozta űrbe. Zuhanásából csak Csaba karja mentheti meg. Mindhárom nő megéli a teljesség illúzióját egészen addig, míg Nelli kutyája ki nem szagol valami érdekeset.
Mátrai Szilvia első regénye lélektani korrajz a kiteljesedés kereséséről. Nelli, Julcsi és Kriszti sorsának különös összefonódásán keresztül jelenik meg a ma emberének egyik legnagyobb dilemmája: képesek vagyunk-e belátni, hogy hiábavaló a külső ingereket hajszolni, amikor valójában belső hiányosságaink miatt szenvedünk."
Mátrai Szilviről nem hallottam még a kötet megjelenése előtt, és teljes sokként ért amikor kiderült, hogy egy kisvárosban lakunk. Ugyanakkor volt valami megkapó első pillantásra is a regényében, ami érzelmi mélységeket és igazi lélektani hullámvasutat ígért.
A fülszöveg három nő életét tárja elénk, ám meglepetésemre a prológus egy férfi szemszögéből van írva. Egy olyan ember érzelmi világába láthatunk bele ebben a néhány oldalban, aki gyerekkori sérelmeitől nem tud szabadulni egész életében, és ez kihatással van a szerelmi kapcsolataira is. Rögtön beindultak a nyitánnyal az agykerekek - mégis ki lehet ez a titokzatos férfi, és milyen szerepe lesz a történetben.
A végére érve kiderült, a prológus valójában a végkifejlet, így maga a könyv lényegében egy saját farkába harapó kígyó. A történet egy körívet jár le a cirka 250 oldal alatt.
Az Aki betölti a hiányt valódi cselekményszála Nelli gondolataival indít. A nő a saját hányattatott sorsa ellenére pszichológusként praktizál, így kerül a képbe Julcsi, aki elakadott szerelmi és emocionális élete miatt döntött amellett, hogy külső segítségre van szüksége. Mindig is tisztában volt külső erényeivel, és a szépségét mindig bevetette a céljai elérésének érdekében. Neki sem volt egyszerű gyerekkora, egy családi tragédia túlságosan beárnyékolja még a felnőtt életét is. Julcsi az a típusú nő, aki egy férfi csábító tekintetétől képes a fellegekben járni, és a racionalitása felett hamar győzedelmeskednek az érzelmek. Megnyerő karizmája ugyanakkor nemcsak a férfiakra, de a nőkre is hat. Legalábbis ezt érzékeljük abból, ahogyan Nelli néz rá. Tapintatosan közelített az írónő a pszichológusnő gyengéd, leszbikus érzelmeire, nem éreztem tolakodónak, sokkal inkább elnagyoltnak. Nelli karaktere nekem alapjáraton sem volt megnyerő, még azután sem, hogy néhány fejezeten át beleláthattunk az őt ért gyerek- és fiatalkori traumákba. Nekem túlságosan hűvös volt. Julcsi ugyanakkor az ő pontos ellentéte, talán ez fogta meg a nőies vonásain kívül a pszichológust, de erről nem sok szó esik a regény során. Nelli ugyanakkor elvét egy szakmai hibát - az érzései ellenére sem küldi el Julcsit egy másik szakemberhez.
A történet során Nelli az, akinél összefonódik a három nő története. Egy nap egy középkorú anyuka, Nyíri Krisztina jelentkezik nála - a szakdolgozatához keres külső konzulenst, és szeretné, ha Nelli lenne a témavezetője. A nőre az őt ért traumák miatt elsőként sokként hat a felkérés - hiszen a szakdolgozat alapja a gyerekkori megrázkódtatások kihatása az ember későbbi szerelmi életére. A múltja ellenére Nelli elfogadja a felkérést, de titkon ódzkodik, milyen sebeket szakít fel ez benne.
Viszont érezhetően valami nem smakkol a háttérben.
Mindhárom nő találkozik egy férfival, aki szerelmet, szenvedélyt ígér nekik. Kriszti belemegy egy házasságtörő viszonyba Csabával, a munkaadójával - erről nem szeretnék morális értekezést írni, számomra a legaljasabb dolog, amit valaki valaha elkövethet, ha megcsalja a párját. Julcsit egy Szasza nevű fuvarossrác veszi le a lábáról, és hirtelen helyre áll a világjának a rendje, hiszen ismételten szerelmes lesz. Nelli pedig kutyasétáltatás közben bukkan egy előzékeny, kedves és odaadó férfira.
Sajnos én a történet nagy fordulatát már a fülszöveg elolvasását követően kikövetkeztettem, így nem ért villámcsapásként az egész történetet behálózó titok. Ám az írónő elejtett apró információmorzsákat, melyek alapján a regényt olvasva rájöhet mindenki az elhallgatott igazságokra.
Annak ellenére, hogy hamar végeztem a könyvvel, mégsem vagyok teljesen megelégedve vele. Számomra a szereplők nagyon tankönyviek, homogének voltak, akik egy vagy két tulajdonsággal, és többnyire nehéz gyerekkorral rendelkeztek. A hiány - ahogyan a cím is mutatja - belengi a karakterek életét, és remélik, hogy az űrt valaki betölti majd. Krisztinél a megromlott házasság következményei, az elhidegülés, Julcsinál a kapcsolatfüggőség és az öregedés, Nellinél a fájdalmas múlt és a folyamatos érzelmi távolságtartás jelentik az űrt. Amennyire az elején lassú történések jellemezték a könyvet, a végére úgy felgyorsultak az események, hogy a lényeg és a csattanó tíz oldalba sűrűsödött. A végkifejlet teljesen lezáratlanság érzését keltette bennem, egyrészről amiatt, hogy a történés síkján visszacsatolunk a kezdetekhez, a prológushoz, ami egyfajta körkörösséget szimbolizál. Másrészről pedig nem tudjuk meg, igazából sikerül-e betöltenie a három nőnek a magukban érzett hiányt, és emiatt nem jött el a várva várt feloldás.
Mátrai Szilvi stílusa kifinomult, ugyanakkor érezhetőek az elsőkönyves szerzőkre jellemző malőrök a regényén. Sokszor esnek a friss írók abba a hibába, hogy túlságosan alaposan szeretnék a környezetet bemutatni, hátha ettől élővé varázsolják a jelenetet - ez néhol sikerül is. A szereplők utazásaikkor, amikor járják a várost, az írónő szinte megfesti a pillanatot, ezekbe bele tudtam feledkezni. Ám olyankor túlírtnak éreztem a kötetet, amikor az emberek kinézetét vagy a helyiségeket mutatta be a narrátor, ezek engem kizökkentettek az olvasásból. A felesleges részletek helyett a színesebb történetépítés, egy fokkal gördülékenyebb cselekmény szerintem nagyban segített volna a regény adta olvasmányélményen. Ugyanakkor az kétségtelen, hogy az írónő mély érzelmi töltetett akart átadni az olvasóknak Nelli, Julcsi és Kriszti történetén keresztül, ami sikerült is annyiban, hogy az ember akaratlanul is elkezdi saját magában felgöngyölíteni - vajon az ő életében tátong-e olyan űr, ami betöltésre vár.
A regény lezáratlansága miatt el tudom képzelni, hogy Mátrai Szilvi egy teljes könyvet szentel a történet feloldásának, amit én cseppet sem bánnék.
Borító:
A regény beharangozásakor arra lettem figyelmes, hogy ámulatba estem a borítója láttán. A kép egy szétszabdalt lila rózsát ábrázol és az egyes töréspontokon a cím betűi pótolják a hiányzó szárrészeket. Nagyon egyedi és szemet gyönyörködtető megoldás. Érezhetően a motívumon van a hangsúly, mintsem a háttéren, melynek ugyan vannak aszfaltszerű barázdái, de cseppet sem ezek dominálnak. Az összhang a cím, a történet és a borító között kézzelfogható. Alig bírom levenni róla a szemem!
Összességében:
Mátrai Szilvia első kötete, az Aki betölti a hiányt három olyan nők sorsát mutatja be, akiknek fel kell dolgozniuk valami életeseményt. Nelli, Julcsi és Kriszti egyrészről hasonló, másrészről különböző problémákkal küzdenek - történetük mégis összefonódik.
Érdekes alapkoncepciót tudhat magáénak a könyv, amit egyfajta körkörösség jellemez, mégis a cselekmény lefolyásának tempója eleinte túl lassú, a végén meg hirtelen felgyorsul, így a tetőponton zárul le, az elmaradt feloldás pedig hiányérzetet keltett bennem.
Érdekes, önmagában véve egyedi történet, mégis az elsőkönyves szerzők hibáitól nem mentes. Vajon megtudjuk a jövőben, hogyan sikerül a három nőnek betölteni az önmagukban érzett hiányt?
Azoknak ajánlom ezt a kötetet, akik egy olyan történetet szeretnének olvasni, mely saját magunkban indít lélektani utazásra.
Oldalszám: 256
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézetem:
"Talán soha nem volt még a csend ennyire természetes három fiatal nő között. Beszéddel már nem lehetne többet elmondani."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése