A kivételes elbeszélői képességgel rendelkező Valérie Perrin első regényében finoman fonja össze a két fő történetszálat, így az önmagukban is poétikus történetek egymást erősítve teszik sokáig emlékezetessé a könyvet."
Valérie Perrin nevével az utóbbi időszakban számtalanszor összefutottam. A Másodvirágzás vezetett már megannyi toplistát valamint moly.hu-n is közel ezer csillagozás mellett is 94% százalékon áll, ami megdöbbentően jó eredmény. Mindezek miatt felfigyeltem az írónőre, A vasárnap koldusai pedig már a fülszövegével azt üzente nekem, hogy mindenképp el kell olvasnom.
A fiatal Justine Neige élete kiszámítható, determinált. Hétköznapjain a helyi kisváros idősek otthonában dolgozik segédápolóként, szombat estéket pedig egy közeli szórakozóhelyen tölti. Viszont senkihez sem mer igazán közel kerülni, hiszen a sors korán megtanította neki: az élet mulandó. Szülei halála után a lány a nagyszüleihez költözött. "Hatvanasok között nőttem fel. Egy generáció kimaradt" - írja az első fejezetekben. A munkahelyén a kedvenc lakója Hélène, akinek szívszorító történetét Justine egy füzetben kezdi vezetni, mely által egy regényt kapunk tulajdonképpen a regényben. Megismerkedhetünk Lucien és Hélène szerelmével, életével és hogyan változtatott meg mindent a világégés, a világháború.
A vasárnap koldusai cselekménye lényegében három szálon fut. Hélène múltja és története alkotja az egyik vonalat, mely tele van szerelemmel, ábrándokkal és nehézségekkel. Eközben kibontakoznak előttünk Justine mindennapjai és egy bizonyos rejtély, mely a Hortenziák idősek otthonára árnyékként borul: egy titokzatos alak rendszeresen telefonálja körbe a bent lakók rokonait azok halálhírével annak ellenére, hogy az illető él és virul. Nemcsak az emberek érzéseivel játszadozik, de felkelti a helyi rendőrök figyelmét is, mígnem a lánynak valójában nem egy ügyet, hanem kettőt kell megoldania. Hiszen közel sem biztos, hogy a szülei halála csupán autóbaleset volt. A múlt lepelként hull rá Justine életére, de olykor az igazság sokkal fájdalmasabb, mint amit egy ember el tud viselni.
"Mindannyian valakinek a Michelangelói vagyunk, csak épp rá kell találnunk arra, aki a miénk."
Igazi maradandó olvasmányélmény mély témákkal, rejtélyekkel és az elhallgatott igazságokkal.
Borító:
A borító a Másodvirágzás színeit idézi. A rózsaszín és lila árnyalatai keverednek a szürkével és a fehérrel. A képen egy nő áll a tengerparton, feje felett sirályok köröznek, ami a regény egyik lényeges szálát hívja be - Hélène történetét.
Összességében:
Valérie Perrin különleges stílussal hívja életre Justine Neige történetét, aki segít egy idős asszonynak megőrizni a fiatalságát és első szerelmét egy kék füzetbe zárva. Mindeközben az idősek otthonában egy bűntett üti fel a fejét, Justine pedig kénytelen nyomozásba fogni, hogy megtalálja, ki áll mindezek mögött. Ám egyúttal a múltja sem hagyja nyugodni, meg kell tudnia, mi történt valójában, amikor a szülei életüket vesztették egy autóbalesetben.
A vasárnap koldusai egy lélekig hatoló olvasmány tele szerelemmel, ármánnyal, a világháború fájdalmaival és új kezdetekkel.
Oldalszám: 384
Kiadó: Európa
Kedvenc karakter: Hélène
Kedvenc idézetem:
"Sose mondtad nekem, hogy: szeretlek, de én kettőnk helyett is szeretek."
*
"Mi, a segédápolónők vagyunk a régmúlt szerelmek templomának őrzői. De a fizetési papírunkon ez nem látszik."
*
"Azt mondják, hogy amikor egy öreg ember meghal, egy egész könyvtárnyi anyag ég el vele, én pedig igyekszem megmenteni valamit a hamuból"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése