Az egyetlen, aki nem zárta be előtte az ajtaját, az Ledger Ward, a helyi kocsma tulajdonosa, aki szinte az utolsó reménye, hogy utat találhat a lányához. Ha azonban bárki is rájön, hogy Ledger lassan Kenna életének fontos részévé válik, mindketten elveszíthetik a számukra legfontosabbak bizalmát.A nehézségek ellenére Ledger és Kenna között kialakul valami, és ahogy az érzéseik erősödnek egymás iránt, úgy nő a kockázat is. Kennának módot kell találnia arra, hogy vezekeljen a múlt hibáiért, hogy a reményre és a gyógyulásra alapozva új jövőt építhessen.
Egy fiatal anya azért küzd, hogy visszatérhessen a lánya életébe – de vajon lesz számára hely?"
Colleen Hoover munkásságáról már nehéz újat mondanom. Könyvei meghódították az egész világot - nem véletlenül. Ő az az írónő, akitől bármikor szívesen olvasok, és ha valahol feltűnik a neve, az számomra azonnal garancia egy rendkívüli olvasmányélményre. Az Emlékek róla sokak szerint Colleen Hoover (egyik) legjobb alkotása, és ezzel nem tudok vitába szállni.
Kenna alig huszonhat éves, és frissen szabadult a börtönbüntetésből. Az életét a semmiből kell újjáépítenie, ráadásul egy billoggal magán: gyilkos. Öt évvel ezelőtt egy szörnyű baleset következtében meghalt élete szerelme, és egyedül ő a felelős a tragédiáért. Ám amikor bűnösnek vallotta magát, akkor még nem tudta, hogy már nemcsak saját magáért, de a szíve alatt hordott lányáért is felelős. Diemet a születése után azonnal elvették Kennától és a balesetben meghalt Scotty szüleire bízták, akik egyértelműen kijelentették, hogy a lánynak nincs helye a gyermeke életében többé. Ne keresse soha többé! De meg lehet mondani egy édesanyának, hogy tartsa magát távol attól, akit kilenc hónapig magában hordott és táplált, és akit még saját magánál is jobban szeret?
Visszatérve a városba, ahol mindenki utálja, Kenna megpróbálkozik a lehetetlennel: feloldozást keres Scotty szüleinél a bűneire. De arra nem gondolt, hogy egy könyvesboltból lett kocsmában egy olyan emberrel találkozik, aki számára az a tragikus éjszaka szintén mély fájdalmakat okozott. Ledgerrel, Scotty egykori legjobb barátjával. A férfi már első pillanatban látja, hogy van valami érdekes abban a nőben, aki Nicole-ként mutatkozik be neki. Mivel korábban sohasem találkoztak, számára Kenna csupán egy név volt, aki a legjobb barátja haláláért felelős, aki részegen vezetett és aki otthagyta meghalni, hogy mentse a saját bőrét. Mikor fény derül a lány azonosságára, mindent megtesz azért, hogy távol tartsa őt Diemtől, akit saját gyerekeként szeret. Ám arra nem gondolt, hogy semmi sem ilyen fekete-fehér az életben. Mindenki anélkül ítéli meg Kennát, hogy az ő oldaláról is hallanák a történéseket, hiszen ami aznap este történt, azt csak a lány tudja, és a levelek, melyek az emlékeit őrzik. Róla.
"Nem akarom elhinni, hogy csak jó és rossz emberek vannak, és nincsen valamiféle köztes állapot. Nem akarom elhinni, hogy rosszabb vagyok bárki másnál, hogy van bennem egy adag gonoszság, ami mindig újratöltődik, miután kiürült."
Colleen Hoover ismételten egy mély témához nyúlt: a gyászfeldolgozáshoz. Sokan mondják, hogy egy szülőnek nem kellene túlélnie a gyerekét. De ha mégis megtörténik, hogyan kezelje mindezt? Egyetlen menedéküket abban a kislányban találják meg, akiben a fiuk emléke tovább él, és amikor azt érzik, mindez veszélybe kerül, foggal-körömmel harcolnak érte. Ugyanakkor abba nem gondolnak bele, hogy aznap éjszaka nemcsak őket érte tragédia, hanem Kenna is ugyanúgy elvesztette azt az embert, a szerelmét, akivel az életét szerette volna leélni. A gyász egyértelműen egy személyes érzés, amit individuálisan kell az embernek feldolgoznia, ugyanakkor egyedül mégis szinte képtelenség. Éppen ezért alakultak a gyászterápiás foglalkozások, hogy ezt a magányos utat mégis meg lehessen élni közösségi szinten. Colleen Hoover alaptézise kettős, én mégis inkább úgy gondolom, hogy Kennát és Ledgert a közös gyászuk nem toxikusan köti össze, hanem ez a létmegélés segíthet kettejüknek a gyászfeldolgozás folyamatában. Mindketten ugyanazt a személyt vesztették el, aki mindkettejük életének meghatározó része volt. Hogyan lehet megbirkózni egy ekkora fájdalommal? Hogyan lehet új életet kezdeni anélkül, hogy a múlt zálogai a fejünk felett lebegnének? Az Emlékek róla a második esélyek története, ami arra biztat, hogy a felhők felett továbbra is süt ránk a nap.
Borító:
Minden megjelenés átvette az eredeti borítót - nem csoda, hiszen minimalista formája ellenére rendkívül kifejező. A kép középpontjában a cím áll, mely a lila több színeiben is pompázik. Ennek rendelődik alá a napos égbolton szálló madarak mintája, ami lehet a szabadság, az újrakezdés szimbóluma. Nagyon tetszik, ahogyan nemcsak a háttérben repülnek, hanem a címbe is olykor beleszállnak kicsippentve egy kis részt a betűből.
Összességében:
Colleen Hoover számomra nem tud csalódást okozni. Az Emlékek róla egy igazán szívhez szóló remekmű, mely olyan emberi életeseményeket dolgoz fel, mint a gyász. Hogyan lehet vele megbirkózni? Hogyan lehet egy tragédia után lábra állni? Kenna a börtön billogjával kénytelen visszatérni a hétköznapokba, egy olyan közegbe, ahol ő szerelmének gyilkosa. Mindent megtenne azért, hogy része lehessen a lánya életének, akit mindössze két percig tarthatott a kezében. Megbocsájtás, újrakezdés, fájdalom. Az írónő meghatóan számol be minderről egy olyan történetben, melynek a végén szem nem marad szárazon.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a megindító regényeket, egy történetet egy olyan világból, ahol nem minden fekete és fehér.
Oldalszám: 392
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kedvenc karakter: Kenna Nicole Rowan, Ledger Ward
Kedvenc idézeteim:
"Az emberek azt mondják, szerelembe esel, de ha belegondolunk, az esés olyan szomorú szó. Az esés sosem jó. A földre esel, visszaesel, elesel és meghalsz. Bárki is mondta először azt, hogy szerelembe esett, valószínűleg addigra már elmúlt benne az érzés. Különben sokkal jobb nevet adott volna neki."
*
"Ha látnád a papírt, amire ezt a levelet írom, könnyfoltokat látnál. Úgy tűnik, az egyetlen dolog, amiben még jó vagyok, az a sírás. A sírás és a hibás döntések."
*
"Nem tetszik, hogy az ember, akit a legkevésbé kedvelek ezen a világon, arra emlékeztet, akit a legjobban szeretek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése