Emma Blair huszonévesen feleségül megy a gimnáziumi szerelméhez, Jessehez, és maguk mögött hagyva az otthonukat és az otthoni elvárásokat, kitalálják a saját életüket. Belevetik magukat az utazásba, élveznek minden boldog pillanatot, megragadnak minden izgalmas kalandot. Az első házassági évfordulójuk napján Jesse éppen a Csendes-óceán felett forgat, amikor nyoma veszik a helikopterének és neki is. Azt hiszik, meghalt. Emma, szakítva addigi életével, hazaköltözik, és megpróbál újra magára találni. Évekkel később, már túl a harmincon, összefut egy régi barátjával, Sammel, és újra szerelmes lesz. Amikor Sam eljegyzi, úgy érzi, újabb esélyt kapott a boldogságra. Egészen addig, amíg fel nem bukkan Jesse. Kiderül, hogy életben van, és alig várja, hogy végre hazajusson hozzá. Emmának, akinek ettől a pillanattól fogva nemcsak egy vőlegénye, hanem egy férje is van, mélyen magába kell néznie – ki is ő valójában, és mire vágyik? –, miközben semmiképp sem szeretne fájdalmat okozni azoknak, akiket szeret.Ki az ő egyetlen szerelme? Mit jelent tiszta szívből szeretni valakit? Emma tudja, hogy a szívére kell hallgatnia. Bár értené, hogy az mit súg neki!
Hagyd, hogy magával ragadjon! Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen!"
Az Egyetlen szerelmeim a negyedik könyvem Taylor Jenkins Reidtől. Ezek után már bizton állíthatom, hogy új kedvenc szerzőm lett a személyében, hiszen nemcsak egyetlen alkotásával volt képes elvarázsolni, hanem az eddigi összes könyve utat nyert a szívemhez. Az Evelyn Hugo hét férje és a Daisy Jones & The Six is egy-egy igazi egyedi műalkotás, hihetetlen intenzitással győz meg róla bennünket az írónő, hogy mind Evelyn, mind pedig a zenekar tagjai valós személyek voltak, olyan szuggesztív erővel bírnak a regényei. A Szikrázó Malibuban pedig a családi traumákat mutatja be Nina Riván és testvérein keresztül, és ráébreszt arra, milyen fontos is az összetartás. Az Egyetlen szerelmeimben viszont az érzelmeké a rivaldafény: gyönyörűen fájdalmas történet a szerelem sokarcúságáról.
Emma Blair egy dologban volt biztos az életében, mégpedig abban, hogy nem neki való a kisvárosi életforma, ami a családjukat jellemzi. Habár szüleinek könyvesboltjuk van, ő nem a lapokon keresztül szeretne élményekkel gazdagodni, hanem világot akar látni, bejárni Európát, és mindezért úgy érezte, hogy teljesen kakukkfióka a családi fészekben. Ezzel szemben nővére, Marie a szülei kedvence, aki mióta az eszét tudja, arra készül, hogy egy szép napon majd átveszi a könyvesbolt vezetését, és továbbviszi a Blair nevet. Ám amikor egy házibulinak rendőrségi ügy lesz a vége, élete legrosszabb éjszakája a legjobba fordul át, hiszen plátói szerelme, Jesse bevallja, hogy neki is tetszik a lány, és elkezdődik közös életük.
Viszont az első házassági évfordulójuk előtti napon Jesse elindul egy kutatócsoporttal forgatni, ahonnan már nem tér vissza. A helikopter lezuhant a Csendes-óceán felett, és úgy tudják, hogy senki nem élte túl a tragédiát. A nő a keserű gyász fájdalmában ráébred, hogy ha teljes életet szeretne élni, akkor nem szabad elzárkóznia a külvilágtól. Hazaköltözik a szüleihez, és átveszi a könyvesbolt vezetését, ahogyan azt a nővérétől várták volna. Próbál felépíteni egy új életet, ami bár szöges ellentéte a korábbi életvitelének, mégis jól érzi magát a kisvárosi közegben, ahol körülveszik őt a szerettei. Egyik nap hirtelen felindulásból betér egy zeneboltba, ahol összetalálkozik egy régi barátjával, Samml, akivel fiatalkorukban együtt jártak gimnáziumba, és diákként közösen dolgoztak a könyvesboltban. Ekkor Emma válaszút elé érkezik: engedi a szívének, hogy újra szeressen, vagy hagyja, hogy a gyász átvegye az élete felett az irányítást. Aztán három évvel később a telefon felcsendül, és a vonal túloldalán Emma annak az embernek a hangját hallja, akiről azt gondolta, örökre elvesztette: a férjéét.
Sokkoló felütése egy nagyszerű történetnek. Taylor Jenkins Reid retrospektív narratívával bevezet bennünket Emma tinédzser éveibe, megismerkedünk a fiatal, lázadó Emmával, akinek minden vágya körbeutazni az egész világot, és aki titkon szerelmes az úszócsapat kapitányába. Jesse az a fiú, aki a gimnázium szupersztárja, de azon a bizonyos éjszakán megmutatja, mennyivel több is rejlik a szép arc mögött. Emma és Jesse azonnal egymásra hangolódnak és érezzük, hogy őket tényleg egymásnak teremtették. Ugyanazok a célok, alapelvek mentén építik az életük, és kellenek a másik mellé, hogy elég bátrak legyenek az álmaikat valóra váltani. De aztán a baleset mindkettejük életét kettészeli és már csak előtte lesz és utána.
"Nem hiszem, hogy az igaz szerelem egyetlen szerelmet jelent. Szerintem az igaz szerelem annyit jelent, mint igazán szeretni."
A regény nagy kérdése, hogy Emma Blair végül a férje vagy a vőlegénye mellett fog-e kikötni a történet végén. Bár azt tartja a mondás, hogyha két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert akkor az elsőt nem szeretted igazán, a nőben a két férfi inkább két életstílusnak feleltethető meg. Emiatt sem válik az Egyetlen szerelmeim egy klisés szerelmi háromszöggé, ahol a főszereplőnő döntésképtelenségében ingázik a két férfi között. Emmának lényegében saját magával kell megküzdenie: az egykorival és a jelenlévővel. A tragédia nyomot hagyott benne, amit nem lehet egyik pillanatról a másikra kitörölni. És ez nemcsak rá, de Jessere is igaz.
Igazi lélektani utazás, mely rámutat, egyetlen döntés mennyiben képes befolyásolni az egész életünket. Hol van a szeretet és a szerelem határa? Hogyan tudom elfogadni önmagamat a változás sodrában? Emma Blairt még az is közel hozza az olvasóhoz, hogy a gyász fájdalmában a családon kívül egyetlen gyógyírt talál: a könyveket. A korábban megvetett lapra írt kalandok immár mindennaposakká válnak a nő életében, és igazi mentőövként szolgálnak az elveszettség léthelyzetében. Egy könyv még a magányban is valódi társ. Ezt sokan átérezzük, ugye?
Borító:
A borító, amivel itthon is megjelent, kétségtelenül szép, ugyanakkor szerintem kifejezéstelen. Megjelenik Emma alakja a háttérben Los Angeles pálmafáival, de annak ellenére, hogy esztétikus, mégsem érzem azt, hogy teljes mértékben passzolna a könyv tartalmához. Az angol borítókat megnézve a rózsaszín alapú képet találtam a legtalálóbbnak - egyszerre egyszerű, mégis a várakozó nőalak a sarokban és a betűkön átható szigetkép jobban összefüggésbe hozható a történettel, mint a többi.
Összességében:
Taylor Jenkins Reid neve immáron számomra biztosan garancia egy igazán egyedi, különleges olvasmányélményre. Eddig mindegyik könyve utat talált a szívemhez, de talán mondhatom, hogy az Egyetlen szerelmeim az, ami a leginkább a kedvencemmé vált tőle. Egy igazi lélektani kálváriát mutat be az írónő ebben a könyvben, melyet Emmának, Jessenek és Samnek ki kell taposnia.
Gyönyörű, szenvedélyes és szívhez szóló alkotás. Szem biztosan nem marad szárazon az olvasásakor.
Azoknak ajánlom a regényt, akik egy igazán megindító, romantikus történetre vágynak tele fontos, az életre vonatkozó kérdésekkel, különleges és mély gondolatokkal. Még csak most kezdődött az év, de hatalmas kedvencet avattam!
Oldalszám: 368
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kedvenc karakter: Emma Blair
Kedvenc idézeteim:
"Van egy másik szerelem is az életemben. De az más. Az nem ez. Nem pont ilyen. Jobb és rosszabb is egyszerre. Azt hiszem, valahol épp ez a lényege a két ember kapcsolatának – hogy nem lehet megismételni. Minden szerelem, minden választottaddal, más és más. Mert te magad vagy más."
*
"Nem a szüleidnek kell élniük az életedet. Te vagy te. Ez az én filozófiám. Te is tudod, hogy sokáig az ő játékszabályaik szerint éltél. Hamarosan eljön az az idő, amikor már a saját utadat kell járnod."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése