"Laura a nagyvilágtól elzárva él Írország délnyugati részén, a hegyek közt, harmóniában a természettel. Egy nyári napon azonban összetalálkozik az erdőben Solomonnal, és élete egy csapásra megváltozik. A sármos férfi egy dokumentumfilmes forgatócsoport tagja. A háromfős kis csapat éppen következő filmjéhez keres témát, Laura pedig egyből felkelti az érdeklődésüket. A lány ugyanis lenyűgöző képességgel rendelkezik: úgy tudja utánozni a hangokat, mint senki más – senki, csak az ausztrál lantmadár.
Laura egy új élet reményében a stábbal tart Dublinba, ahol nem csupán a nagyváros zajos nyüzsgése robban be a mindennapjaiba egyik pillanatról a másikra, de a 21. század is, a közösségi média, a tévé és a tehetségkutató műsorok pozitívumaival és árnyoldalaival egyaránt.
Cecelia Ahern legújabb regénye elgondolkodtató, szívmelengető szerelmi történet a mindenkiben ott lakozó szabadságvágyról és a világ zaja mögött megbúvó a csendről."
Így utólag már nagyon bánom, hogy nem olvastam még Cecelia Aherntől, azonban mégis úgy gondolom, jól döntöttem, hogy ez volt az első regényem tőle. Hihetetlenül csodálatos volt, a stílusa már az elején nagyon magával ragadott, egyszerűen elvesztem a sorokban az olvasásuk közben.
Már a fülszövegből tudhatjuk, hogy rettentően egyedi történettel állunk szemben, ez azonban az első oldalakon is bebizonyosodik. Bevallom, már ott beszippantott a könyv, és ez az érzés egészen a végéig tartott. A háromfős forgatócsoport (Bo, Rachel és Solomon) az egyik régebbi dokumentumfilmjük főszereplőjének temetésére tart. A Toolin-ikrek hatalmas szenzációvá vált az országban, sokan végigkövették a két idős farmer mindennapjait, azonban míg az egyik fivér a másvilágra nem került, a legnagyobb titkuk egészen addig rejtve maradt. A birtokon járva Solomon hirtelen meglátja Laurát, aki abban a pillanatban elvarázsolja a férfit. De amikor megszólal, fény derül a lány különleges képességére. Laura a hangok utánzásának a mestere, és mindezt puszta természetességgel csinálja. Bo úgy gondolja, megtalálta a következő dokumentumfilmjének alanyát, Lantmadarat. A nevet Solomon adta Laurának a különleges képessége után, amelyhez hasonlót csak a lantmadár képes produkálni. Ezzel a névvel válik aztán híressé a lány az egész világ előtt.
Már az eleje is hihetetlen sok fordulatot tartogatott számomra. Imádtam! Aztán Laura választás elé kényszerül: úgy akar-e tovább élni, mint mielőtt a fogatócsoport megtalálta, vagy él az általuk kínált lehetőséggel, és elhagyja az addig lakta fészkét. A könyvnek vége is lenne, ha úgy döntene, inkább maradna, így viszont még több fordulattal lett gazdagabb a regény. Tetszett, hogy annak ellenére, hogy nem ebben a társadalomban nőtt fel, és szinte kívülállóként figyelte csak az életet, mégis tisztában volt a jelen eseményeivel, rengeteget olvasott, azonban mégis sok minden újdonság volt számára. Sok vicces jelenet is született az ő különleges képességéből, párszor kínos is.
Maga a történet rettentően tanulságos. Laura a regényben a tisztaság, amely bekerült a társadalom szennyébe, ahol nem folyik más, csak az emberek kihasználása. Azt követhetjük végig, Laura mégis miképpen állja meg a helyét ebben a helyzetben.
Engem teljességgel elkápráztatott Cecelia Ahern! Mindenképp szeretnék még tőle olvasni, kíváncsi vagyok, mit tartogat számomra a többi regénye. Ezek után már csak azt bánom, hogy lemaradtam a személyes találkozóról az írónővel. Hihetetlen élményt adott a Lantmadár, amelyet nem fogok egy könnyen elfeledni.
AJÁNLOM.
Karakterek:
Már említettem, hogy Laura egyfajta tisztaságot is jelképezett a regényben, mint a társadalom mocskától mentes személy, aki külön egy kis házikóban nőtt fel, távol mindennemű rossztól. Ettől egy kicsit naiv is lett, azonban mégis rendkívül szerethető karakter, akivel az olvasó teljes mértékben együtt tud érezni. Másik nagy kedvencem Solomon volt, aki bár a társadalom része, ennek ellenére a jót képviselte, és megmutatta, hogy mindennek van jó oldala. Önzetlenül nézte a mások (főleg Laura) érdekeit, ami szerintem nagyon kedves tulajdonság. Kicsi naivitás benne is megbújt, főleg az érzelmeivel kapcsolatban, mégis imádtam az ő védelmező karakterét. Bo az elején számomra kicsit hajazott egy hollywoodi filmsztárra, azonban a regény nem csak Laura életét mutatja be, hanem a nő személyének változását is. Eleinte kemény, céltudatos nőből egy érzőszívű szereplő vált, aki gondoskodik másokról. Szerintem az összes megalkotott karakter rendkívül inspiráló személyiség, egy-egy tulajdonságukat elsajátítván mi is jobb emberré válhatunk.
Borító:
A magyar borító is szép, főleg az alsó része számomra rettentően gyönyörű a különböző árnyalatokkal és repkedő madarakkal. Azonban engem az eredeti borító egyszerűen elvarázsolt és rabul ejtett. Mind a két verzió, a sötét és a világos is egyformán meseszép és lélegzetelállító.
Összességében:
Hihetetlen élményt nyújtott Cecelia Ahern regénye, az biztos, hogy nem ez volt az utolsó olvasmányom tőle. Érdekes volt, egyedi és fordulatos, ahogy az írónő felépítette Laura egész világát, és ahogy bemutatta, ő milyen szemmel fedezi fel a nagyvárost minden pozitívumával és negatívumával együtt.
Élveztem nagyon az olvasását, és azoknak ajánlanám leginkább, akik nyitottak az új felé, ahogy Laura is az volt, és egy fordulatos, aranyos regényre vágynak egy napos, vagy éppen esős nyári délutánon, amely történetnek csodálatos üzenete is van.
Oldalszám: 400
Így utólag már nagyon bánom, hogy nem olvastam még Cecelia Aherntől, azonban mégis úgy gondolom, jól döntöttem, hogy ez volt az első regényem tőle. Hihetetlenül csodálatos volt, a stílusa már az elején nagyon magával ragadott, egyszerűen elvesztem a sorokban az olvasásuk közben.
Már a fülszövegből tudhatjuk, hogy rettentően egyedi történettel állunk szemben, ez azonban az első oldalakon is bebizonyosodik. Bevallom, már ott beszippantott a könyv, és ez az érzés egészen a végéig tartott. A háromfős forgatócsoport (Bo, Rachel és Solomon) az egyik régebbi dokumentumfilmjük főszereplőjének temetésére tart. A Toolin-ikrek hatalmas szenzációvá vált az országban, sokan végigkövették a két idős farmer mindennapjait, azonban míg az egyik fivér a másvilágra nem került, a legnagyobb titkuk egészen addig rejtve maradt. A birtokon járva Solomon hirtelen meglátja Laurát, aki abban a pillanatban elvarázsolja a férfit. De amikor megszólal, fény derül a lány különleges képességére. Laura a hangok utánzásának a mestere, és mindezt puszta természetességgel csinálja. Bo úgy gondolja, megtalálta a következő dokumentumfilmjének alanyát, Lantmadarat. A nevet Solomon adta Laurának a különleges képessége után, amelyhez hasonlót csak a lantmadár képes produkálni. Ezzel a névvel válik aztán híressé a lány az egész világ előtt.
"Együtt kell változni a változással."
Már az eleje is hihetetlen sok fordulatot tartogatott számomra. Imádtam! Aztán Laura választás elé kényszerül: úgy akar-e tovább élni, mint mielőtt a fogatócsoport megtalálta, vagy él az általuk kínált lehetőséggel, és elhagyja az addig lakta fészkét. A könyvnek vége is lenne, ha úgy döntene, inkább maradna, így viszont még több fordulattal lett gazdagabb a regény. Tetszett, hogy annak ellenére, hogy nem ebben a társadalomban nőtt fel, és szinte kívülállóként figyelte csak az életet, mégis tisztában volt a jelen eseményeivel, rengeteget olvasott, azonban mégis sok minden újdonság volt számára. Sok vicces jelenet is született az ő különleges képességéből, párszor kínos is.
Maga a történet rettentően tanulságos. Laura a regényben a tisztaság, amely bekerült a társadalom szennyébe, ahol nem folyik más, csak az emberek kihasználása. Azt követhetjük végig, Laura mégis miképpen állja meg a helyét ebben a helyzetben.
Engem teljességgel elkápráztatott Cecelia Ahern! Mindenképp szeretnék még tőle olvasni, kíváncsi vagyok, mit tartogat számomra a többi regénye. Ezek után már csak azt bánom, hogy lemaradtam a személyes találkozóról az írónővel. Hihetetlen élményt adott a Lantmadár, amelyet nem fogok egy könnyen elfeledni.
AJÁNLOM.
Karakterek:
Már említettem, hogy Laura egyfajta tisztaságot is jelképezett a regényben, mint a társadalom mocskától mentes személy, aki külön egy kis házikóban nőtt fel, távol mindennemű rossztól. Ettől egy kicsit naiv is lett, azonban mégis rendkívül szerethető karakter, akivel az olvasó teljes mértékben együtt tud érezni. Másik nagy kedvencem Solomon volt, aki bár a társadalom része, ennek ellenére a jót képviselte, és megmutatta, hogy mindennek van jó oldala. Önzetlenül nézte a mások (főleg Laura) érdekeit, ami szerintem nagyon kedves tulajdonság. Kicsi naivitás benne is megbújt, főleg az érzelmeivel kapcsolatban, mégis imádtam az ő védelmező karakterét. Bo az elején számomra kicsit hajazott egy hollywoodi filmsztárra, azonban a regény nem csak Laura életét mutatja be, hanem a nő személyének változását is. Eleinte kemény, céltudatos nőből egy érzőszívű szereplő vált, aki gondoskodik másokról. Szerintem az összes megalkotott karakter rendkívül inspiráló személyiség, egy-egy tulajdonságukat elsajátítván mi is jobb emberré válhatunk.
Borító:
A magyar borító is szép, főleg az alsó része számomra rettentően gyönyörű a különböző árnyalatokkal és repkedő madarakkal. Azonban engem az eredeti borító egyszerűen elvarázsolt és rabul ejtett. Mind a két verzió, a sötét és a világos is egyformán meseszép és lélegzetelállító.
Összességében:
Hihetetlen élményt nyújtott Cecelia Ahern regénye, az biztos, hogy nem ez volt az utolsó olvasmányom tőle. Érdekes volt, egyedi és fordulatos, ahogy az írónő felépítette Laura egész világát, és ahogy bemutatta, ő milyen szemmel fedezi fel a nagyvárost minden pozitívumával és negatívumával együtt.
Élveztem nagyon az olvasását, és azoknak ajánlanám leginkább, akik nyitottak az új felé, ahogy Laura is az volt, és egy fordulatos, aranyos regényre vágynak egy napos, vagy éppen esős nyári délutánon, amely történetnek csodálatos üzenete is van.
Kiadó: Athenaeum
Kedvenc karakter: Laura, Solomon
Kedvenc idézetem:
"Az élet olyan, amilyen, a dolgok úgy történnek, ahogy, semmi értelme analizálni, megpróbálni megváltoztatni a megváltoztathatatlant vagy megérteni a megérthetetlent."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése