1542. az árulás, a cselszövés és az ármány éve volt. Izabella királyné udvarhölgye, Illésházy Anna, születése és tehetsége okán egy századokon átívelő titkos szövetség, a Sorores tagja. Ő maga is áldozatul esik a hatalmi törekvéseknek és az összeesküvéseknek. Egy sötét kolostor áthatolhatatlan falai közt találja magát, elszakítva alig néhány napos gyermekétől.
Ha újra látni akarja a kislányát, nem tehet mást, mint teljesíti a Szövetség parancsát. Veszélyes küldetése Törökországba szólítja, a Szultán udvarába. Feladata a Sorores titkának védelme.
Annát nemcsak veszélyes küldetése terhe, de a kislánya biztonsága is nyomasztja. Ugyanakkor a szíve mélyén reméli, Isten kegyes lesz, és újra találkozhat szerelmével is, gyermeke apjával…
R. Kelényi Angelika, a kétszeres Aranykönyv díjra jelölt, Terézanyu-díjas írónő új történelmi kalandregénye ismét bővelkedik izgalmakban és romantikában. Aki ezt a könyvet elolvassa, biztos, hogy a szerzőnő Szulejmán és a magyar udvarhölgy című regényét szeretni fogja."
Az írónő eddig minden alkalommal elkápráztatott. Ez most sem volt másképp. A regény által beutazhattam Magyarországot a 16. században, láthattam a török megszállta időket, és egy kaland részese lehettem.
A sorozat első része hatalmas függővéggel fejeződött be, alig vártam, hogy a kezembe vehessem a folytatását is. A Szulejmán és a magyar udvarhölgy utolsó oldalain a szerelmespárnak el kell szakadnia egymástól, Annának vissza kell térnie szülőhazájába, Demirt meg hívja a kötelesség, maradnia kell a török területen. A lány immár nővé érett, és világra hozta újszülöttjét, akit Orsikának keresztelt. A csöppség azonban arra van ítéltetve, hogy ne ismerhesse a biológiai apját, hiszen nincs sok esély rá, hogy ők ketten újra találkozzanak, vagy teljesen új életet kezdhessenek valahol közösen. De azért mi, olvasók ebben reménykedünk.
A történet már hamar elindul a saját medrében, Annát újabb feladattal látják el, elszakítják kislányától, mennie kell, hogy megvédje ismét a hazáját. Izgalmas utat tesz meg, míg eléri a célját. Az olvasó nem unatkozhat. Annával mindig történik valami, ami megragadja az olvasó figyelmét. A romantika ebben a kötetben kevesebb szerepet kapott, mint azt eddig megszokhattuk, ez a szál bőven a regény második felében tűnik majd csak fel újra, addig is Anna az egyedüli főszereplőnk és az ő kalandos útja a Szultán udvaráig.
Az E/3.-as írásnak köszönhetően a szerző könnyen ugrálhatott egyik színtérről a másikra, Anna útján kívül a magyar királyi udvarba is betekintést nyerhettünk, főleg a királynőt, Izabellát ismerhettük meg alaposabban. Ezeket a jeleneteket néhol sajnáltam, hiszen kirántottak az Annával történtekből, helyette a királynő különböző férfiügyei, aggályai és panaszkodásai kerültek előtérbe, amelyek engem sokszor idegesítettek. Nem értettem meg a szereplőt, ez lehet akár az én hibám, de az övé is. Nagyban Anna ellentéte Izabella, ő a törékeny királynő, egyben édesanya, de mindemellett nő is, aki férje halála után vágyik a szerelemre és egy férfira, aki viszont szereti.
A végére a szálak is erősen felgyorsultak, Júlia meggyilkolásával nem ért véget a küldetése, Anna még egyszer a Szultán udvarában találja magát, ahonnan az előző kötetben meglépett. Ismerős arcok jelentek ismét a lelki szemeim előtt, akiket szívesen fogadtam, azonban a Szultán itt erősen ellenszenvessé vált.
Anna tökéletesen bemutatta a lelki világával, mennyire nehéz jól dönteni, mikor a szerelem és a kötelesség között kell választani. Nehéz kérdés, reménykedek, hogy nekem sosem kell majd ilyet meghoznom.
A vége fordulatokban gazdag, nehéz elszakadni a soroktól. Kiemelkedő regény. Azonban egy problémám van vele. A vége. Nem könnyű erről úgy beszélni, hogy mégse áruljam el, mi történik az utolsó oldalakon, így csak annyit mondok, hogy egyáltalán nem azt kaptam, amit szerettem volna. De épp ettől különleges, másrészről viszont épp ettől fájdalmas.
"Hah, mintha befolyásolni lehetne, hogy az ember kit szeressen meg! Mintha lehetne parancsolni a vágynak, a léleknek és a szívnek!"
Karakterek:
Annát ebben a kötetben is nagyon hamar megszereti az olvasója. Meg kell akadályoznia, hogy a titkos szervezetről, amely őt felnevelte, tudomást szerezzenek az emberek. Azonban emiatt a magyar királyi udvarban kell hagynia újszülött gyermekét, Orsikát. Azt ígérték neki, ha teljesíti, soha többet nem keresik meg, élheti tovább az életét a kislányával. Ebben bízva vágott neki a feladatnak, és indult el a török udvar felé. Dilemmáját a szerelem és a kötelesség között az olvasó is átérezhette, az írónő annyira átadta a szavaival minden egyes Annában kavargó érzést. Izabelláról már fentebb említettem néhány szót, ezeket az állításaimat még mindig tartom. Demirnek is hasonló döntést kell meghoznia, mint Annának. Szerelem vagy kötelesség? Ha az előbbit választja, a becsületén esik csorba, ha az utóbbit, ő maga szenved egész életen át. Viszont az a baj, hogy ennél jobban nem ismerhettem meg a férfit, pedig szerettem volna. Balassa Miklósról, aki a történet felénél csatlakozik be az események sorozatába, sokáig nem tudtam, mit is gondoljak. Különböző arculatait mutatta meg minden alkalommal. Nem tudtam: barát vagy ellenség? A végére azonban meglepő fordulatot hozott.
Borító:
Nagyon tetszik a borítónak az alja. A folyosó eleme szerintem mutatós és jól ki lett találva, azonban a felette lebegő fejek elég bizarr hatást keltettek bennem. És az írónő nevét még mindig túl apró betűsnek ítélném.
Összességében:
Elrepített egy teljesen más évszázadba. Fordulatos volt, izgalmas és mind végig kíváncsi voltam, mi lapul a következő oldalakon meg persze a legvégén. R. Kelényi Angelika nem hagyta el a stílusát, gördülékeny volt, imádni való és abszolút korba illő.
Csodálatos történet egy lányról, aki megmenti az országát, még akkor is, ha ezért az életét kell kockára tennie.
Azoknak ajánlanám, akik szeretnének visszarepülni egy korábbi évszázadba, a török kultúrát egy kicsit megismerni vagy egy kaland részesének lenni.
Oldalszám: 480
"Hah, mintha befolyásolni lehetne, hogy az ember kit szeressen meg! Mintha lehetne parancsolni a vágynak, a léleknek és a szívnek!"
Karakterek:
Annát ebben a kötetben is nagyon hamar megszereti az olvasója. Meg kell akadályoznia, hogy a titkos szervezetről, amely őt felnevelte, tudomást szerezzenek az emberek. Azonban emiatt a magyar királyi udvarban kell hagynia újszülött gyermekét, Orsikát. Azt ígérték neki, ha teljesíti, soha többet nem keresik meg, élheti tovább az életét a kislányával. Ebben bízva vágott neki a feladatnak, és indult el a török udvar felé. Dilemmáját a szerelem és a kötelesség között az olvasó is átérezhette, az írónő annyira átadta a szavaival minden egyes Annában kavargó érzést. Izabelláról már fentebb említettem néhány szót, ezeket az állításaimat még mindig tartom. Demirnek is hasonló döntést kell meghoznia, mint Annának. Szerelem vagy kötelesség? Ha az előbbit választja, a becsületén esik csorba, ha az utóbbit, ő maga szenved egész életen át. Viszont az a baj, hogy ennél jobban nem ismerhettem meg a férfit, pedig szerettem volna. Balassa Miklósról, aki a történet felénél csatlakozik be az események sorozatába, sokáig nem tudtam, mit is gondoljak. Különböző arculatait mutatta meg minden alkalommal. Nem tudtam: barát vagy ellenség? A végére azonban meglepő fordulatot hozott.
Borító:
Nagyon tetszik a borítónak az alja. A folyosó eleme szerintem mutatós és jól ki lett találva, azonban a felette lebegő fejek elég bizarr hatást keltettek bennem. És az írónő nevét még mindig túl apró betűsnek ítélném.
Összességében:
Elrepített egy teljesen más évszázadba. Fordulatos volt, izgalmas és mind végig kíváncsi voltam, mi lapul a következő oldalakon meg persze a legvégén. R. Kelényi Angelika nem hagyta el a stílusát, gördülékeny volt, imádni való és abszolút korba illő.
Csodálatos történet egy lányról, aki megmenti az országát, még akkor is, ha ezért az életét kell kockára tennie.
Azoknak ajánlanám, akik szeretnének visszarepülni egy korábbi évszázadba, a török kultúrát egy kicsit megismerni vagy egy kaland részesének lenni.
Oldalszám: 480
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: Illésházy Anna
Kedvenc idézetem:
"Ha valaki szerelmes, nem szalad el, hanem küzd, ha valaki szerelmes, nem menekül, hanem örül, hogy a szerelmével lehet, még akkor is, ha az az ember nem teljesen az övé, vagy akár soha nem lehet az övé. Bármennyit kap is belőle, boldog, mert a kevés is több a semminél. Tudod, ki nem harcol a szerelméért? Tudod? Aki nem szeret eléggé ahhoz, hogy a másik fontosabb legyen neki önmagánál, aki nem adja oda magát teljesen, csak akkor, ha ugyanazt kapja vissza. Ha kevesebbet kap, kevesebbet ad. S akkor mit ér a szerelem, ha nincs benne áldozat, nincs benne önfeláldozás, teljes odaadás? Nincs súlya, olyan, akár egy tollpihe, az első szél elfújja – mondta halkan, elvette a kezét a lány álla alól és ráfújt. – Ennyi. Tollpihe a szélben. A semminél is kevesebb. Csak illúzió."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése