"Jóképű idegen érkezik az álmos New England-i kisvárosba, Salem Fallsba, remélve, hogy mindent tiszta lappal kezdhet. Az egykori előkészítős leányiskolai tanárt a múltban súlyos vádak érték, amelyek megpecsételték jövőjét. Aztán egyszer csak egy nyugalmas kisvárosban találja magát, amelynek a kocsmájában mosogat, Addie Peabody irányítása alatt. Ám Salem Fallsban egy tinilányokból álló csapat tagjai sötét titkokat rejtegetnek – és Jack kiváló célpontnak tűnik, hogy megvádolják őt.
A modern boszorkányperek világában Jacknek újra bizonyítania kell az ártatlanságát egy egész város előtt, amely válaszokat vár.
Vajon bízhatunk-e az igazságszolgáltatásban? És a nő, akit mindennél jobban szeret, vajon mindezek fényében megbízik-e még benne?"
Az Ítélet volt az ötödik könyvem az írónőtől, és azt kell mondanom, hogy az eddigi legjobb is. Mindig is tudtam, hogy Jodi Picoult nem a limonádé-történeteiről híres, imádom, hogy képes mindig a lelkünk mélyéig hatolni a regényeivel és minden mondanivalójával. Itt sem volt ez másként.
Már az elején sok kérdés felmerülhet az olvasóban. Miért ítélték el Jack St. Bride-ot, ha ő nem vallotta magát bűnösnek? Egyik része az olvasótábornak hisz a férfi ártatlanságában, másik pedig tagadja, hogy az lenne. Hiszen a lány miért hazudna egy ilyen fontos kérdésben? A múlt azonban elmúlt, a férfi az imént szabadult a rácsok mögül, teljesen magára maradt, a börtönön kívül semmi sem várja. Tanári állása a vádemeléssel együtt szertefoszlott, a régi lakhelyén nem látják szívesen, így elindul, az útja pedig egészen Salem Fallsig tart, ahol a diplomás férfi mosogatónak áll a helyi kocsmában, ahol a főnökasszony nem úgy kezeli őt, mint egy közönséges bűnözőt. Rendkívüli, ahogyan az izgalmak mellett Jodi Picoult az érzelmeket is szövi, a szemünk előtt bontakozik és épül ki egy szenvedélyes kapcsolat Jack és Addie Peabody között. Ám nem csak ez az egyetlen románc, amelyet az írónő belecsempészett a regénybe. Külön szerettem olvasni az ügyvéd Jordan McAffee és nyomozója, Selena kapcsolatát, amely további színt vitt a történetbe. Egy teljesen másféle szerelem a kettejüké, amely visszanyúlik még a régmúltba is.
Azonban Jacknek nem könnyű új életet kezdeni a priuszával, amely hamar kitudódik, és az egész város megbélyegzi őt emiatt. Az édesapák félteni kezdik a lányukat egy ilyen erőszaktevőtől, az emberek el akarják üldözni a szeretett lakhelyükről a börtönviselt férfit. Már csak a megfelelő indíték hiányzik, arra azonban nem kell sokáig várni, ugyanis Jack St. Bride-ot ismét nemi erőszak vádjával letartóztatják, alibi híján pedig az olvasó is kezd kételkedni benne, jó oldalon állt-e eddig.
"Ha egy egész közösség a múltbeli bűnei alapján ítél meg valakit, hogyan fogja valaha is elfogadni a jelenlétét?"
Szinte elengedhetetlen eleme egy Jodi Picoult könyvnek a bírósági jelenet, a legtöbben megtalálható, engem azonban még mindig képes elvarázsolni. Egyáltalán nem érzem lerágott csontnak, inkább az írónő különlegességének.
Az olvasó azonosulni tud Jordan McAffee karakterével, hiszen védőügyvédként kötelessége a vádlott mellett kiállni, azonban ez közel sem jelenti azt, hogy elhiszi, amit állít. Valahogy így lehet vele az olvasó maga is.
Zseniálisan van felépítve a regény.
Eleinte apró dolgokat tudunk meg arról a bizonyos április 30-ai éjszakáról, de ahogy haladunk előre a történetben, úgy kristályosodik ki minden szépen apránként előttünk. A második felét egy ültő helyemben olvastam el, ráadásul jócskán belenyúlva az éjszakába, mert egyszerűen annyira magához láncolt a történet. Jodi Picoult egészen az utolsó oldalakig húzza a titok nyitját, addig viszont úgy görgeti fel lassan a szálakat, hogy az olvasó képtelen letenni a könyvet a kezéből.
Mindig kiderül egy újabb titok, újabb hazugság és ármány.
Jodi Picoult írónő nagy kedvencem, és ezt ezzel a regényével is csak fokozta!
AJÁNLOM.
Karakterek:
Egyenként karaktereket nem nagyon emelnék ki, hiszen annyi van a regényben, és mindnek fontos szerepet adott az írónő. A regényben kialakuló románcokról már beszéltem, amelyek megmelengették a szívemet. Legfőképpen Addie teljesen emberi jelleme fogott meg, aki a múltjában sok mindenen ment keresztül. Szintén erőszak áldozata lett, ráadásul az ebből születő kislányát is elvette tőle az ég. Mégis a cselekményekre adott reakciói miatt kedveltem meg. Nem álszent, de empátiában gazdag személy, nem csodáltam, hogy Jack ilyen hamar a szívébe zárta a nőt. A férfit a múltbeli visszatekintések alapján ismerhettük meg jobban, és azt kell mondanom a jelenetek alapján, hogy tényleg kivételes tanár volt, sokszor különleges módszerekkel csak azért, hogy a diákok megértsék a tananyagot. Azonban elgondolkoztató, hogy a sármja és a külseje sodorta ekkora bajba és vitte úgymond rossz irányba az életét, és a kedves gesztusok is sülhetnek el balul. Egy apró hazugság és a félelem teljesen elronthatja valaki másnak az életét, ezt pedig mindnyájunknak meg kell jegyeznünk.
"Épp csak azt nem értette meg, hogy amink van, az sosem kárpótolhat ezért, amit elvesztettünk."
Borító:
Megnézegettem néhány külföldi borítót, de azt kell mondjam, hogy a hazai magasan a legjobb mindközül. A kiadó olyan gyönyörű külsőket varázsol a könyveinek, hogy legtöbbször csak ámulok. És ez itt is így történt. A színek harmóniában vannak egymással, lent megjelenik a négy lány alakja, akik főbb részesei a regénynek, a virágok pedig a tavasz eseményeit tárják elénk. Egyszerűen csodálatos ez a könyv mind kívül, mind belül.
Összességében:
Jodi Picoult ismét elvarázsolt. Az Ítéletben egy csodálatos, lehengerlő és hihetetlenül fordulatos és izgalmas regényt tárt elénk, amely egyszerűen rabul ejti az olvasóját. Minden oldalra tartogat számunkra új meglepetéseket, titkokat és csavarokat, amelyek színesítik a történetet.
Imádtam minden sorát!
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy jól felépített, fordulatos regényre vágynak, tele titkokkal és nem várt eseményekkel.
Oldalszám: 500
Kiadó: Athenaeum
Kedvenc karakter: Addie Peabody, Jordan McAffee
Kedvenc idézetek:
"– Ha már a hazugságoknál tartunk – suttogta Selena –, valamit el kell mondanom.
Jordan felkönyökölt.
– Mi az?
– Már két hete kész van a kocsim.
– Nekem is el kell mondanom valamit. – A férfi fogai megvillantak a sötétben. – Már öt hete kész lenne, ha nem fizetem le a szerelőt, hogy bénázzon az alkatrésszel.
Selena felkönyökölt.
– Ennyit fáradtál csak azért, hogy ne veszítsd el a legjobb nyomozódat?
Jordan előrehajolt, és lágyan megcsókolta.
– Nem – felelte. – Ennyit fáradtam csak azért, hogy ne veszítselek el téged."
*
"Minden hazugsághoz két ember kell- valaki kitalál egy tetszetős mesét, a másik meg van olyan ostoba, hogy elhiggye."
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése