Fictional Boyfriends Book Tag

Nagyon köszönöm a drága Malec sis'emnek, Virágnak, hogy kihívott erre a tagre, bár már lassan egy évvel ezelőtt, de ami késik, nem múlik, szóval elkészítettem a teljes listát, amelyből kiderül, kik is az én könyves álompasis háremtagjaim. 

Jó szórakozást a tag olvasásához!

Étienne St. Clairnek minden adott volt. A sárm, a jó humor, Párizs, hogy elnyerje a szívemet minden egyes romantikus gesztusával, amelyet bár nem nekem tett (na majd egyszer), hanem Annának, de ennek ellenére az Anna és a francia csók főhőse nyerte el nálam a legromantikusabb férfikarakter címet. Aki olvasta, az tudja, hogy teljesen jogosan. Szóval, csajok, ne adjuk alább! Mindenkinek jár egy Étienne St. Clair! 

"Kettőnk számára az otthon nem egy hely. Hanem egy személy. És mi otthon vagyunk végre." 

"Ez fizikai betegség. Étienne. Mennyire szeretem. Szeretem Étienne-t. Szeretem, amikor hirtelen felszalad az egyik szemöldöke, valahányszor mondok valamit, amit okosnak vagy viccesnek talál. Szeretem hallgatni, ahogy a bakancsában keresztülcsörtet a szobám fölött. Szeretem a neve első szótagján a hangsúlyt, és szeretem az édes akcentusát. Szeretek mellette ülni fizikaórán. Hozzáérni a laborfeladatok alatt. Szeretem a rendetlen kézírását. Szeretem odaadni neki a táskáját, amikor vége az órának, mert akkor az ujjamnak legalább tíz percig Étienneillata lesz. És amikor Amanda mond valami bénát, és ő megkeres a tekintetével, és mindketten a szemeinket forgatjuk, azt is szeretem. Szeretem a kisfiús nevetését, a gyűrött pólóit és a nevetséges kötött sapkáját. Szeretem a nagy barna szemeit, azt, ahogy rágja a körmét, és szeretem a haját, annyira, hogy bele tudnék halni."

"– Mit csinálunk? – kérdezi feszült hangon. Olyan gyönyörű, olyan tökéletes. Szédülök. A szívem zakatol, a pulzusom száguld. Az arcomat az övé felé fordítom, és ő ugyanilyen lassú odafordulással válaszol. Lehunyja a szemét. Az ajkaink szinte összeérnek. 

 – Ha kéred, hogy csókoljalak meg, megteszem – suttogja. Ujjai a csuklóm belső oldalát simogatják, és én lángra gyúlok. 

 – Csókolj meg! – kérem. Megteszi.

Oh, én drága Rhysem! Még mennyire hogy van jó oldala! Elcsábított a rosszfiús bájával, majd bebizonyította, hogy megérdemli a szívemet, annyira tökéletes. Tüskék és rózsák udvara rajongók átérzik a helyzetemet. Képes volt ez a pasi egy érzelmi hullámvasutat kihozni az olvasásból! Imádom a karakterét! Mindenképp helye van a hárememben! ;)

"– Elfelejtettem neki megmondani – folytattam halkan, és közben kinyitottam az ajtót –, hogy az a gazember, aki bezár egy lányt, és eldobja a kulcsot. 

 – Igen? 

Vállat vontam. 

– Ő viszont pont, hogy kiengedett." 

"– Mindenkit megölök, aki téged bánt – morogta. – Lassan, ráérősen. – Zihált. – Gyűlölj meg érte, ha akarsz."

"– Gyere csak, Feyre! Nem harapunk, kivéve, ha megkérsz rá minket. 

 Meglepődve elindultam. 

 – Ha jól tudom, Cassian, eddig még senki nem vette igénybe az ajánlatod. – jegyezte meg Rhys zsebre tett kézzel."

 "Rhysand a legsármosabb főúr.
  Rhysand a legszórakoztatóbb főúr.
  Rhysand a legravaszabb főúr."

Nem hinném, hogy be kéne nektek mutatnom William Herondale-t, aki nem csak a rettentő csípős humorával és szexi kinézetével vett le a lábamról, és érte el, hogy bekerülhessen a fictional boyfriendjeim listájába, hanem egyszerűen azzal is, hogy árnyvadász. Bár ha öt éve teszitek fel azt a  kérdést, hogy milyen természetfeletti lény lennék, az Alkonyat hatására simán rávágtam volna, hogy vámpír, azonban most gondolkodás nélkül árnyvadász lenne a válaszom. Míg meg nem ismerkedtem a Pokoli szerkezetek nyújtotta világgal, Jace Wayland volt álmaim netovábbja árnyvadász téren, viszont ez mára megváltozott. Megmondaná nekem valaki, hol találom meg Will Herondale-t? Most indulnék!

"– Camille finoman jár. Mint egy faun az erdőben. Nem úgy, mint egy kacsa.

 – Nem úgy járok, mint egy kacsa.

 – Én szeretem a kacsákat – szúrta közbe diplomatikusan Jem. – Főleg a Hyde Parkban lévőket. – A szeme sarkából Willre pillantott; mindkét fiú az asztal lapján ült, lábukat a levegőben lóbálták. – Emlékszel, amikor megpróbáltál rávenni, hogy etessek meg velük egy kacsapástétomot, mert szerettél volna kitenyészteni egy új kannibál kacsafajt?

 – Be is falták – emlékezett vissza Will. – A vérszomjas kis dögök. Sose bízzatok egy kacsában!"

"– Nem vagyok okleveles balfék! – jelentette ki dühödten. 

 – Az oklevél hiánya aligha bizonyíték az intelligenciára – mormogta Will."

"Will úgy mosolyodott el, ahogy Lucifer mosolyoghatott pillanatokkal azelőtt, hogy alázuhant a mennyországból."

Ismerős a vad jégkorongsztár, Dean Heyward-Di Laurentis neve? Nem? Hát akkor ajánlom figyelmedbe Elle Kennedy - The score - A pont című regényét azonnali hatállyal. Bár Garrett és John Logan is készséggel levettek a lábamról, azonban a hokis szívem mindig Deanért fog dobogni. A srác, aki buliról-bulira jár minden nap, az idő nagy részében illuminált, a jégen ennek ellenére viszont hasít, mint akit ágyúból lőttek. A humora és a hasizma felülmúlhatatlan, ezt viszont ki is használhatja. A képzeletemben azonban hadd én, és ne Allie legyen az, aki ezt a betörhetetlen csődört végül megszelídíti.

"– Akarsz táncolni?
 – Az attól függ.. Jól táncolsz?
 – Minden férfi jól táncol.
 Felhorkantok.
 – Kivéve azt, amelyik a gimis buliban eltörte a lábujjamat."

"– Te most tényleg félmeztelenre vetkőztél? – meredek rá döbbenten. 
– Ja. Nem csípem a pólókat.
 Nem csípi a pólókat."

"– Azt hittem, nem akarsz salsázni. Dean Di Laurentis csak azt csinálja, amihez kedve van, nem? 

 – Most pont azt csinálom – von vállat. Összevont szemöldökkel várom, hogy kifejtse. – Boldoggá teszlek. 

 Kész. A szívem felrobbant. Ennyi boldogságot már nem tud magában tartani."

Tudom, most valószínűleg az jár a fejetekben: MIVAN?! Te normális vagy?! És társai. Igen-igen, miközben írom ezeket a sorokat, ezeken én is mind elgondolkodom, végül mégis arra jutottam, hogy jól döntöttem. Bár tény, hogy nem lenne teljesen közömbös, de az biztos, ha Gus lenne a legjobb barátom, az lenne a világ legjobb dolga. Még egy ekkora szívű, áldozatkész és szeretetteljes férfikarakter nincs a könyvmolyvilágban, mint ő, és én lennék a legboldogabb lány, ha őt tudhatnám magam mellett. 

"– Nem, Bright Side, figyelj, nagyon különleges vagy. Olyan pasit érdemelsz, aki elvisz randizni. Valakit, aki virágot vesz neked, meg ilyen hülyeségek. Mert, ha van olyan személy a világon, aki képes eszméletlen mennyiségű szeretetet adni, és aki megérdemli, hogy ugyanígy szeressék viszont, akkor az te vagy."

"– Oké. Szeretlek, Gus.
Mindig elmondjuk, hogy szeretjük egymást. Mindig Gus úgy nőtt fel, hogy ötpercenként hallotta anyjától, aki ezt komolyan is gondolta. Természetes volt. Én soha nem hallottam az anyámtól, hogy szeret. Soha, mert ő pont úgy gondolta. Neki az volt a természetes. Közömbös volt. Mindennap éreztem. A csontjaimban. Gondolom ezért szeretem annyira hallani Gustól és az anyukájától, Audrey-tól. Fura lenne, ha nem ezzel zárnám le a beszélgetésünket.
– Én is szeretlek, Bright Side."

"– Ő a pozitivitás élő példája – folytatja Gus. – Olyan, mint a napsugár. Nemcsak látja az élet napos oldalát… hanem ott is él."

Colleen Hoover könyveinek férfi főszereplői legtöbbször kedvencemmé válnak, de közülük is kitűnik Ridge, aki a lelkitársam. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, ő a tökéletes pasi számomra. Egyszerűen csodálatos személyiség, önzetlen, kedves, különleges, ráadásul zenész. Hihetetlen ember. Mindenkinek kellene egy Ridge Lawson, bár persze enyém az eredeti. 

"Én: Mostanában miért nem gyakorolsz az erkélyen úgy, mint régen?
 […]
 Ridge: Miért kéne? Már nem vagy ott."

"És ha most nem lehetsz velem, 
 én itt várok rád türelmesen. 
 Amíg eljössz, 
 elviszel egy éjszakán. 
 Egy nap talán. 
 Egy nap talán." 

"A vágyat könnyen le lehet küzdeni, főleg, ha csak testi vonzalmon alapul. A szív ellen harcba szállni már sokkal nehezebb feladat."

Las Vegas ördögével? Bármikor, bárhová! Nem hinném, hogy sokáig ragoznom kéne, miért épp vele szöknék el a világ elől, hiszen mindene megvan. Rosszfiús sárm, kockás has, kényelmes ágy, mindemellett rosszul sem élnénk a tömött pénztárcájával... Ő maga az ördögi kísértés személyesen! Adios muchachos! Irány Las Vegas!

"– Az élet csak egy játék. Maga dönti el, hogy játékos vagy játékszer lesz benne – csábítottam." 

"– Olyan naiv vagy, kisszívem. Mit vártál? Virágokat, udvarlást? Ez egy milliomos! Ébresztő! Örülj, hogy megakadt rajtad a szeme, ha van eszed, kihasználod a helyzetet." 

"Az élet sosem tisztességes, így nekem sem kell annak lennem."

A Thousand Boy Kisses férfi főszereplője lett a választottam ide, mivel megérdemli. Bármilyen nehéz lenne a sorsom, de ha csak egy pillanatig Poppy lennék, én is hasonlóképpen döntenék. Olyan emberi, mégis annyira tökéletes ez a srác. A két véglet egyszerre: a legjobb és a legrosszabb. A sorokon keresztül is elkápráztatott, foglyul ejtette a szívemet, az ujja köré csavart, és azt kívánom, hogy bárcsak lenne ilyen fiú a való életben is, és ha megtalálnám, lehet a minden túl tág fogalom rá, de sok mindent megtennék, hogy a mi történetünk is hasonlóan érzelmes legyen, mint amilyen Rune-é és Poppyé a regényben.

"– Ha egy napfelkeltét láttál, az olyan, mintha mindegyiket láttad volna – feleltem. Poppy szomorúan ingatta a fejét. Rám nézett, és szánakozás volt a tekintetében. Összerándult a gyomrom.
 – Ez nem igaz – érvelt. – Mindennap más. A színek, az árnyalatok… az, hogy milyen hatással van a lelkedre. – Felsóhajtott. – Minden nap ajándék, Rune."

"Mindig az enyém leszel, a lelkem fele örökre a tiéd marad."

"Mindenkinek van valakije, aki a legrosszabb, legszomorúbb időkben, amikből nem látunk kiutat, felemel és visz minket. Így vagy úgy, akár az Úr vagy valaki, akit nagyon szeretünk, vagy mindketten, felemel minket és segít…amikor úgy érezzük, hogy nem bírjuk, nem tudunk továbbmenni…akkor átsegít minket."

Travis Maddox már évek óta a könyves álompasijaim közé tartozik. Amióta először a kezembe vettem a Gyönyörű sorscsapást – amit azóta egyik Maddox fivérről szóló regény sem tudott überelni –, azóta tart ez a nagy szerelem köztünk. Az egyetem rosszfiúja, Travis "Veszett Kutya" Maddox, a ring királya. Amennyire a jól felépített álarca mögé rejtőzött a regény elején, a végére annyira szerethető és szívet melengető lett a karaktere. Nem kétséges, hogy őt vinném egy lakatlan szigetre, ahol remélem, vannak azért kondigépek, hogy közösen edzhessünk, aztán visszaszolgáltassam Abbynek, mert annyira aranyosak együtt. Ship it!

"– … Menj haza. A szemöldökét ráncolta.
– Te vagy az otthonom."

"– Tudod, miért akarlak? Nem tudtam, hogy elveszett voltam, míg te meg nem találtál. Nem tudtam, mi a magány, amíg az első éjszakát nem töltöttem nélküled egyedül az ágyamban. Te vagy az egyetlen, aki tökéletes az életemben. Rád vártam, amióta csak élek, Galamb." 

"– Egy Porschéval jársz?
– Ez nem egy Porsche. Hanem egy Porsche 911 GT-3-as. Nagy különbség.
 – Hadd találgassak: életed nagy szerelme? – idéztem Travis megjegyzését a motorjáról.
 – Nem, csak egy autó. Az életem nagy szerelme az a nő lesz, aki a vezetéknevemet viseli."

Ki lehetne más, mint Alex Fuentes? Örök kedvenc a srác, egy pillanatig sem gondolkodtam, hogy ő kerül majd ide. Egyszerűen annyira imádni való, szerethető és ahwwww. Mindent elmondtam. Fangirling off. Talán hamarosan megint újraolvasom a trilógiát... Nem mintha már nem tornyosulnának az olvasatlan könyvek, ááá dehogy.

"Alex egy régi díványon terül el. Csak a farmernadrágja van rajta. Semmi más. Álmos, véreres szemét nyitogatja. 

 – Szia! – mondja kedvesen, és nyújtózkodni kezd. Végem van. Nagy bajban vagyok. Mert megbámulom. Nem tudom levenni a szemem a bicepszéről, a tricepszéről, meg a többi epszéről."

"Immár mélyen együtt érzek a lányregények hőseivel, pedig tőlük aztán folyton behánytam. Mert én pontosan ugyanolyan nyálas, tökkelütött idióta vagyok, mint ők. Mindent feláldoznék egy lányért. Estoy enamorado… szerelmes vagyok." 

"Tudni akarom, hogy mivel lehet ezt a lányt megnevettetni. Tudni akarom, hogy mitől sírja el magát. Tudni akarom, hogy milyen érzés az, amikor úgy néz rám, mintha én lennék a mesebeli herceg." 

"– Később találkozunk, mamacita. Már alig várom, hogy lássam, működik-e közöttünk a kémia."

Azt hiszem, sikerült a megfelelő idézettel lezárni a bejegyzést.

Én pedig kihívnám drága barátnőimet, hogy szenvedjenek ők is a bőség zavarától, és válasszanak ki 10 nemes könyvbeli férfiút, és készítsenek saját háremet. 

Bree 🕮 Bree világa

Lillsz és Bogi 🕮 Bookworm's bookshelf

Niitaa 🕮 Niitaabell világa

Zsófi és Bea 🕮 Anarchia könyvblog

Judit 🕮 Pandalány olvas

Adry 🕮 Adry olvasósarka

Millió puszi!

Barby