"Első a bosszú, a többi várhat…
Celaena Sardothien mindenkit elvesztett, aki a szívéhez közel állt, végül mégis visszatért a birodalomba, hogy bosszút álljon, felszabadítsa egykor dicsőséges királyságát és szembeszálljon múltja árnyékaival…
Tiszta szívéből elfogadta, hogy ő Aelin Galathynius, Terrasen királynője. De mielőtt visszaszerezné trónját, harcolnia kell.
Küzdeni akar unokatestvéréért, aki harcosként az életét is kész feláldozni érte, a barátjáért, aki egy borzalmas tömlöcben sínylődik és a kegyetlen király rabságában tengődő népéért, akik rendületlenül várják eltűnt királynőjük dicső visszatérését.
A New York Times bestseller sorozat negyedik kötetében folytatódik Celaena szenvedélyes és időnként fájdalmas epikus utazása, mely fenekestül forgathatja fel az életét."
Ha Sarah J. Maasról van szó, tisztában vagyok azzal, hogy ő mindig meg tud lepni. Így nem is csodálkoztam azon, hogy fordulatot fordulatra halmozva állította el a lélegzetem minden fejezetben. Ugyan az eddigi Üvegtrón köteteket is imádtam, mégis azt tudom mondani, hogy az eddigiek közül ez lett a legizgalmasabb, de hát nem is aprózta el az írónő, hiszen maga a regény egy 800 oldalas súlyzó, amelynek viszont minden betűje kincs.
Mivel nem igen szeretem a függővégeket – a Viharok birodalmának pedig legjobb tudásom szerint brutálisan az van –, így spórolok az Üvegtrón sorozattal addig, míg az utolsó kötet is végre napvilágot lát. Erre viszont még egy ideig várnom kell, szóval nem siettem el Celaena, avagy ebben a kötetben már Aelinként nevezett királynő történetét, bármennyire is vágytam rá, megembereltem magam. Elég nehéz dolgom volt, valljuk be őszintén.
A fiatal nő karaktere annyira szenvedélyes és abszolút szerethető. A harcos, aki a népéért küzd, az olvasója már rögtön az elején a szívébe zárja, főleg azok után, hogy kiderül a valódi személyazonossága. Celaena nem csak egy egyszerű bérgyilkos, hanem egy jól képzett katona, egy királynő, aki képes lenne hadat is viselni azokért, akik belé vetették a bizalmukat. Végtelenül erős és bátor, kiáll a szeretteiért, és mindemellett eszes és agyafúrt. Ezekkel a tulajdonságokkal ő beírta magát a szívembe. Aelin karaktere miatt is lett ez a sorozat az egyik kedvenc fantasym. Hiszen nélküle a rengeteg fordulat és ármány sem létezne. Ő egy olyan főszereplő, akiről az olvasó mindig is álmodott.
Az E/3-as szemléletmódnak köszönhetően egyszerre lehetünk jelen Aelinnél, és követhetjük végig, ahogy kiszabadítja Aediont a király rabságából, ahogy találkozik Rowannel, viszont közben beleláthatunk Dorian fejébe is, és mindemellett Manon parancsnokságába is kapunk némi betekintést. Zseniális az egész! Sarah J. Maas mindig tudja, mikor melyik oldalról kell figyelnünk az eseményeket, ugrálunk az időben és térben, mivel sokkal kötetlenebb ez a fajta írásmód ebből a szempontból.
"Aelin sírt és nevetett, az idegen csak ölelte, csuklyás fejét a nyakába temette. Mintha az illatát lélegezné be.
– Ki ez? – kérdezte Nesryn.
Aedion mosolygott.
– Rowan."
Nehéz spoilermentesen beszélni az Árnyak királynőjéről, mégpedig úgy, hogy újat is mondjak az első három részhez képest, így főként azzal próbálkozom, ha még nem tettétek, mindenképp adjatok az Üvegtrón sorozatnak egy esélyt.
A nem annyira romantikus alkatok itt felkaphatják a fejüket, hiszen a történet alapját nem egy romantikus szál képezi, hanem Aelin és az ő története, a bosszúja, a célja, ez pedig mérhetetlenül izgalmassá teszi a regényt, mindig történik valami, soha nem unatkozhatunk, mert azt Sarah J. Maas nem hagyja nekünk. Azonban a romantikus lelkek is otthonra találnak ebben a könyvben, hiszen az írónő nem hagy minket kedvenc könyves párosok nélkül. A harmadik részben feltűnt Rowan Whitethorn nem csak egy erős, halhatatlan tündérharcos, hanem eskü és gyengéd érzelmek is kötik a főhősünkhöz. Azonban felejtsétek el a csöpögős, nyálas romantikát!
Gondolhatná az ember, hogy a negyedik résznél járva miféle újat képes ez a regény adni az olvasójának. Megbizonyosodtam róla én magam is, hogy sokat és még annál is többet. Beszippant a világa, nem várt fordulatokkal halmoz el bennünket, alig bírjuk lerakni, hogy pihentessük a kezünket néhány óra a téglasúlyú könyv tartása után. Már rögtön az elején, Aedion kiszabadításánál is hevesen vert a szívem, ez viszont még csak az eleje volt az útnak, amire ráléptem. Aelinnek újra találkoznia kell múltjával, mesterével, akiről kiderült az idők során, hogy árulónak bizonyul. Titkokra derül fény, problémák merülnek fel, amelyeket az összeállt csapatnak le kell győznie. A valgok még mindig veszélyt jelentenek a népre, a démonok nem hagyták el az országot, se Dorian testét, és ki tudja, hogy menthető-e még a koronaherceg, vagy sem. Aelint a bosszúja hajtja előre, végezni akar a királlyal. A népéért. A családjáért. Önmagáért.
Örültem, amiért ebben a kötetben Chaol Westfall több szerepet kapott, a történet legelején nagyon megkedveltem őt, voltak hibái, ezeknek ellenére én mégis már az első kötetben a szívembe zártam, onnan pedig nincs kiút. Valamint Dorian is többször feltűnt a színen. Mégis külön kiemelném még Rowant a sorból. Bár már az előző részben is imádtam őt, most aztán végképp, és nem is kell sokáig magyaráznom, miért is lettem újdonsült tagja a #Rowaelin fandomnak.
Alig várom, hogy kiderüljön, mit tartogat számomra a Viharok birodalma!
Nagyon ajánlom a regényt minden fantasy-kedvelő molynak! Abszolút kedvenc lett a sorozat!
"– Miattad akarok élni, Rowan. Nem túlélni, nem vegetálni. Élni."
Borító:
Imádom a színeit. Csodaszép és gyönyörű. Pontosan illik az eddigi kötetekhez. Nincs is több hozzáfűznivalóm.
Összességében:
Egy rettentően egyedi fantasy történet, amely minden oldalon tartogat számunkra valami újdonságot, valami mérhetetlen fordulatot. Telhetetlenül faltam a sorokat, sokszor alig bírtam letenni, csak úgy a kezemben ragadt. Ilyen egy igazán jó könyv!
Aelin Ashryver Galathynius története igazán kivételes, és méltó arra, hogy az egyik kedvencemnek mondjam a fantasy zsánerben.
Mindenkinek ajánlom, aki kicsit is nyitott egy fantasy világra, ahol a túlélés a tét. Vigyázat, ha egyszer belekezdesz, nincs megállás!
Oldalszám: 800
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Rowan Whitethorn, Aelin Ashryver Galathynius
Kedvenc idézetek:
"– Hová menjünk?
– Úgy hallom, hogy a pokol különösen szép ebben az évszakban."
*
– Egy jobb jövőért – mondta.
– Visszajöttél – felelte, mintha válasznak szánta volna.
A kezük összekapcsolódott.
A világ véget ért.
És egy új kezdődött."
*
"Szörnyeteg.
De mégis…
A barátaiért, a családjáért boldogan lenne szörnyeteg. Rowanért, Dorianért, Nehemiáért még a megaláztatást, a pusztulást is vállalná. Tudta, hogy ők ugyanezt tennék érte."
*
"Terrasen.
És ez az illat… Fenyő és hó illata. Hogy nem vette eddig észre, hogy Rowan illata erre emlékezteti, az otthonára?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése