HANGULAT MOLY 2019
Váratlan fordulatok a tárgyalóteremben!
Hannah Jones immár San Franciscóban egyengeti karrierjét. Ő az iroda első számú védőügyvédje, így amikor egy fekete férfit gyilkossággal vádolnak, ő kapja a feladatot, hogy képviselje a védelmet. Ám az ügy igencsak kellemetlen, és nagy port kavar, mivel az áldozatok mind jómódú, fehér lányok. Hannah-nak félre kell tennie a saját érzelmeit. Hisz abban, hogy az igazi áldozat a vádlottak padján ül, és mindent megtesz azért, hogy ezt bebizonyítsa.
Hannah töretlen lelkesedéssel végzi munkáját egészen addig, míg a múltja ismét árnyékot nem vet karrierjére és szerelmi életére.
Képes lehet egy nő elfeledni minden fájdalmat, amit a számára legfontosabb ember okozott? Hogyan tudja feldolgozni az árulást és a hazugságokat? Létezhet második esély egy romokban heverő kapcsolatban?
Baráth Viktória, a kétszeresen Aranykönyv-díjra jelölt szerző regénysorozatának második része romantikában és nem várt fordulatokban egyaránt bővelkedik. Ezúttal azonban még mélyebbre kalauzol minket az emberi lélek rejtelmeibe.
Tűkön ülve vártam már az Igazság trilógia második részét, hiszen az első kötet akkora csattanóval zárult, hogy rögtön szomjaztam a folytatásra.
Hannah maga mögött hagyva múltját immár egy jól menő ügyvédi iroda egyik legelismertebb dolgozója. Az élete ennél tökéletesebb aligha lehetne, szereti a munkáját, a kolléganője egyben jó barátnője, pénzben sincs hiánya, és van egy férfi, aki melegíti ágyát. Jackpoint. Ugyanakkor élete egyik legnehezebb ügyét sózza rá a főnöke: egy huszanéves, fekete férfit gyilkosság vádjával letartóztatnak, azonban ő váltig állítja ártatlanságát. Hannah dolga lesz bebizonyítani, ügyfele nem bűnös a kérdésben. Vajon ez az igazság?
Eközben nem mást kap társául, mint a valamikori sztárügyvédet, Jason Wilburnt, aki egykori életének szerves része volt, ugyanakkor az oka is annak, hogy új otthont keresett magának, távol a régitől. Azonban a férfi nem hagyja magát, és megkeresi Hannah-t, hajlandó utána menni akár az ország másik végébe is. De szembesülnie kell azzal, hogy a nő már új életet kezdett, és talán Jasonnek nincs már ebben helye. Ezen a közös munka talán némiképp változtathat...
Szerettem olvasni, mivel kirángatott a hétköznapokból bele egyenesen egy gyilkossági ügy kellős közepébe. Izgalmas volt, ahogyan a nyomok egyre kerültek a napvilágra. Úgy éreztem, mintha én is a helyszínen lennék, és várnám a fejleményeket. Nem csalódtam Viki stílusában sem. Ugyanolyan lehengerlően fogalmaz, talán még gördülékenyebben, mint eddig. Egy csapásra képes volt beszippantani a világába, és onnan nem elengedni.
Baráth Viki ebbe a regénybe pluszban egy tabutémát csempészett, a rasszizmus problémáját. Nagyon nehéz kérdés, és szerencsére ez inkább a nagy Amerikára, mintsem hazánkra jellemző. Jodi Picoult egy egész könyvet szentelt ennek a kérdéskörnek, az Apró csodákat, ami nagy kedvencemmé vált az előző évek során. Így már több ponton is összekapcsolódik a két írónő: a bírósági tárgyalások és a nehéz témaválasztás. Viki részéről nagy kutatómunkát igényelhetett, hogy jól beleépíthesse a regényébe a rasszizmus problémáját. Egyrészről úgy érzem, ez sikerült is neki, másrészről viszont megoldatlan és éppen csak megpengetett darabjává vált a történetnek, miközben valójában szerves részét képezi.
"… az akadályoktól és kihívásoktól erősödünk és fejlődünk. Ha ezek a kis kellemetlen intermezzók nem lennének, csak egy helyben állva toporognánk a megszokásban, mint egy kellemesen langyos kis pocsolyában."
Nem vagyok elégedetlen, hiszen megkaptam sok mindent, amit egy jó könyvtől várni lehet: fordulatos történetet, kedvelhető szereplőket. Mégis, talán azért, mert az első rész túlságosan a szívemhez nőtt, de ebben a másodikban hiányoltam azt a varázst, ami Az igazság nyomábant körüllengi. Tény, hogy nehéz helyzetben van az a szerző, aki trilógiát akar alkotni, hiszen az elején megvan az újdonság csapdája, a végében pedig a lezárás eredményezte katarzis és izgalom, nem könnyű dolog olyan középső részt írni, ami megugorja ezeknek a szintjét. Kicsit ezt éreztem Az igazság árnyékábannál, ezt a második kötet szindrómát. Ugródeszka volt a kétségtelenül izgalmakban gazdag harmadik részhez, hiszen ekkora csattanót, ami ennek a végén van, nem olvasott még a könyvmoly világ, ugyanakkor úgy éreztem, addigra csúcsosodott ki a történet, ott érte el a tetőpontját, és az addigiak tagadhatatlanul élvezetes, ám rámpaként funkcionáltak a végén bemutatott csattanóhoz.
Alig várom, hogy megtudhassam, mit tartogat Az igazság ára az olvasói számára! De biztos vagyok benne, hogy ezennel sem fogunk unatkozni.
Borító:
Tökéletesen illik a Baráth Viktória-szekció soraiba. Szemlélteti a tárgyalóterembe vezető, oszlopokkal dekorált utat. Kedvencem a képen a kék, a szürke és a fehér sajátos összhangja és keveréke.
Összességében:
Baráth Viktória ismét megmutatta, hogy mennyire ért az íráshoz. Rögtön beszippantott az Igazság trilógia folytatása, és megtudhattuk, hogy mi is történik az első kötet függővége után. (Persze írónőnk nem fogyott ki belőlük, és erre a kötetre is tartogatott számunkra egy ütős befejezést!)
Szórakoztatott, kikapcsolt és rögtön a bűvkörébe vont.
Kíváncsian várom, mit tartogat a befejezőkötet számunka!
De addig is, azoknak ajánlom a trilógiát, akik szeretik az izgalmas nyomozásokat, a mélyebb tartalmakat, a romantikus kikapcsolódást.
Oldalszám: 360
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:
"Nem szeretek előre tervezgetni, mert sohasem tudhatom, hogy mi fog történni, de azért ki kell tűznöm magam elé egy határozott célt."
"A bizalom olyan, mint egy féltve őrzött porcelántányér. Ha nem vigyázol rá eléggé és kicsúszik a kezeid közül, összetörik. Megragaszthatod, majd teleszedheted finomabbnál finomabb ételekkel, mert használatra teljesen alkalmas. De ha elfogy belőle az étel, az alján újra meglátod azt a csúnya repedést, ami emlékeztet arra, mekkora hibát követtél el."
Tűkön ülve vártam már az Igazság trilógia második részét, hiszen az első kötet akkora csattanóval zárult, hogy rögtön szomjaztam a folytatásra.
Hannah maga mögött hagyva múltját immár egy jól menő ügyvédi iroda egyik legelismertebb dolgozója. Az élete ennél tökéletesebb aligha lehetne, szereti a munkáját, a kolléganője egyben jó barátnője, pénzben sincs hiánya, és van egy férfi, aki melegíti ágyát. Jackpoint. Ugyanakkor élete egyik legnehezebb ügyét sózza rá a főnöke: egy huszanéves, fekete férfit gyilkosság vádjával letartóztatnak, azonban ő váltig állítja ártatlanságát. Hannah dolga lesz bebizonyítani, ügyfele nem bűnös a kérdésben. Vajon ez az igazság?
Eközben nem mást kap társául, mint a valamikori sztárügyvédet, Jason Wilburnt, aki egykori életének szerves része volt, ugyanakkor az oka is annak, hogy új otthont keresett magának, távol a régitől. Azonban a férfi nem hagyja magát, és megkeresi Hannah-t, hajlandó utána menni akár az ország másik végébe is. De szembesülnie kell azzal, hogy a nő már új életet kezdett, és talán Jasonnek nincs már ebben helye. Ezen a közös munka talán némiképp változtathat...
"Gyűlölöm, hogy nem tudom gyűlölni."
Szerettem olvasni, mivel kirángatott a hétköznapokból bele egyenesen egy gyilkossági ügy kellős közepébe. Izgalmas volt, ahogyan a nyomok egyre kerültek a napvilágra. Úgy éreztem, mintha én is a helyszínen lennék, és várnám a fejleményeket. Nem csalódtam Viki stílusában sem. Ugyanolyan lehengerlően fogalmaz, talán még gördülékenyebben, mint eddig. Egy csapásra képes volt beszippantani a világába, és onnan nem elengedni.
Baráth Viki ebbe a regénybe pluszban egy tabutémát csempészett, a rasszizmus problémáját. Nagyon nehéz kérdés, és szerencsére ez inkább a nagy Amerikára, mintsem hazánkra jellemző. Jodi Picoult egy egész könyvet szentelt ennek a kérdéskörnek, az Apró csodákat, ami nagy kedvencemmé vált az előző évek során. Így már több ponton is összekapcsolódik a két írónő: a bírósági tárgyalások és a nehéz témaválasztás. Viki részéről nagy kutatómunkát igényelhetett, hogy jól beleépíthesse a regényébe a rasszizmus problémáját. Egyrészről úgy érzem, ez sikerült is neki, másrészről viszont megoldatlan és éppen csak megpengetett darabjává vált a történetnek, miközben valójában szerves részét képezi.
"… az akadályoktól és kihívásoktól erősödünk és fejlődünk. Ha ezek a kis kellemetlen intermezzók nem lennének, csak egy helyben állva toporognánk a megszokásban, mint egy kellemesen langyos kis pocsolyában."
Nem vagyok elégedetlen, hiszen megkaptam sok mindent, amit egy jó könyvtől várni lehet: fordulatos történetet, kedvelhető szereplőket. Mégis, talán azért, mert az első rész túlságosan a szívemhez nőtt, de ebben a másodikban hiányoltam azt a varázst, ami Az igazság nyomábant körüllengi. Tény, hogy nehéz helyzetben van az a szerző, aki trilógiát akar alkotni, hiszen az elején megvan az újdonság csapdája, a végében pedig a lezárás eredményezte katarzis és izgalom, nem könnyű dolog olyan középső részt írni, ami megugorja ezeknek a szintjét. Kicsit ezt éreztem Az igazság árnyékábannál, ezt a második kötet szindrómát. Ugródeszka volt a kétségtelenül izgalmakban gazdag harmadik részhez, hiszen ekkora csattanót, ami ennek a végén van, nem olvasott még a könyvmoly világ, ugyanakkor úgy éreztem, addigra csúcsosodott ki a történet, ott érte el a tetőpontját, és az addigiak tagadhatatlanul élvezetes, ám rámpaként funkcionáltak a végén bemutatott csattanóhoz.
Alig várom, hogy megtudhassam, mit tartogat Az igazság ára az olvasói számára! De biztos vagyok benne, hogy ezennel sem fogunk unatkozni.
Borító:
Tökéletesen illik a Baráth Viktória-szekció soraiba. Szemlélteti a tárgyalóterembe vezető, oszlopokkal dekorált utat. Kedvencem a képen a kék, a szürke és a fehér sajátos összhangja és keveréke.
Összességében:
Baráth Viktória ismét megmutatta, hogy mennyire ért az íráshoz. Rögtön beszippantott az Igazság trilógia folytatása, és megtudhattuk, hogy mi is történik az első kötet függővége után. (Persze írónőnk nem fogyott ki belőlük, és erre a kötetre is tartogatott számunkra egy ütős befejezést!)
Szórakoztatott, kikapcsolt és rögtön a bűvkörébe vont.
Kíváncsian várom, mit tartogat a befejezőkötet számunka!
De addig is, azoknak ajánlom a trilógiát, akik szeretik az izgalmas nyomozásokat, a mélyebb tartalmakat, a romantikus kikapcsolódást.
Oldalszám: 360
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:
"Nem szeretek előre tervezgetni, mert sohasem tudhatom, hogy mi fog történni, de azért ki kell tűznöm magam elé egy határozott célt."
*
"A bizalom olyan, mint egy féltve őrzött porcelántányér. Ha nem vigyázol rá eléggé és kicsúszik a kezeid közül, összetörik. Megragaszthatod, majd teleszedheted finomabbnál finomabb ételekkel, mert használatra teljesen alkalmas. De ha elfogy belőle az étel, az alján újra meglátod azt a csúnya repedést, ami emlékeztet arra, mekkora hibát követtél el."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése