Vi Keeland & Penelope Ward - Nagyképű öltönyös

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Az ellentétek meddig vonzzák egymást? 

A szokásos reggelnek indult a vonaton. De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő férfira. Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a világot. Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek? Bár meg kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten. Ám mi ketten nem is lehetnénk különbözőbbek. És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről. Semmi sem készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni. Mert minden jó véget ér, igaz egyszer? Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként végződik."

Bár nem vagyok író, korábbi blogolásaim során próbálkoztam már néhány emberrel közösen írni egy történetet, és őszinte leszek, mindig kudarcba fulladt. Máig nem tudom elképzelni, hogy volt képes rá akár az Erin Watt álnév mögött rejtőző páros, vagy jelen esetben Vi és Penelope duója, hogy két ember közösen sikersztorit alkosson. Valószínűnek tartom, hogy nagyobb tapasztalattal, mint ami nekem volt hajdanán. Mégis egyszer olyan szívesen elbeszélgetnék erről a témáról velük. Hogyan ment a munkamegosztás? Hogyan alakult a történet? Kinek az elképzelése vált valósággá, ha konfrontálódtak egy-egy elágazásnál? És még ezer meg egy kérdés cikázik jelenleg a fejemben, amelyekre szívesen kapnék választ. Külön-külön már mindkettejüktől volt szerencsém olvasni. Vitől A beosztottat, Penelopetól pedig a Legdrágább mostohabátyámat még évekkel ezelőtt. A regényeik hasonló összetételűek, megragadó romantikus-erotikus könyvek, szókimondó stílussal, így nem is lepődtem meg, hogy néhány történet erejéig összeálltak egy csapattá. Összességében pedig nem is bántam meg, hogy a kezembe vettem a Nagyképű öltönyöst, hiszen hasonlóan az előbb említett kettőhöz, összegyúrva Keelandet és Wardot egy humoros, fenti zsánerű történetet kaphattunk, ami kikapcsolja az embert, elfelejti a problémáit, és csak az érdekli, mi történik éppen Grahammel és Sorayával. 

A könyvbe belekezdve már az ajánlás maga megnevettetett, és ez a mosoly a továbbiakban sem olvadt le az arcomról. 

Főszereplőink egy vonatúton találkoznak, Soraya az éppen telefonáló, üvöltöző, ám kétségtelenül jóképű fazont elnevezi magában Mr. Big Brokinak, és egy idő után adja magát a Nagyképű öltönyös elnevezés is. Ám a férfi nagy mérgében észre sem veszi, hogy a szerelvényben hagyta a telefonját, amit Soraya felvesz, és elhatározza, hogy visszajuttatja a tulajdonosának, bármennyire tűnik az arrogáns és antipatikus személyiségnek, ezt diktálja az erkölcs. Egy kis nyomozás után meg is találja, kinek adta becenévnek a Nagyképű öltönyös szófordulatot. Graham Morgannek, a kitömött pénztárcájú üzletembernek. Nem várva semmi szívélyességet felkereste az irodájában, de a férfi még üdvözlésre sem méltatta, nemhogy egy köszönöm kicsúszott volna a száján. Soraya pedig nem az a csendes nő, akinek az agyvizét ne forralta volna fel egy hasonló cselekedet, így bosszúból arc nélkül lefotózza magát, a telefonját megnézve Mr. Morgan láthassa, miről is maradt le azzal, hogy nem nyitott ajtót neki. Ez a lépés meg is tette a hatását, a morgó üzletember piszkos fantáziájából nem képes kiűzni Soraya képeit, és egy véletlennek hála nem tart sokáig rájönnie, ki is rejtőzik a Soraya Venedetta név mögött. És így még jobban nem tudja kiverni a nőt a fejéből, amin az elmés üzenetek és mindennapos szócsaták csak tetéznek. 

Minden oldalon volt valami, ami érzelmeket váltott ki belőlem. Eleinte persze hatalmas, szűnni nem akaró kacajokat, a végén viszont legördült az arcomon néhány könnycsepp is.

"Hinni kell a sorsban. Minden meg van írva. Nem számít, hogy ma vagy két év múlva, ha úgy kell lennie, akárhogyan is, de meg fog történni."

Limonádé történet ellenére, hiszen nem egy közhely fordult elő a regényben, volt mögöttes tartalma. Kiélezte a szórakoztatás mögötti tanulságot a változás jótékony szerepére egy párkapcsolatban, házasságban. Mesés véletleneknek köszönhetően négy sorsban is megmutatkozik, hogy a család nemcsak a szokványos anya-apa-gyerekek felállásban létezhet, hanem ha bejön a képbe mostohaanya vagy apa, az sem elvetendő dolog, sőt olykor ez vezet el a felek boldogságához. Én alapvetően konzervatív beállítottságú vagyok ebben a kérdésben. Szerintem az embernek önmagában kell megtalálnia azt, amitől jobb emberré válik, nem mástól kell várni, pedig milyen romantikus elgondolás. Így, bár kétségtelen, hogy Grahamnek és Sorayának megerősítésként szolgált, nekem erőteljes meggyőzésnek tűnt, hogy szinte mindegyik a könyvben megforduló karakterek közül hasonló családi élettel rendelkezik, és persze mind tökéletes a váltás óta. Szóval erősen egyoldalú a problémafelvetése, de ez legyen az én bajom, és a hozzám hasonlóaké. 

Hiszen ennek ellenére olyat adott nekem, amire éppen szükségem volt. Szórakozást, kikapcsolódást, vidámságot és jó kedvet. Fergeteges az írónők humora, ebben a kérdésben mindenképp az idei évem egyik nagy dobása regény. Vicces volt, a történet bár eléggé kiszámítható, mégis abszolút szerethető és magával ragadó. 

Tényleg kell ilyen az ember életébe. Mikor nem akarja megváltani a világot, csak ülni, pihenni, kávézás közben olvasni, és mosolyogni, mintha ez volna élete legszebb napja. Kiszínezi a borús délelőttöket, a felhős délutánokat, fényt hoz az éjszakába. Így lehetne legjobban jellemezni a Nagyképű öltönyöst.

Karakterek:
Sorayát jelleménél fogva hamar a szívükbe zárhatják az olvasók. Szókimondó egyéniség, bátor, de a múlt sérelmei nyomot hagytak a lelkében. Gyerekkori fájdalmak nyomták rá a bélyegüket, ennek következtében nehezen bízik meg emberekben, nem sokszor enged közel magához bárkit is. Elvan a régi barátaival, akik szinte már családtagnak számítanak neki, és akkor jön Graham, és betoppan az életébe a maga arrogáns stílusával. A férfi pökhendisége és az, ahogyan a beosztottjaival bánik, rettentően taszító. Mégis oldalról-oldalra kezdjük megkedvelni őt, ahogyan derülnek ki elásott, mélyre eltemetett tulajdonságai. Reményt adhat nekünk, romantikus lelkűeknek, hogy még az ilyen, maguktól eltelt alakoknak is van jó oldaluk, és van az a nő, akik mellett képesek ezeket az elzárt, porosodó jellemvonásokat ismét elővenni. És már csak egy kérdésem van: Hol vannak a Graham Morganek, amikor én utazom a vonaton?

"Néha a kimondatlan szavakat kellene a leginkább kimondani."

Borító:
Igen-igen, egy elegáns férfipéldány szerepel a borítón, napbarnított bőrrel, ahogyan Soraya Grahamet is leírta. Legalább itt a készítők olvasták a regényt! Az óra árulkodik a főszereplő gazdagságáról is. Ám az egyszerű háttértől nem dobtam el az agyam. Már csak egy kérdésem van: Hol az öltöny?


Összességében:
Ha kikapcsolódásra vágysz egy lehangolóan borús időben (mint a mai), a legjobb megoldás erre a Nagyképű öltönyös. Kihúz a letargiából, kiszakít a szürke hétköznapokból, és ami a legfontosabb, felvidít. A két írónőnek olyan humora van, ami miatt az egész könyv alatt levakarhatatlan mosoly ül az ember arcán, sőt, néha még hangosan fel is nevet, mert nem tudja megállni.
Olvastatta magát, így szinte egyhuzamban a végére értem, és már csak arra kaptam fel a fejemet, hogy a köszönetnyilvánítás következik. Ezt teszi egy abszolút kikapcsolódásra teremtett regény az olvasójával. Elveszti az időérzékét, és hagyja beletemetkezni a lapokba.
És mégis kinek ajánlanám? Ezt a két írónő előttem már tökéletesen megfogalmazta: "Ezt a könyvet azoknak a lányoknak ajánljuk, akik neonzöldben szeretnének táncórára menni, miközben mindenki más pasztellrózsaszínben van."

Ha az ajánló felkeltette az érdeklődésed, a regény a BOOK24 online webáruház oldalán 16% kedvezménnyel rendelhető meg, és akár már másnap a kezedbe veheted!  

Oldalszám: 360
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Soraya Venedetta; Graham J. Morgan
Kedvenc idézetem: 

"– Ne félj a sérüléstől! Sokkal jobb az, mint soha nem élni át valami eget rengetőt."