HANGULAT MOLY 2016
"Őrülten nagyképű… de meg kell veszni érte.
"Őrülten nagyképű… de meg kell veszni érte.
Hunter könyörtelen bérgyilkos. A Védelmi Minisztérium szoros megfigyelés alatt tartja, de ez nem zavarja, hiszen az a feladata, hogy végezzen a rosszfiúkkal. Ideje nagy részében imádja a munkáját. Egészen addig, míg nem mindennapi feladatot kap: meg kell védenie egy embert az arumok egyik halhatatlan ellenségétől.Serena Cross egy szavát sem hiszi a legjobb barátnőjének, aki azt állítja, hogy a saját szemével látta, ahogy egy befolyásos szenátor fia átváltozott valami… természetfelettivé. Ugyan ki hinne el ekkora sületlenséget?
Serena azonban hamarosan szemtanúja lesz annak, hogy a barátnőjét meggyilkolja egy idegen, és ezáltal egy olyan világba csöppen, ahol egyesek ölni is képesek azért, hogy a titok titok maradjon.Annak ellenére, hogy másfélék, Hunterben szenvedélyes vágy ébred Serena iránt, ezért az arum a maga számára is meglepő dolgot tesz: megszegi az eddigi életét irányító szabályokat, és szembeszegül a munkaadóival Serena biztonsága érdekében. A kérdés csak az, hogy vajon az idegenek és a kormányzat jelenti Serena számára a legnagyobb fenyegetést… vagy maga Hunter?"
Jennifer L. Armentrout neve nem cseng ismeretlenül szerintem már senkinek, akik tisztában vannak a new és young adult kortárs irodalommal. Különleges helyet foglal el az írónő a szívemben, hiszen hatalmas fantáziával rendelkezik, megalkotta a Luxen világot, azt pedig én rettentően nagyra tartom, ha egy szerző egy komplett univerzumot képes megálmodni és létrehozni. Ezen kívül a Várok rád c. sorozat is a nevéhez kötődik, ahogy sok-sok más, itthon is lefordított kötet egyaránt. Külön pozitívum az írónő mellett, hogy nemcsak a fantasy zsánert erősíti, ugyanúgy alkot new adult, egyetemistákról szóló történeteket is. A sokszínűséget pedig szintén nagyra becsülöm egy szerzőben.
Fantasy-, Luxen- és JLA-rajongóként alig vártam, hogy olvashassam Hunter történetét is. Már a belekezdése előtt tudtam, hogy ez a spin-off kötet egy kifordított változata az Obszidián szériának, hiszen az ott rosszfiúkként ismert arumok válnak a történet pozitív karaktereivé. Legalábbis egy biztosan. Fondorlatos, egyedi elgondolás, őszintén, nem is vártam mást Jennifertől. Így abszolút lelkesen vetettem bele a soraiba magamat, hiszen biztos voltam abban, hogy egy szokásos, lehengerlő regényt fogok olvasni.
Valószínűleg ez a mértéktelen bizonyosság az indoka annak, hogy jobban fájt a pofára esés a kelleténél.
Hunter karaktere haloványan ám, de derengett a régmúltból, így nem ért meglepetésként a macsó, igazi kidolgozott hasizmú badboy szerepe, amivel az egész regény során találkozhatunk. Arumként a minisztérium szolgálatában áll, és az a feladata, hogy luxeneket gyilkoljon, ahogyan azt a természete is akarja. Az arumok és a fényemberek párharcából már kaphattunk ízelítőt, ugyanakkor eddig csak a luxenek oldaláról ismerhettük az idegenek történetét. Ez a Függőségben megváltozik. Betekintést kaptunk egy fordított világba, ahol az arumok a jófiúk, és a luxenek akarják a földbe tiporni az emberiséget.
Amikor a történet elindult, jó érzés volt újra belecsöppenni a világába. Kikapcsolt, szórakoztatott, bár Serenáról rögtön tudtam, hogy nem egy észlény, a későbbiekben pedig ez még negatívabb irányba indult el. A lány barátnője, Mel szemtanúja lesz két hivatali posztot betöltő luxen átváltozásának, ezért az idegenek likvidálták őt Serena szeme láttára, ezzel nyakig belerántva őt is a szarlavinába. A szenátor hajtóvadászatot indít a 23 éves nő után, hogy halálával elsimíthassa a fellépett problémát. Mindenkinek ilyen világi vezetőket kívánok!
Emiatt a minisztérium kénytelen beleavatkozni a luxenek ügyeibe, és ráállítják Huntert a nőre, hogy megvédje az ellenséges idegenektől. Persze gondolni lehet, hogy az adonisztestű arum és a modellalkatú védenc között első alkalommal szikra lobban lángra. Ezzel nincs semmi baj. Kiszámítható? Naná. De a problémák ezek után érkeztek csak. Hunter biztonságos helyre viszi Serenát egyszer, kétszer, háromszor, fitogtatja az erejét néhányszor, megöl néhány embert, mivel a nő nem tud a fenekén és óvó falak között maradni, és ezzel el is mondtam a teljes cselekményt. Ha ezt elmondtam 2 mondatban, akkor fellép a kérdés: mivel töltötték ki a maradék 380 oldalt?
"… lehet, hogy nem száz százalékig ember, de biztos, hogy tömeges bugyiledobást idéz elő az egész univerzumban."
Nem köntörfalazok: dugással.
És ebben semmi túlzás nincsen. Első száz oldalban csupán fantáziálgatás volt mindkét fél részéről, és miután a tettek mezejére léptek, na onnantól kezdve minden helyiséget felavattak az egész USA-ban. Jöhetne a kérdés, hogy ilyen borítóval mi másra számítottam? Legalább egy izgalmas kerettörténetre. JLA-tól megszokott jól strukturált cselekményre. Kedvelhetőbb női főszereplőre. És ennél azért több tartalomra. Konkrétan az olvasása közben úgy éreztem, mintha fantasyba burkolt pornót olvasnék, amire nem vállalkoztam.
Nem ragadott magával, minél hamarabb túl akartam rajta lenni. Egy egyedi világba zárt közhelyes regényt olvashattam az imént, amit nem tudok összeegyeztetni az írónő eddigi műveivel. Fáj a szívem, és valószínűleg ezek után mélyre szúródott tüske marad bennem ebből az univerzumból, és miután kihevertem, utána fogom tudni folytatni az Oblivion sorozatot.
Kinek ajánlom?
Akit nem zavar egy regény stagnálása, körkörös ismétlődése, a töménytelen ágyjelenetek és egy ostoba női főszereplő.
Összességében:
Próbálom nem emiatt a könyv miatt leírni az írónőt, de a szememben ez hatalmas visszaesés volt. Nem erre számítottam a tollából, nem gondoltam, hogy hasonlóhoz adja a nevét a sok igényes, profi munka után. Ez nekem most tőr volt a szívembe.
Oldalszám: 383
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Hunter
Kedvenc idézeteim:
"A luxenek a maguk elcseszett módján olyanok, mint egy doboz galaktikus Pringles csipsz. Amint bedobtál egyet, képtelen vagy leállni."
Jennifer L. Armentrout neve nem cseng ismeretlenül szerintem már senkinek, akik tisztában vannak a new és young adult kortárs irodalommal. Különleges helyet foglal el az írónő a szívemben, hiszen hatalmas fantáziával rendelkezik, megalkotta a Luxen világot, azt pedig én rettentően nagyra tartom, ha egy szerző egy komplett univerzumot képes megálmodni és létrehozni. Ezen kívül a Várok rád c. sorozat is a nevéhez kötődik, ahogy sok-sok más, itthon is lefordított kötet egyaránt. Külön pozitívum az írónő mellett, hogy nemcsak a fantasy zsánert erősíti, ugyanúgy alkot new adult, egyetemistákról szóló történeteket is. A sokszínűséget pedig szintén nagyra becsülöm egy szerzőben.
Fantasy-, Luxen- és JLA-rajongóként alig vártam, hogy olvashassam Hunter történetét is. Már a belekezdése előtt tudtam, hogy ez a spin-off kötet egy kifordított változata az Obszidián szériának, hiszen az ott rosszfiúkként ismert arumok válnak a történet pozitív karaktereivé. Legalábbis egy biztosan. Fondorlatos, egyedi elgondolás, őszintén, nem is vártam mást Jennifertől. Így abszolút lelkesen vetettem bele a soraiba magamat, hiszen biztos voltam abban, hogy egy szokásos, lehengerlő regényt fogok olvasni.
Valószínűleg ez a mértéktelen bizonyosság az indoka annak, hogy jobban fájt a pofára esés a kelleténél.
Hunter karaktere haloványan ám, de derengett a régmúltból, így nem ért meglepetésként a macsó, igazi kidolgozott hasizmú badboy szerepe, amivel az egész regény során találkozhatunk. Arumként a minisztérium szolgálatában áll, és az a feladata, hogy luxeneket gyilkoljon, ahogyan azt a természete is akarja. Az arumok és a fényemberek párharcából már kaphattunk ízelítőt, ugyanakkor eddig csak a luxenek oldaláról ismerhettük az idegenek történetét. Ez a Függőségben megváltozik. Betekintést kaptunk egy fordított világba, ahol az arumok a jófiúk, és a luxenek akarják a földbe tiporni az emberiséget.
Amikor a történet elindult, jó érzés volt újra belecsöppenni a világába. Kikapcsolt, szórakoztatott, bár Serenáról rögtön tudtam, hogy nem egy észlény, a későbbiekben pedig ez még negatívabb irányba indult el. A lány barátnője, Mel szemtanúja lesz két hivatali posztot betöltő luxen átváltozásának, ezért az idegenek likvidálták őt Serena szeme láttára, ezzel nyakig belerántva őt is a szarlavinába. A szenátor hajtóvadászatot indít a 23 éves nő után, hogy halálával elsimíthassa a fellépett problémát. Mindenkinek ilyen világi vezetőket kívánok!
Emiatt a minisztérium kénytelen beleavatkozni a luxenek ügyeibe, és ráállítják Huntert a nőre, hogy megvédje az ellenséges idegenektől. Persze gondolni lehet, hogy az adonisztestű arum és a modellalkatú védenc között első alkalommal szikra lobban lángra. Ezzel nincs semmi baj. Kiszámítható? Naná. De a problémák ezek után érkeztek csak. Hunter biztonságos helyre viszi Serenát egyszer, kétszer, háromszor, fitogtatja az erejét néhányszor, megöl néhány embert, mivel a nő nem tud a fenekén és óvó falak között maradni, és ezzel el is mondtam a teljes cselekményt. Ha ezt elmondtam 2 mondatban, akkor fellép a kérdés: mivel töltötték ki a maradék 380 oldalt?
"… lehet, hogy nem száz százalékig ember, de biztos, hogy tömeges bugyiledobást idéz elő az egész univerzumban."
Nem köntörfalazok: dugással.
És ebben semmi túlzás nincsen. Első száz oldalban csupán fantáziálgatás volt mindkét fél részéről, és miután a tettek mezejére léptek, na onnantól kezdve minden helyiséget felavattak az egész USA-ban. Jöhetne a kérdés, hogy ilyen borítóval mi másra számítottam? Legalább egy izgalmas kerettörténetre. JLA-tól megszokott jól strukturált cselekményre. Kedvelhetőbb női főszereplőre. És ennél azért több tartalomra. Konkrétan az olvasása közben úgy éreztem, mintha fantasyba burkolt pornót olvasnék, amire nem vállalkoztam.
Nem ragadott magával, minél hamarabb túl akartam rajta lenni. Egy egyedi világba zárt közhelyes regényt olvashattam az imént, amit nem tudok összeegyeztetni az írónő eddigi műveivel. Fáj a szívem, és valószínűleg ezek után mélyre szúródott tüske marad bennem ebből az univerzumból, és miután kihevertem, utána fogom tudni folytatni az Oblivion sorozatot.
Kinek ajánlom?
Akit nem zavar egy regény stagnálása, körkörös ismétlődése, a töménytelen ágyjelenetek és egy ostoba női főszereplő.
Összességében:
Próbálom nem emiatt a könyv miatt leírni az írónőt, de a szememben ez hatalmas visszaesés volt. Nem erre számítottam a tollából, nem gondoltam, hogy hasonlóhoz adja a nevét a sok igényes, profi munka után. Ez nekem most tőr volt a szívembe.
Oldalszám: 383
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Hunter
Kedvenc idézeteim:
"A luxenek a maguk elcseszett módján olyanok, mint egy doboz galaktikus Pringles csipsz. Amint bedobtál egyet, képtelen vagy leállni."
*
"Jézusom, a pasi egyrészt idegen, másrészt ember, harmadrészt nindzsa!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése