Leylah Attar - A Serengeti köde

HANGULAT                                MOLY                                        2019

"Egyszer ​Afrikában megcsókoltam egy királyt…

„Így történt, hogy egy régi, piros pajtában, a Kilimandzsáró lábánál felfedeztem azt a tünékeny csodát, amiről addig csak a nagy szerelmes regényekben olvastam. Az újonnan megtalált boldogság szárnyat bontott pillangóként repdesett körülöttem, és a szívembe költözött. Visszafojtott lélegzettel, mozdulatlanul figyeltem, félve, hogy elszáll, és akkor örökre elveszítem.”

Amikor Kelet-Afrika egyik bevásárlóközpontjában bomba robban, az ezt követő események egymás útjába sodornak két idegent, amire egyikük sem számított. Tanzániában Jack Warden, az elvált kávéültetvényes elveszíti egyetlen lányát. Egy óceánnal arrébb, egy angliai kisvárosban Rodel Emerson elveszíti egyetlen testvérét.Egy férfi és egy nő, akiknek a sorsuk egy tragikus délutánon összefonódik, egy rendkívüli küldetés nyomába erednek. Átszelik a Serengeti végtelen síkságát, hogy útba ejtve három állomást, megmentsenek három gyermeket – akik többet érnek holtan, mint élve.De ha az eléjük kerülő akadályokat le is győzik, még egy kihívással szembe kell nézniük. Túlélhetnek-e vajon egy újabb veszteséget? Lemondjanak-e egy eleve kudarcra ítélt szerelemről? Egy szerelemről, amit ha elengednek, szertefoszlik, akár a Serengeti köde a napfényben…

„Néha rátalál az ember egy szivárványra, ami betölti a szívét. Talán soha nem érheti el, és nem lehet az övé, de annyi színt és oly sok csodát hoz az életébe, amit soha nem fog megbánni.”

A Serengeti köde című regény egy nőknek szóló szerelmi történet, valós események hatására született. Bizonyos részletei – például egy gyermek halála – felkavarhatják az érzelmeket. Különösen érzékeny olvasóknak nem ajánlott!" 

Még most is alig látok a könnyeimtől, pedig direkt hagytam időt, hogy ez a történet szépen leülepedjen és úgy tudjak róla írni. De aztán rá kellett jönnöm, nincs annyi ideje az embernek, hogy mindezt teljesen feldolgozza. Valahányszor A Serengeti ködére gondolok, megtelik a szemem könnyekkel, és összeszorul a szívem. Ez egy olyan történet, amit sosem felejt el az olvasója. Ez eszünkbe jut, ha dörög az ég, esik az eső vagy szivárvány ragyog az égen. És akkor újra átéljük ennek a csodának minden pillanatát. Azt a sok érzelmet, fájdalmat és szenvedélyt, ami belengi a könyvet. 

Egy tanzániai merénylet több száz ember életét követelte. Köztük egy életvidám aktivistáét és egy tünemény  kislányét. A történtek megrázták a hozzátartózókat és az egész országot. Rodelt bűntudat gyötri, hogy húga utolsó hívását nem fogadta, mikor neki éppen szüksége volt rá. Tanzániába utazik, ahogyan azt testvérének már többször is ígérte, és amikor rájön, mit igyekezett végrehajtani Mo, a nő eldönti, hogy véghez viszi húga akaratát: megmenti három albínó kisgyerek életét, és elviszi őket egy gyűjtőhelyre Wanzába, ahol biztonságban élhetik az életüket, távol a kereskedőktől és vadászoktól. Az afrikaiak különféle babonák és szertartások hívei. Bíznak abban, hogy egy pigmenthiánnyal született gyerek csontja, egy testrésze vagy éppen a vére által hatalomra tehetnek szert, vagy elűzi a gonosz szellemeket. Ezért ezek a gyerekek nap mint nap veszélynek vannak kitéve a társadalomban. Mo nem sok nyomot hagyott Rodelnek, amelyen elindulhat, de pont elegendőt, hogy a nő egy bizonyos Jack Warden ültetvényeséhez tévedjen, és a segítéségét kérje a nemes cél érdekében. A férfi évek óta alig mozdult ki a farmjáról, megkeseredetten, lelki fájdalmakkal telve vegetál egyik napról a másikra, hiszen elvesztette a merényletben a számára legkedvesebbet, a lányát, akinek halálával kihunyt a ragyogás Jack életében. De vajon két megtört lélek képes betölteni az űrt egymás szívében? Sikerül megmenteni a fiatal albínók életét? És tudnak változást hozni egy egész társadalom értékrendjében?

"Groteszk. Kísérteties. Torz. Ezt teszi a világ az emberrel, nem igaz? Úgy eltorzít, hogy végül magadra sem ismersz."

Leylah Attartól nem ez volt az első regényem. A Papírhattyú is egy rendkívül megrendítő történet volt, ám még ezt is meghaladta A Serengeti köde. Már az elejétől kezdve nagyon szívszorító volt minden egyes szava, és ez csak fokozódott, ahogy haladunk előre a történetben. 
Mégis az egész regény koronája maga a helyszín, Afrika volt. Nem olyan gyakori, hogy egy romantikus történet ezen a kontinensen játszódjon, ettől is vált még különlegesebbé ez a regény. Leylah Attar olyan festői leírásaitól vált ez a történet még varázslatosabbá, jelenetről jelenetre elevenedik meg a szemünk előtt a cselekmény, a színes, különleges tájfestéstől pedig egyrészt líraibbá vált a könyv, másrészről pedig mi magunk is a helyszínen érezhetjük magunkat. Teljességgel letaglózott, ahogyan az írónő a szavakkal bánik. Fenségesség áradt minden betűjéből, megkövetelte magának a figyelmet, és valósággal elrepített egy olyan vidékre, ahol az emberiesség ritka kincs, akárcsak a világban az olyan szerelem, mint Rodelé és Jacké. 
A Serengeti köde az életem egyik legmeghatározóbb regényévé vált. Minden sora megpendítette a lelkem húrjait. Érzelmekben gazdag, fájdalmas történet a gyászról, az elválásról és a legnehezebb pillanatokban való egymásra találásról. 

Borító:
Ennek a gyönyörű szép történetnek nem csupán a belseje, hanem a külseje is ámulatba ejtő. Mint az írónő stílusa, olyan lélegzetelállító és festői maga a borító is. Megidézi az álomszép Afrikát, történetünk helyszínét, és annyira elvarázsol, hogy szinte már érezzük magunkon a hűs szellőt, mely süvít a tájon. A színek harmóniája egyszerűen vonzza a potenciális olvasó tekintetét, és nem ereszti, míg fel nem csapja az első oldalt. 

"Azt mondják, az ember ereje a csapások idején mutatkozik meg. Különös, igazságtalan mérce ez."

Összességében:
A Serengeti köde egy olyan könyv, amit sosem felejt el az olvasója. Örök emlékként megmarad minden sora. Egyedi, különleges, szívhez szóló történet, melyben a gyász és az újrakezdés fontos szerepet kaptak. Hogyan tudjuk feldolgozni egy szerettünk halálát? Van kiút, ha körbevesz a sötétség? Meg lehet változtatni egy társadalom téves értékrendjét? 
Sok kérdést feltesz a regényt, melyekre többnyire választ is ad, de néhányra nekünk kell megtalálni a helyes megoldást. Elgondolkodtat az életről, magunkról, a szerelemről, a prioritásainkról. 
Azoknak ajánlanám, akik egy mélyenszántó, különleges történetre vágynak, mely megpengeti a szívünk húrjait. 

Oldalszám: 416
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Jack Warden
Kedvenc idézeteim:

"Egy igazi könyvmoly szerint van abban valami szexi, ha egy férfi úgy ismeri a könyvespolcát, mint a tenyerét."

*

"Idő. Minél kevesebb van belőle, annál értékesebbé válik."