Ella Maise - Akarlak, Adam Connor

 HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Kérdezheted persze, hogy ki a fene az az Adam Connor. Ez a nemrégiben elvált Oscar-díjas filmszínész mostanában költözött be a szomszédunkba a kisfiával. Ő a legdögösebb lélegzetelállító szuperhím és egyben a legmegáltalkodottabb agyafúrt gazember, akivel valaha is találkoztam.

Teljesen őszintén kérdezem, te talán nem kukucskáltál volna át a kerítés fölött, hogy egy gyors pillantást vethess rá, remélhetőleg, amikor meztelen? Nem olvadtál volna el a boldogságtól, ahogy edzés közben bámulod, miközben az ötéves kisfia beszél hozzá? Említsem talán meg ezeken felül a hasizmát, a nadrágjában azt a hatalmas duzzanatot vagy a lenyűgöző izmos karját? Szóval azt mondod, hogy te nem leskelődnél utána? Hát persze… Nekem természetesen eszembe se jutott, hogy betörjek hozzá, vagy magánlaksértést kövessek el, igazából az járt az eszemben, hogy felajánlom neki, hogy a fejét a vállamra – vagy talán a cicimre – hajtva sírhassa ki magát (a válása miatt), ám ehelyett az a gazember egy apró kis félreértés után elintézte, hogy rács mögé kerüljek. Bizony, börtönbe! Arra számítottam, hogy a köszönetét az orgazmusok végtelen áradatával fejezi ki, nem pedig, hogy börtönbe kerülök miatta!

Ezt követően már nem azt terveztem, hogy meglovagoljam és boldoggá tegyem, hanem azt, hogyan fojtsam meg. Na, de mi van akkor, ha a testem nem csupán megremegett, amikor Adam olyan édes kis aljasságokat suttogott a fülembe? Ezért senki nem tehet szemrehányást nekem. Egyébként is, mikor csókolózott utoljára ez a pasi? Ki ne élvezne egy olyan csókot, ami miatt esetleg megáll a szíve? Csakhogy én akkor sem szerethettem volna bele, ha ő meg a fia volna a világ legcsodálatosabb ajándéka, amiben egy nő részesülhet. Persze egy szóval sem állítom, hogy ennyire szuper. Nem számít, hogy milyen ígéreteket suttog a fülembe, egy átok nem engedi, hogy boldogok legyünk. Bár én nem vagyok egy vártoronyba zárt királykisasszony, akit meg kell menteni – nagyon is képes vagyok arra, hogy egyedül is megmeneküljek –, de valahol a lelkem legmélyén továbbra is azt reméltem, hogy Adam Connor lesz a történetem hőse." 

Ella Maise könyvei tökéletes kikapcsolódást nyújtanak, amikor hirtelen túl hangossá válik az ember körül a nagyvilág, és nincs más lehetőség, mint beletemetkezni egy végtelenül humoros, laza történetbe. Valami ilyesmit éreztem én is, amikor nekikezdtem a regénynek, és nem telt el 24 óra,  mire a végére is értem. Őrült, klisés, mégis fergeteges történet az Akarlak, Adam Connor. 

Majdnem egy éve, hogy megismerkedtem Ella Maise munkásságával az Imádlak, Jason Thorn kapcsán. Már akkor levett a lábamról Olive és Jason történetével, amiben szintén megjelenik Lucy Meyer, a könyvbéli szerzőnő legjobb barátnője, aki egyfajta intrikus szerepet töltött be abban a regényben. Ám most megkapta a neki járó rivaldafényt!

Lucy reményvesztve és összetört szívvel áll egy újabb bebukott kapcsolat küszöbén. Éppen hogy a szájából elhangzott a "szeretlek" szó, a férfi új állást kapott és egy másik városba költözött, Lucyt pedig meg sem kérdezte, hogy szeretne-e vele menni. A lány becsületét félretéve megkéri a legjobb barátnőjét, Olive-ot, hadd lakhasson náluk néhány hétig, amíg talál új lakást. Ám a neves színész, Jason Thorn és a befutott írónő szomszédja nem más, mint Adam Connor! Egy sármos, izmos filmcsillag, aki kisfiával együtt költözött a Thornék melletti házba. Egészen véletlenül Lucy totálisan odavan a sztárért, és maximálisan kihasználja, hogy egy karnyújtásnyira lakik tőle. Őrült rajongóként figyeli meg Adam és kisfia, Aiden napi tennivalóit a kertjüket elválasztó fal másik oldaláról, mígnem ez az ártatlan megfigyelés életmentésbe csap át. A kis ötéves, makacs kölyök karúszók nélkül merészkedett a vízbe, aminek Lucy pont szemtanúja volt, így nindzsára emlékeztető mozdulatok sokasága után kimenti az ártatlan kisfiút a vízből. Adam pedig arra lesz figyelmes, hogy fia éppen egy idegen karjai között vigasztalódik, aminek az lesz a vége, hogy Lucyt a hálás szavak helyett egy rendőr várja és néhány órára rács mögé kerül.

Lucy az incidens után őrült rajongóból átváltozik őrült szomszéddá, és eldönti, hogy ő bizony utálni fogja élete végéig Adam Connort. Ellenben Aidennel, aki miután a lány megmentette az életét, azon kevesek közé fogadja Lucyt, akikben valóban megbízik, így Adam is kénytelen elfogadni a tényt, hogy több időt fognak egymás társaságában tölteni. És ennek hatására talán az ő féltőn szerető szíve is meglágyul, hogy egy őrült, szenvedélyes szomszédlányt valósággal megszeressen. 
Ugyanakkor Lucy tényleg el lenne átkozva, ahogyan azt ő a családjáról gondolja? Tényleg nem járna neki ki az igaz szerelem, vagy csak egészen idáig rossz helyen kutatott utána? És vajon mi történik, ha az ötéves Aiden édesanyja, a filmsztár Adeline Young ismét a színre lép? 

"Halló, kis szívem, ugye emlékszel, hogy mi cseppet sem kedveljük ezt a pasit?"

Mint említettem, nagyon hamar a történet végére értem, hiszen amint belekezdtem, teljességgel magával ragadott. Humoros volt laza, kedvelhető főszereplőkkel. Lucy fangirling énje magamra emlékeztetett, amikor találkoztam egyik kedvenc színészemmel, mondjuk ő nem küldött rács mögé, szóval jobban jártam, tény és való. Adam pedig nem a megszokott szupersztárt alakította, aki bárkit és bármit megkaphat, és ezzel az előnyével nap mint nap él is. Valódi, hús-vér ember, aki szülei eltántorító példái okán felelősségteljes apává érett, prioritásainak élén nem a bulizás és a csajozás állt, hanem a karrier és az apai feladatai. És még külsőre is tökéletes! Én is szívesen megtalálnám azt a hollywoody tenyészetet, ahol az Adam és Jason-félék rohangálnak. Mégis voltak pontok, amikor nem tudtam egy húron pendülni velük, amikor már túlságosan soknak éreztem Lucy folytonos szexéhezettségét. A szűnni nem akaró vágya kezdetben humorforrásként funkcionált, de a könyv második felében kiábrándultam az efféle poénokból. Ha kivennénk az ágyjeleneteket, a regény 150 oldallal csökkenne, és ebben nincs semmi túlzás. Nincs problémám az ízléses erotikával, ám ebben a történetben átlendült az írónő a ló túloldalára, ez pedig roncsolta az olvasmányélményemet.
Ugyanakkor mindemellett Ella Maise-t fantasztikus írónőnek tartom, akitől biztosan olvasni fogok még, ha egy kis kikapcsolódásra vágyom, távol a nagyvilág zajától, egy napsütéses délutánon, vagy egy hideg, téli estén. 

Borító:
Hasonlóan a Jason Thorn sztori borítójához, ez sem igazán nyerte el a tetszésemet. Míg ott az volt a bajom, hogy a képen látható férfi túlságosan öregnek tűnik a regénybeli főhőshöz, itt pont az ellenkezőjét gondolom. Ez a csávó egy élvhajhász egyetemista, aki az új, menő verdájával próbálja lenyűgözni a diákszövetséges lányokat, nem egy bár fiatal, de értékrenddel rendelkező apuka. Hiába növesztette meg a borostáját, még az eredeti borítón látható megborotvált modell is jobban hasonlít Adam Connorhoz, mint ez a srác. (Itt hozzátenném, hogy az autó felesleges eleme a képnek, hiszen külön sofőrje van a színésznek.) De ezen kívül a cím elrendezése még mindig kiváló, a csillag motívum továbbra is nagyon ötletes, és a lila szín tökéletesen passzol a fekete-fehér képhez. 


Összességében:
Az Akarlak, Adam Connortól egy könnyed kikapcsolódást vártam, és pontosan ezt is kaptam. Amikor belekezdtem, rögtön a bűvkörébe vont a történet, különleges humorával számtalanszor megnevettetett, és elérte, hogy hajnali órákba menően le se tegyem. Sokszor meglepő fordulatokat is tartalmazott, de nem állítom, hogy nem rejtőznek benne a megszokott romantikus klisék is. 
Heves, érzéki és könnyed történet a szerelemről, hírnévről és kötelességekről, valamint az életről magáról. 
Azoknak ajánlanám, akik egy üdítő regényre vágynak, ami kiszínezi a szürke hétköznapokat. 

Oldalszám: 500
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:

"– Nem látsz a szemedtől? Én egy kisangyal vagyok."

*

"– Gyerünk, menni fog neked is! Tudom, hogy képes vagy rá. Korábban már láttam, hogy szoktál nevetni."

*

"Ne legyél ribanc; viselkedj hűvös, boldog vízesésként!

Nagykanállal kell falni az életet! Élvezd a pillanatot! 

Ne zárkózz be; légy szabad, mint az esőcsepp!

A legfontosabb az, hogy élj!"