"Egy év telt el az Iskolák Országos Versenye óta. A Szirtes tavalyi győzelme után a gimi összes diákja beadta a jelentkezését a következő évi megmérettetésre. Kocsis igazgatón hatalmas a nyomás: melyik négy diákja lehet képes a címvédésre amellett, hogy nem roppan össze a negatív kritikák, kommentek súlya alatt, ami az interneten és a táborban éri őket? Az igazgató úgy dönt, ezúttal nem a tanulmányi versenyeken jeleskedőket választ… A tizenhét éves Major Sára tehetséges táncos, azonban egy balul sikerült buli után kirakták a csapatából, a történtek miatt pedig megbélyegzetté vált az iskolájában. Éppen ezért ő is meglepődik, amikor Kocsis igazgató esélyt ad neki, és beválogatja a Szirtes Gimnázium csapatába, hogy három hasonló sorsú társával részt vegyen az Iskolák Országos Versenyén. A négy név bejelentése nem kis meglepetést és felháborodást kelt a tanulók körében, az igazgató azonban bízik a megérzéseiben és a csapatában, így minden negatív reakció ellenére elindítja a Szirtes színeiben Major Sárát, Felcser Vivient, Fehér Rajmundot és Pap Dominiket."
Leiner Laura mindig képes meglepni. Az IOV témája igazán újként hatott az ifjúsági irodalomra, de amikor bejelentette, hogy egy második trilógiát is tervez írni, eleinte nem láttam benne potenciált. Sokáig nem is gondoltam arra, hogy valaha is a kezembe veszem, eltemettem magamban az IOV második fázisát. Féltem, hogy csak egy jól bevált történetet akar újraírni Leiner Laura. Látta, hogy az olvasótábora szerette az első triót, hát írt még egyszer ennyit. Kételkedtem abban, hogy az IOV-ban van még három kötetnyi történet, hiszen amennyire szerettem az Ég veledet az újdonság varázsa miatt, a Maradj velem és az Emlékezz rám soraiban ugyanennyire csalódtam. De mindezt elétek is tártam korábban ezeket a köteteket értékelve.
Szerintem mindezek után jogosan féltem a Bízz bennemtől. Utána se néztem, miről is fog szólni, hiszen lesz majd egy újabb Hanna, Lóri, Bernadett és Zsombi, meg talán egy újabb Kornél is. Ám a megjelenésekor nagyon sokan kezdtek beszélni róla, és a rövid bemutatások hatására nem úgy kezdtem érezni, hogy Leiner Laura szimplán meglovagolja az IOV trilógia sikerének hullámait, hanem tényleg új alapkoncepciót épített a régibe, ezzel pedig számomra kívánatossá tette az új köteteket. Egyre inkább úgy éreztem, nem lenne érdemes kihagyni, az előző negatívabb tapasztalatok ellenére sem. Ugyan nem volt tökéletes, olyan kikapcsolódást nyújtott, amit csak egy igazi LL könyv képes adni. És épp ezért érdemes a Bízz bennemet is elolvasni.
Mikor Hanna, Lóri, Bernadett és Zsombi indultak a Szirtes csapat színeiben az Iskolák Országos Versenyén, senki nem hallott még erről a vetélkedőről. Hiszen kik azok a stréberek, akik önszántukból a nyári szünetüket azzal töltik, hogy megméressék tudásukat más iskolák jelöltjeivel szemben, mikor élvezhetnék a felhőtlen szabadságot is? A diadal után a névtelennek hitt verseny hirtelen a legvártabb esemény lett a Szirtes Gimnázium életében - mindenki részt akar venni rajta a következő győzelem reményében. Kocsis igazgatónak pedig el kell döntenie, ki az a négy tanuló, akik érdemesek arra, hogy az iskolát képviseljék a többi gimnáziummal szemben. Ki nem roppan össze a tavalyi győzelem és a temérdek elvárás súlya alatt? Kik azok, akik az iskola, és nem a saját érdekeiket nézik? Ezeket és még sok más kérdést megválaszolva és minden lehetséges opciót mérlegelve arra a döntésre jutott, hogy négy olyan diákot küld az IOV-ra, akik nap mint nap lelki rátermettségükről tesznek tanúbizonyságot, hiszen ők nem mások, mint az iskola kitaszítottjai, megvetettjei. Minden nap a többi tanuló lenéző tekintetével kell szembenézniük, mások által rájuk ragasztott billoggal kell együtt élniük. És ehhez hasonló mentalitással találkoznak majd nagy valószínűséggel a kiválasztottak a verseny helyszínén is. Mindenki tudja majd, hogy a Szirtes a győztes csapat, akiket jobb, ha miharamabb kiejtenek. Előreláthatólag mindenki vetélytársat, nem barátot fog bennük látni. Négyüknek pedig még inkább össze kell tartaniuk, ha győzelemre akarják vinni a csapatukat, mint valaha.
Sára, Rajmund, Vivi és Dominik a "balhésok". A többi diák megbélyegezte őket, ezt pedig nehezen tudják lemosni magukról. Bár mind a négyen követtek el a múltban hibákat, tiszta lapra vágynak, amit az IOV adhat meg számukra.
A négy kiválasztott élete a kezdetektől csupa küzdés. Először az iskola többi diákjának felháborodásával kell szembenézniük. Nem értették, milyen alapon választotta az igazgató őket, hiszen ki sem érdemelték ezt. Ám arra nem gondoltak, hogy Kocsis kivételes pedagógiai ösztönökkel is bír. Tisztában van azzal, miként hat az ilyen fiatalokra az egészséges versenyszellem, és azzal is, hogyan fejlesztheti ez a jellemüket. Ezek után a verseny helyszínére érve is ádáz pillantásokkal találják szembe magukat, hiszen az ottaniak nem tesznek különbséget aközött, hogy ők a címvédő csapat vagy a címvédő iskola. Nekik ez egy és ugyanaz, ez pedig nem egyszer elhangzik a kötet folyamán. És persze harmadjára pedig meg kell mutatniuk az otthoniaknak és talán saját maguknak is, hogy milyen fából faragták őket. Be kell bizonyítaniuk, hogy bármilyen címkét is aggattak rájuk - lehet méltóan, lehet, hogy nem -, nem fedi a teljes valóságot. Talán ezért is kapta azt a címet, hogy Bízz bennem. Hiszen a külvilág és önmaguk számára is meg akarják mutatni, hogy rászolgáltak a bizalomra, a második esélyre.
"Hogy jeleled azt, hogy „én hülye eddig észre sem vettem, hogy mennyire átkozottul szép vagy?”"
Sára a téli sítáborra úgy ment, hogy népszerű volt, a tánccsapat sztárja és voltak legjobb barátnői, akikről azt hitte, jóban-rosszban kiállnak majd mellette. Mindezt egy éjszaka alatt sikerült elvesztenie. Az állítólagos barátnői elárulták, egy balul elsült buli minden felelősségét rákenték, ő meg nem tehetett semmit, csak állt meglepődve, amíg a tánctábor vezetői értesítették a szüleit. Kitették a csapatból, fegyelmit kapott, számára fontos emberek csalódtak benne, és emellett az iskolai diákok is számkivetettként bántak vele. Úgy, hogy mit sem tudnak arról a bizonyos estéről. A lány mérlegre tette eddigi életét, és rá kellett jönnie, túl sok időt pocsékolt el arra, hogy tucat-lány legyen, akit befogad a közösség, és ha már úgyis számkivetett lett, nemcsak belül, de külsőre is az emberek tudtára adja, hogy ő már nem ugyanaz a Sára, aki elment a sítáborba.
Vajon a Rajmundról, Viviről és Dominikről terjedő pletykák igazak volnának? Vagy csak a valóság egy részletét tükrözik?
A regény abszolút pozitív részéhez tartozik, hogy sokkal jobban megkedveltem ezt a négy karaktert, mint az Ég veled kvártettjét. Ugyan Sára a "megbántam a múltat, és azóta más ember vagyok" gondolkodásával kicsit Hannára emlékeztetett, Rajmundban is megtaláltam Cortez vonásait, Vivi és Dominik pedig felidézte bennem Ricsi és Virág párosát, mégis sokkal közvetlenebb személyiségek voltak ők, mint az elődeik. Szerintem nemcsak én, de mások is jobban tudtak velük azonosulni. Hiszen mi történik, ha mind megszabadulnak az iskolai billogoktól? Igazán önmaguk lehetnek.
Az IOV-nak ezúttal a Hortobágy ad otthont. Az első trilógia erdős övezetével szemben a mostani csapatok sík, alföldi tereppel találják szembe magukat. Ebből kifolyólag Leiner Laurának lehetősége nyílt arra, hogy újabb izgalmas feladatokat találjon ki a szereplői számára. Szuper lépés volt a részéről egy teljesen más helyszínre helyezni a versenyt, remélem, a későbbiekben sem fogok csalódni az akadályokban, amelyeket a csapatoknak ki kell állniuk. Eddig mind ötletesek voltak, különösképpen az ökocentrumos feladat tetszett a legjobban, ott igazán kiteljesedhettek a szereplők, megmutatták milyen leleményesek tudnak lenni.
Ugyanakkor, ami miatt mégis hiányérzetem támadt, hogy bár Sárát megismerhettük, hiszen az ő szemszögéből látjuk az eseményeket, őt pedig Vivi valamennyire a bizalmába fogadta, de a két fiú háttértörténetéről semmit nem sikerült megtudnunk. Bár Rajmund elég központi figurája a regénynek, és amennyit a versenyen bemutat magából, azt a személyt én nagyon megkedveltem. A múltját annyival elintézi, hogy bár sarkítottan, de minden róla terjengő pletyka igaz - én mégis mindenképp szeretnék róla megtudni többet a trilógia folyamán. Ugyanígy Dominikről is, aki ebben a kötetben nagyon perifériára került.
Viszont a kísérőtanár személyét, Tahi Dénest muszáj kiemelnem. Az IOV I. trilógiájában Titanilla tanárnő elég felelőtlen karakterként volt bemutatva, nem is értettem, hogyan lett belőle praktizáló pedagógus. Ám itt a keménykezű fizikatanár annál többet van jelen az eseményeknél, hiszen az ő felelőssége is, hogy a csapat magatartása az iskolához hű maradjon. És az az igazság, hogy szerintem ő is beleillik ötödiknek Sára, Vivi, Rajmund és Dominik mellé, hiszen a diákok körében sem ő maga, sem a tárgya nem éppen közkedvelt. Kapja az ívet rendesen ő is a komment-szekcióban, de a versenyen az ő igazi valójára is fény derül. Emberi szív bújik meg azért a kemény külső mögött: együtt örül a versenyzőkkel a továbbjutások után, néha elejt egy-két viccet is, de ami a legfontosabb szerintem, hogy bár kezdetben ellenezte ezt a csapat-összeállítást, mégis bízik bennük, és biztatja őket, hogy képesek megoldani a feladatokat és legyűrni az akadályokat.
Borító:
Az első trilógia stílusában jelenik meg ez a borító is, ám ezúttal a bükki erdők helyett a Hortobágy pusztája és jellegzetes madarának motívuma jelenik meg rajta. Tetszik, hogy sötétebb a koncepció, és egészen ötletes, hogy a megfordított színösszeállítás is jelzi - ez közel sem ugyanaz a kép, csak a keret azonos.
Összességében:
Leiner Laura megmutatta, hogy tud egy korábbi alapötletből is merő újdonságot varázsolni. A Bízz bennemben máshova helyeződtek a hangsúlyok, mást mutat be, más a mondanivalója, mint az Ég velednek, ugyan a keretet mindkettőben ugyanaz szolgáltatja: az Iskolák Országos Versenye. A küzdelem motívuma mindkettőben megjelenik, ám itt hatványozottan jelen van. Hiszen nem csupán a kupáért és a győzelemért hajtanak a kiválasztottak, be akarják bizonyítani, hogy megérdemlik a tiszta lapot, amit a verseny nyújt nekik.
Sokkal jobban megkedveltem Sárát, Rajmundot, Vivit és Dominiket, mint az első négyest. Talán épp azért, mert nem voltak tökéletesek.
Humoros volt, izgalmas és kiszámíthatatlan - igazi kikapcsolódás.
Azoknak ajánlom a Bízz bennemet, akiknek épp szükségük van egy laza, ifjúsági történetre, amely kiránt a borongós időszakból, és újra felhőtlen nyarat varázsol, hacsak néhány órára is.
Oldalszám: 480
Kiadó: L&L kiadó
Kedvenc karakter: Fehér Rajmund, Tahi Dénes
Kedvenc idézeteim:
"Ha valamit megtanultam a történtekből, az az, hogy nem gond, ha kilógsz a sorból a tökéletesek között. Olyankor keresd a hozzád hasonlóan elcseszettek társaságát, mert ők szó nélkül befogadnak."
*
"– Én biztos, hogy elhozom azt a kupát! – közölte egyszerűen, úgy, mint ami nem is kérdéses.
– Ez a beszéd! – szorította ökölbe a kezét Kocsis, majd végiggondolta a dolgot, és Rajmundra nézve hozzátette. – Csak a miheztartás végett… Ugye tudod, hogy ahhoz meg kell nyerni a versenyt, és nem hozhatod el „csak úgy”?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése