R. Kelényi Angelika - Róma, Róma

 HANGULAT                                MOLY                                        2020 

"Caroline Wood a neves londoni magazin rovatvezetőjeként folyton keresi az izgalmas történeteket. Egy nap hírt kap egy legendás római házról, melyet a helyiek csak így emlegetnek: La casa dell'amore, a Szerelemház. Azt beszélik, aki beköltözik ebbe az épületbe, arra varázslatos módon rátalál a szerelem…Caro úgy dönt, hogy egy ilyen fantasztikus sztorit nem hagyhat ki a rovatából, ezért Rómába utazik, bár a kedvese egyáltalán nem örül ennek… A különös kalandokba keveredő újságírónő lelkesen kutat a romantikus, rejtélyes legenda után, aztán egyik pillanatról a másikra egy cseppet sem veszélytelen nyomozás kellős közepén találja magát.Mindeközben felfedezi az örök várost, megismer egy határozottan vonzó olaszt, aki miatt felteszi magának a kérdést, vajon elég erősek-e az érzelmei Barcelonában élő szerelme iránt. Meddig tarthat egy kapcsolat, ha havonta csupán pár napot tölthetnek együtt?"

 Caroline Wood immár a sikeres Határtalan szerelem c. rovat vezetője a CBM magazinnál, és úgy tűnik, elérte mindazt, amire korábban vágyott. Barcelonában nem csupán szakmai tapasztalatot szerzett és világot látott, hanem megtalálta a szerelmet a helyi szállodaigazgató, Tom személyében. De a várva várt happy end nem érkezett el - ugyanis mindkettejüket saját országukhoz köti a munka és az életük, nem tudják azt az áldozatot vállalni, hogy feladják ezt a másikért. Ilyet csak a filmekben láthatunk, amikor gondolkodás nélkül repülőre szállnak az emberek, és egy bőröndbe összecsomagolják a teljes korábbi életüket. Racionálisan átgondolva Caro nem cserélheti le a karrierjében elért sikereket a bizonytalan szerelemre. 

A távolság pedig problémákat szül. Bár az interneten keresztül már nem nehéz kapcsolat tartani egy másik országban élő emberrel, egy szerelmet nem lehet erre alapozni. Caroline reménykedik abban, hogy sikerül átvészelniük Tommal a nehézségeket, és végül valamerre mozdul a kapcsolatuk, fél, hogy a végén elveszíti a férfit. A Róma, Róma középpontjában ez a gondolat áll. R. Kelényi Angelika felteszi a kérdést: Lehet valódi egy távkapcsolat? 

Caroline egy balul elsült tévés interjú után egy újabb utazásra adja a fejét. Mindent feltesz egy lapra, és elutazik Rómába, hogy megismerje egy titokzatos ház történetét, amit mindenki csak La casa dell'amore-nak hív. Avagy a szerelem házának. Hiszen a kertben álló szobor körüli mítoszok világszerte ismertek, Caroline pedig elhatározza, hogy felfedi ennek a titkát. Tom erősen ellenzi az utazást, várja vissza a kedvesét Barcelonába, így a nő kemény döntéshelyzet előtt áll: Kockáztatja, hogy talán örökre elveszíti a szeretett férfit, és az ígéretes történet nyomába ered, vagy pedig feladja a karrierjét, hogy Spanyolországba utazzon, és letisztázzák a kapcsolatukat Tommal. 

"[…] a tudomány csődöt mond, ha szerelemről van szó."

Caro az újságírás mellett dönt, de a gondolatai a munka helyett folyton Tomon járnak. Emiatt az állandó agyalástól pedig kissé úgy éreztem, hogy akadozott a történet. Nem egy szokványos romantikus regény a Róma, Róma, meg kell hagyni - hiszen a "happy end utáni" aspektusból mutatja meg az olvasónak, hogy a könyvbéli romantikus hősök is szenvedhetnek kapcsolati problémákban. Caroline megtestesíti azt a karaktert, akit "tipikus nőként" is definiálhatnánk. Állandóan agyal, gyártja a különböző összeesküvés-elméleteket, lesi a telefonját minden pillanatban, mikor ír neki a szerelme, és csalódott, amikor nem várja őt üzenet. Ám emiatt nem tudta megélni rendesen mindazt, amit Róma nyújthatott neki. Hiszen gondolatban végig máshol járt.

Imádtam, hogy belengte a regényt az az igazi olasz atmoszféra, ami rögtön az elején beszippantott, és a végéig nem is eresztett. Nosztalgiáztam közben, eszembe jutott a saját utam, a saját emlékeim és túráim Róma macskaköves, gyönyörű utcáin, és hogy pillanatokon belül el lehet közöttük veszni, ha nem figyel az ember. R. Kelényi Angelika gyönyörűen lefestette a vidéket, ügyelve arra, hogy ne csak a turistalátványosságokat járjuk be a főhősnővel együtt, hanem értékeljük a kis, sarki pizzázókat, apró étkezdéket, fagyizókat, amelyek valóban megtalálhatóak a város minden egyes kis szegletében. Igazi nyári kiruccanás volt ebben a borús, őszi időben! 

Örültem az új, érdekes szereplőknek, főként Caroline gyerekkori barátnőjének, a vérbeli olasz-magyar Juliának, aki színt vitt a történetbe. Támogatta a főhősnőt, és igyekezett minél jobban kivonni őt gondolatainak nyomasztó terhei alól, ami egy jó barátnő dolga. Emellett mint egy idegenvezető mutatta meg Caroline-nak az érdekességeket, legyen az étkező, gasztronómiai fogás vagy éppen látványosság. Mellette a másik kedvenc szereplőm a történet során a titokzatos Nicola, az igazi, ellenállhatatlan olasz macsó volt, aki bekapcsolta a nőben a "Sherlock Holmes-gombot", és a romantika valamint a világjárás témája mellett becsempészett a könyvbe egy nyomozással és izgalmakkal teli szálat is. Caroline ezek után nemcsak a ház rejtélyét, hanem a főbérlő titkait is ki akarta fürkészni. Ehhez pedig Nicola segítségét kell kérnie, akit szintén titokzatosság leng körül.

Ugyan be lett mutatva néhány a főbb olasz ételek közül, hiányoltam azt, ami a Barcelona, Barcelonában megvolt. Olaszország a séfek hazája, a gasztronómia gyökere, reméltem, hogy kiteljesedhet ez a szál ebben a kötetben is, hiszen Caro nemcsak újságíró, de gasztro-blogger is. Emiatt egy kis hiányérzetem van a regény kapcsán. Erre is utaltam akkor, amikor azt említettem, hogy nem használta ki teljes mértékben a nő az olasz utat, helyette a gondolataival és félelmeivel volt elfoglalva. Néha igyekezett magára ölteni az olasz mentalitást, de nem igazán sikerült ez neki - végig a szeme előtt lebegett az, hogy talán rosszul döntött, amikor Rómába vett repülőjegyet. Emiatt pedig inkább a könyv második felére érkezünk meg igazán a történetbe, ekkor kezdenek el felgyorsulni az események, és leszünk részesei egy igazi kalandnak.  

Ami különösen tetszett nekem, az a regény vége és Angelikának az a kivitelezése, hogyan mutat előre Caroline Wood későbbi kalandjaira: Hollywoodra, Rióra és az útjára a Magyar Tengerre, a Balatonra. Szuperül összekapcsolta a köteteket, alig várom, hogy megtudjam, milyen izgalmak várnak az újságíróra a további történetekben.:) 

Borító:
Gyönyörű kompozíció, ahogyan már a Barcelona, Barcelonáé is volt. Nagyon tetszik ez a rajzolt hatás, különleges és egyedi. A háttérben itt is felfedezhetőek Róma attribútumai, a Colosseum és a sztereotipikus robogó - ami nem mellesleg a regényben is feltűnik majd. Hangulatos, vidám külső, rögtön kedvet varázsol a történethez. 

Összességében:
R. Kelényi Angelika egy újabb napsütéses utazásra hívja az olvasóit, melynek úti célja nem más, mint az olasz főváros: Róma.
Caroline Woodnak ki kell lépnie a komfortzónájából, és magára kell öltenie az olasz mentalitást. Ám beárnyékolja az kiruccanást az, hogy szívét a katalán vidéken, Barcelonában hagyta, a távkapcsolat pedig rengeteg akadályt gördít a szerelmesek elé. A karrier és a szerelem közti választás pedig sosem könnyű.
Mély, emberközeli történet, ugyanakkor könnyed és sokszor szórakoztató is. Imádom, ahogyan R: Kelényi Angelika képes ezt a kettőt elegyíteni! Mindezek mellett nem maradhat el az izgalomfaktor sem, hiszen a főhősnő egy magánnyomozásba is kezd, fel akarja tárni nem csupán a ház titkait, hanem érzi, hogy a tulajdonos is rejteget valamit a háttérben.
Valódi kikapcsolódás volt, igazi nyár-hangulatot teremtett ebben az őszi szürkeségben!
Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik egy igazi római vakációra vágynak, napsütésre, kalandokra és az olasz ízvilágra minden mennyiségben.

Oldalszám: 350
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Nicola, Julia
Kedvenc idézeteim:

"És arra is rájöttem, hogy a fejemben élő elképzelés a jövőmről teljesen elhibázott, mert valójában csak egy elvárást követek, amit a társadalom állított fel, amit minden kislányba belekódolnak a tündérmesék, aztán minden nagylányba a romantikus történetek, és nem azt, amit igazából szeretnék."

*

"A távolság a kis tüzeket kioltja, a nagyokat még nagyobb lángra lobbantja."

*

"– Ilyen nővel se találkoztam még – lépett egyet hátra. – Maga mindig kimondja, amit gondol?
– Igen. Maga nem?
– Dehogy. Abból nagy pofonok születnének – vigyorodott el."