Ker Dukey & K. Webster - Elveszett babácskák

 HANGULAT                                MOLY                                        2020   

 

"Ragadtad ​már meg más lelkét valaha a saját lényeddel,
magadba szívva őt, hogy a részeddé váljon?

Én igen.
Végre elkezdtem élni, érezni és szerelembe esni
– ebben a nagy káoszban, ami körülvesz.
Kibújtam a védőpáncélomból, és beengedtem valakit a szívembe.
Nyitva hagytam a lelkemet.
Nyitva hagytam a szívemet.
Nyitva hagytam az ajtót.
Ő pedig elrabolt.
Dillon… sajnálom.

Bennynek volt egy beteg babácskája, hajjajaj.
Aki pont úgy vágyott a sötétségre, mint ő maga, hajjajaj.
Úgyhogy közösen gyötörtek, vadásztak, játszadoztak, hajjajaj.
Bűneik halálos eleggyé összeálltak, ajjajaj.
Ám Bennynek hiányozni kezdett az elveszett babája, hajjajaj.
Bármi áron meg kellett találnia, hogy szerethesse, hajjajaj.
Nem akart kettesben maradni a beteg babájával, hajjajaj.
Terveket szőtt, hogy hazahozza a mocskos babácskáját, ajjajaj.
Egy különleges szerzőpáros páratlanul sötét kötete.

Csak erős lelkeknek!" 

Évekkel ezelőtt ismerkedtem meg Ker Dukey és K. Webster párosával és az Ellopott babácskákkal. Ugyan többnyire romantikus lelkű embernek tartom magam, van, hogy a szirupos történetek már nem adnak olyan kikapcsolódást, mint amilyet szeretnék. Ilyenkor nyúlok a keményebb témákat feldolgozó könyvekhez, lélektani művekhez, krimikhez, pszicho-thrillerekhez, mint amilyen a Dukey-Webster páros regénye, jelen esetben pedig annak a folytatása, az Elveszett babácskák. 

Az első kötetben a retrospektív szemléletmód uralkodott - Jade, a főszereplő lány meséli el, hogyan rabolták el őt és testvérét, hogyan vált nemi erőszak áldozatává, és esett évekre fogságba. De mindez már a múlt, hiszen nyolc év telt el a szökése óta, mégsem telik el úgy nap, hogy ne gondolna a démonaira. Az életét tette fel arra, hogy fogságban ragadt kishúgát kiszabadítsa és méltó büntetésre kárhoztassa Bennyt, aki mocskos kis babácskát csinált belőle. Megjárta magát a poklot, de azt gondolta, ez nem történhet meg újból. Tévedett. Ugyanis nem számolt a húga árulásával. 

Jade ismét Benny fogságába esett. Az elveszett babácska megkerült. De most közel sem az a helyzet, mint egy évtizeddel ezelőtt, hiszen most van olyan, aki tűzön-vízen átkelne azért, hogy megtalálja őt. Mert igazán, tisztán szereti. Dillon minden szabad percét azzal tölti, hogy megtalálja Jade-et, és a pokol legmélyebb bugyrába küldje Bennyt. De vajon még időben sikerül neki?

"Néha egy kemény csajnak is szüksége van egy hősre, aki megszokta, hogy saját magát kell megmentenie. És talán egy hősnek is szüksége van egy lányra, hogy megmentse."

A szerzőpáros megpróbálkozott a lehetetlennel. Az olvasókban nagyon sok megválaszolatlan kérdés maradt az Ellopott babácskák befejezése után, főként Bennyvel és az ő előéletével kapcsolatban. A folytatás több perspektívából mutatja be a cselekményszálat - a fogvatartott Jade, a meggyötört Dillon és a megborult elméjű Benny oldaláról mind kapunk információkat. És amit hiányoltam az első kötetnél, minden kérdésemre választ kaptam az Elveszett babácskákban. A férfi visszaemlékszik gyerekkorára - a lélektanban jártasak pedig tudják, milyen sok múlik egy gyerek nevelésén, és azon, milyen példát lát otthon. Benjamin előtt pedig két rettenetes modell volt, másfajta ingerek pedig nem érték őt. Soha nem tapasztalta meg a szeretet, hát hogyan lett volna képes akkor előidézni? Mindez persze nem menti fel őt a tettei alól. De a legszomorúbb az egészben, hogy ő tényleg elhiszi azt, hogy amit érez Jade iránt, az szerelem. Az az uralkodási és birtoklási vágy, amit példaként látott, azt definiálta magában szerelemnek. Lélektani szempontból fontos még megemlíteni Macyt, Jade húgát, aki aztán önként hódolt be Bennynek. Hasonló okokból. Hiszen ő is egyfajta fals szerelemérzést tudhat magáénak, amit stockholm szindrómának is nevezhetünk. De az, hogy ő csak a második mindenben, felemészti annyira, hogy a saját nővére ellen forduljon. 

Brutális egy regény, azt meg kell hagyni. Nem véletlenül van a könyv számtalan helyére feltüntetve, hogy csakis erős idegrendszerrel és gyomorral rendelkezőknek ajánlott. Mindenképpen egy hangulat kell hozzá, hiszen a maga 270 oldala ellenére nem egy könnyű olvasmány, amit csak úgy lekapunk a polcról és egy délután alatt a végére is érünk. Többször is meg kellett állnom egy kis lélegzetet venni, és eltenni későbbre a történetet, mert sok volt a brutalitásból, ami a lapokon rejlett. Ennek ellenére egy rendkívüli olvasmány volt. Sötét, fájdalmas, de rendkívüli. Tele érzelmekkel és szövevényes cselekménnyel. Vannak olyan történetek, amelyek mély tartalommal bírnak, mások pedig kiszámíthatatlan fordulatokra építenek, de az Elveszett babácskákban mindkettő megvan. A könyv elején főként Jade lelki világát tárja elénk, miként hat rá az, hogy ismét kalitkába zárták, és Benny belső viharaiba vezet el bennünket a szerzőpáros. Hogyan lehet túlélni még egyszer egy ilyen sötét megpróbáltatást? Ám a kötet második felére sokkal inkább az akció kap teret. Nem várt fordulatok követik egymást, oldalról oldalra lep meg bennünket a könyv, és ez egészen az utolsó mondatokra is igaz. 

Embert próbáló történet ez. Elgondolkodtató - arról, hogy mi van most a világban, mennyi veszély leselkedik ránk. Óvatosságra int. Felhívja a figyelmünket, hogy az igazán sötét titkokkal rendelkező emberek nem hordanak magukon táblát arról, milyen veszélyesek is ők maguk. 

Borító:
Míg az első kötet egy bezárt lányt ábrázolt, az Elveszett babácskákon egy férfialakot láthatunk, akinek a szeméből lerí, hogy egy dolog élteti: visszaszerezze azt, ami az övé. Fagyos tekintete akár Bennyé is lehetne. Kellőképpen rémisztő ahhoz, hogy kétszer meggondolja az ember, akar-e a tartalmával megismerkedni. 

Összességében:
Az Elveszett babácskák egy valósággal átitatott, hátborzongató történet. A mély érzelmek és a kiszámíthatatlan cselekmény összhangban állnak, nem megy egyik sem a másik rovására, és szerintem ebben áll a regény egyik különlegessége. Másrészt pedig a szerzőpáros igen nehéz feladat előtt állt, hiszen ebben a kötetben már bevezetnek bennünket a fogvatartó, Benny fejébe is. Megismerkedhetünk az emlékeivel, a gondolataival, és számos kérdésünkre választ kapunk, melyek az Ellopott babácskák olvasása közben fogalmazódhattak meg bennünk.
Hasonlóan megrázó, vagy talán még brutálisabb, mint az első rész!
Azoknak ajánlom Ker Dukey és K. Webster közös regényét, akik nem félnek a sötétben megbújó árnyaktól, a nehéz témáktól, és egy olyan pszicho-thrillerre vágynak, mely megrettent és elgondolkodtat.

Oldalszám: 270
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:

"(…) a legkattantabb sorozatgyilkosok mind jóképűek és sármosak voltak. Megtestesült ördögök, tökéletes álarc mögé bújva."

*

"Akár tele is lehetnél hegekkel, mert soha, semmi nem lesz, ami miatt kevésbé szeretnélek. Vagy akár csak kevesebbet gondolnék rád. Biztos, hogy nem akarnálak kevésbé."

*

"A szomorúság az ár, amit muszáj megfizetnünk a szeretetért. Teher ugyan, de aki érzéketlenné teszi magát, az halott."