Hajdú-Antal Zsuzsanna - Belvárosi srác

HANGULAT                                MOLY                                        2021

"Balázsnak megvan mindene: jó állás, jövőkép, csinos feleség, akivel ráadásul gyereket várnak.  Misa világra jön. Down-szindrómával. Az anya ezt nem tudja megemészteni, elhagyja őket, és Balázs élete fenekestül felfordul. Ott marad egy kisbabával kettesben, feladja állását, és egy blogban próbálja feldolgozni, milyen lett a világ a downos Misa mellett. De vajon lehet-e így esélye egy harmonikus családi életre, boldogságra? És mit keres körülötte a tévés műsorvezetőnő, akivel talán csak elsőre tűnik úgy, hogy megértik egymást?  

Egy gyönyörű, mai, elgondolkodtató regény egy immár négykönyves, fiatal írótól. A korábban kétszeresen HUBBY-díjra jelölt szerző, Hajdú-Antal Zsuzsanna egy újságcikkben olvasott egy orosz férfiról, aki egyedül maradt sérült kisfiával. Az olvasottak nem hagyták nyugodni, így ez a történet szolgált alapul főhőse megálmodásához." 

Hajdú-Antal Zsuzsiról eddig is tudtam, hogy nem ódzkodik a mély, lélektani témáktól. Erről tesznek tanúbizonyságot eddigi könyvei - a Léggömbök, az Utánad és a Visszatérünk. Az írónő képes olyan intenzív és fájdalmas érzelmek megszólaltatására, mint a szerelem, gyász, elmúlás, melyeket nem csupán az általános nézőpontból szemléltet, hanem új gondolatokkal tölti meg őket.

A legújabb regénye, a Belvárosi srác szintén egy nem mindennapi történet. A könyv középpontjában egy egyedülálló apuka, Vozár Balázs áll, aki Down-szindrómás kisfiát egyedül - vagy a nagymama segítségével - neveli. A jól menő, teljesnek hitt élete egyik pillanatról a másikra megváltozott, amikor az orvos diagnosztizálta Misánál a betegséget, amit a felesége, Rita nem tudott feldolgozni, így inkább kilépett az életükből. Az írónő azonnal nehéz témák sűrűjébe veti az olvasót, aki elgondolkozhat azon, vajon ő mit tenne ebben a helyzetben. A férfi az azóta eltelt három évben feladott mindent, hogy a fiával lehessen, és olyan környezetet teremtsen neki, melyben ő jól érzi magát. Hiszen az emberek előítéletesek, és a kisgyerekek sokszor kegyetlenül őszinték, aminek nem szívesen teszi ki Misát. Egyszerre anyja és apja a gyereknek, minden rezdülését ismeri, és szabadidejében egy blogot vezet, amiben útjára ereszti a feszültséggel teli gondolatait és bemutatja, milyen egy Down-szindrómás kisfiút nevelni - mivel jár és hogyan befolyásolja az ő életét. Az oldal rendkívül szókimondó és őszinte, ahogyan maga Vozár Balázs is, aki DownTown Boy néven publikál. Az írásai egy alkalommal eljutnak a médiához, és így ismerkedik meg a férfi Császár Katával, a csinos riporternővel, aki társadalmi érzékenyítés céljából meghívja őt a műsorába. Ekkor még nem is sejtve, hogy mekkora szerepük lesz a jövőben egymás életében.

"Balázs vagyok, harminckilenc éves. Közgazdász, zeneőrült, elvált, egyedülálló. Apa."

A cselekményben a jelen szála dominál, ugyanakkor megjelenik visszatekintés is a múltba, és ami üdítő sokszínűséggel hat, hogy olvashatjuk Balázs blogbejegyzéseit is a fejezetek között. Ami különösen megfogott, hogy az írónő rendkívül mesterien vette fel a férfi szemszöget és a főszereplő stílusát. Nagyszerűen átjön a negyvenes rocker apuka hangnem, aki mindenkivel a világon kemény és rendíthetetlen, de ha a kisfia sír, igazi mamamacivá változik. Engem teljesen elvarázsolt, hogy ennyire bele tudott simulni Zsuzsi a karakterébe, mint egy színész, aki szerepet játszik. Méghozzá milyen nehezet! Nem lehetett egyszerű feladat megbirkózni azzal, hogy lendületes és hiteles legyen egyszerre Balázs mint elbeszélő, és mindez egy rettentően egyedi stílusban előadva, hogy illeszkedjen a hétköznapokba és a tudatfolyam megállíthatatlan sodrásába. Nem is beszélve arról, hogy az írónő korábban fiatalokat szólaltatott meg, a regényei róluk, de nem csak az ifjúsági korosztálynak szóltak. Ellenben a Belvárosi srác főszereplője egy középkorú apuka gyereknevelési és párkapcsolati problémákkal. Érezhető a fejlődés és a váltás a két zsáner között.

A Belvárosi srác kétségtelenül nehéz témát tudhat magáénak. Egy sérült gyerek sokszor képez tabut - ami valószínűleg azért lehet, mert nem beszélünk róla eleget. Mintha a betegséget nem szóba hozva eltűnne a jelenség. Féltem is, hogy a könyv ennek hozadékául nyomasztó lesz, fájdalmas és azt szemlélteti, mennyi lemondással jár a szülő részéről, de Zsuzsi megtalálta azt a vonalat, melyen haladva megmutathatja, mit adhat egy Down-szindrómás gyerek az embereknél, még annak is, aki elsőként mondott le róla. Állítom, hogy a Belvárosi sráctól empatikusabbá válnak az olvasók, és felnyílik a szemük arra is, ami a világban van, de nem beszélünk róla. És ugyan a Down-szindróma a központi témája a regénynek, mégis az írónő körüljárja a családdal kapcsolatos különféle akadályokat. Milyen lelki sebeket okozhat egy nőnek a meddőség ténye? Milyen maradandó kárai vannak, amikor rossz példával a szeme előtt nő fel a gyerek? Hogyan éli meg az ember, ha a szülője új párkapcsolatot kezd? Ezek és még számtalan kérdések cikáznak végig a regényen, melyet az írónő karaktereken, helyzeteken keresztül demonstrál. 

"Ha magamért tenném, már rég feladtam volna."

Kíváncsi vagyok, ezután a nagyívű történet után, mi születik meg következőnek Hajdú-Antal Zsuzsanna tollából - de bármi is lesz az, én már előre várom.

Borító:
Zsuzsi korábbi köteteitől már külsőleg is eltér a Belvárosi srác. Ennek lehet a kiadóváltás az oka, ugyanakkor már kívülről is látszik az, hogy a legújabb regényében új zsánerben próbálta ki magát. Elszakadva az ifjúsági regények világától elszakadunk ugyanúgy a szimbolikus borítóktól is. A Belvárosi srác az eddigi könyvekhez képest elevenebb - melyet a kisfiával játszó apuka képe kölcsönözhet a borítónak. Mindketten szuperhősként szálnak szembe a hétköznapokkal, mely egyaránt jellemző Balázsra és Misára is. Egyetlen negatívumként a betűtípust emelném ki, ami nekem személy szerint egyáltalán nem tetszik, és nem is passzol igazán véleményem szerint a képhez.

Összességében:
Hajdú-Antal Zsuzsanna a legújabb regényében felülmúlta önmagát. A Down-szindrómának ad teret a Belvárosi srácban - a nehézségeit, de különlegességeit is bemutatja egy középkorú, egyedülálló apuka szemszögén keresztül, akinek karakterét a valóság, megtörtént eset ihlette. Csodálatra méltóan vette fel az írónő Vozár Balázs figuráját, könnyed volt és hiteles, pedig nem kis feladat élethűen beleilleszkedni egy ellenkező nemű nézőpontjába. Zsuzsinak ez mégis sikerült és egy igazán őszinte, mély történet kerekedett ki a Belvárosi srácból, ami témájával ellentétben inkább reményteli, mint nyomasztó - hiszen azt mutatja be, hogy kétségtelenül nehéz egy Down-szindrómával született gyereket nevelni, mégis valamiféle csoda is, amit sokszor a társadalom nem ismer fel.

Azoknak ajánlom a Belvárosi srácot, akik szeretik a mélyenszántó történeteket a valóság azon foltjairól, melyekről sokan nem szívesen beszélnek, vagy nem mernek papírra vetni. 

Oldalszám: 384
Kiadó: Erawan

Kedvenc karakter: Vozár Balázs
Kedvenc idézeteim:

"Ő itt a fiam, Misa, aki megtanít arra, hogy egy csecsemőt háton fektetni nem jó, mert ha éppen bukik – a felböfögés szakszerű kifejezése anyámtól –, megfulladhat a tejtől vagy a tápszertől. Hason fektetni azért nem ajánlott, mert egy esetleges túlmelegedés megnöveli a bölcsőhalál kockázatát. Oldalt fektetni, nos, oldalt fektetni nem is tudom, baszki, mert elgurul."

*

"A te DownTown-blogod nem csak arról szól, milyen egy Down-szindrómás kisfiú édesapjának lenni, talán inkább arról, hogy te… te család vagy."