Még tart az az időszak nálam, hogy könnyed, laza olvasmányokra van szükségem. A The Love Hypothesis pedig meghódította a TikTok világát a bolygó minden zugában, itthon pedig a Maxim kiadó csapott le a jogaira a tavalyi évben. Egy ideig kimaradtam A szerelem képletét övező hype-ból, de jelen időszakban nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy talán épp most kellene a kezembe vennem. És ez a belső megérzés nem csalódott - imádtam Ali Hazelwood regényét, teljesen el tudtam veszni benne, és amint elkezdtem, nem tudtam tőle elszakadni.
Olive a prológusban a doktori iskola felvételije előtt áll, és a nagy sietségben észre sem veszi, milyen ajtón lép be. A wc-ben lévő zokogásra felkapja egy férfi is a fejét (akit Olive azóta a Srácnak keresztelt, hiszen a nevét nem tudja), és emlékezteti a lányt, hogy miért is szeretne kutató doktor lenni.
A történet az első fejezetre ugrik három évet az időben. Ekkorra Olive már asszimilálódott a Stanford doktoranduszai között, és igaz barátokra lelt Anh és Malcolm személyében. A huszonhat éves lány annyira empatikus és lojális, hogy annak érdekében, hogy a legjobb barátnője nyugodt szívvel összejöhessen a volt barátjával, azt füllenti, hogy valaki mással randizik. Ám amikor Anh hirtelen felbukkan a "randin" - vagyis a laborban, ahol amúgy Olive a legtöbb idejét tölti -, a látszat kedvéért kénytelen megcsókolni az első arra járó férfit, aki éppen nem más, mint a doktori iskola nevezetes kőszívű és zárkózott professzora, a fiatal Adam Carlsen. Bár Olive nem jár az óráira és az őt érintő bizottságoknak sem tagja a tanár, a hírneve még hozzá is elért. Talán estére már jogászok kopogtatnak az ajtaján, amiért megsértette a IX. törvényt?
A jó hír, hogy Anh teljesen elhitte a történetet, a rossz viszont, hogy az egész Stanford a viszonyukon csámcsog. Olive kénytelen egy kellemetlen beszélgetésbe bonyolódni Adammel, hogy megkérje, maradjon egy ideig a kamubarátja, amibe a legnagyobb meglepetésére a professzor győzködés nélkül belemegy. Vajon mit profitál Adam Carlsen abból, hogy egy diáklánnyal kamurandizik? Hiszen a kapcsolatuk csupán szerződéses formájú, a nyilvánosságnak szól, és lejárati dátummal rendelkezik.
"Nyugodtan szerelembe eshetsz: valaki majd elkap."
A szerelem képlete egy végtelenül aranyos, könnyed és (a jó értelemben vett) kiszámítható történet. Nem igazán tudott meglepetéseket okozni, ennek ellenére teljesen beszippantott, minden oldalon megnevettetett a sajátos humorával és teljesen egyedi környezetben adja elő a kamukapcsolat toposzát. Adam és Olive két tökéletlenül tökéletes karakter, akik a munkájuknak, kutatásaiknak élnek, emiatt a magánéletükre sosincs idejük. Az emberek között sem érzik teljesen felhőtlenül magukat, sokkal inkább a mikroszkópok és a Bunsen-égők világában lelnek otthonra. Szociálisan nagyon érzékeny személyek, ám a hasonlóságok ellenére mégis teljesen különböző jellemek. Míg Olive kellemetlen locsogással és mérhetetlen naivitással leplezi a saját frusztrációját, Adam inkább hallgatásba burkolózik, ám ha mégis megszólal, kellemetlenül őszinte mindenkivel, ami a tanszéken általában sírást vált ki a diákokból. Kicsit Sheldonra és Amyre emlékeztettek az Agymenőkből kevésbé sarkított kivitelezésben. Ennek fényében a végére egy-egy jelenet alkalmával kezdtek karakteridegenül viselkedni. Nevesítve ezt az ágyjelenetre gondolok. A korábbi feszült érintések után gyors léptékű volt az ugrás a kapcsolatukban, és egy ilyen történetből, mint A szerelem képlete, nekem nem is hiányzott volna, ha kihagyja az írónő.
A regény varázsát a humora és az aranyossága mellett az egyedi környezet adja. A tudományos közeg szervesen jelen van A szerelem képletében, és azt mutatja be, milyen szerepvállalása van ebben a nőknek, hogyan tudnak érvényesülni egy javarészt férfiak alkotta mikrovilágban illetve milyen lemondásokkal jár olykor ez a hivatásforma. Ali Hazelwoodtól magától sem áll távol ez a tudományos létforma, ugyanis ő is doktorált idegtudós. Arra ösztönzi a női olvasóit, hogy (bármennyire is az ellenkezőjét tapasztaljuk sokszor) okosnak lenni igenis szexi, és merjünk minél többet tanulni, tudni, mert azzal akár kifordíthatjuk a négy sarkából a világot.
"Mindenki szereti a magas, rosszkedvű, mogorva szépfiúkat zseniális IQ-val."
.png)
Borító:
Nekem nagyon tetszik a rajzolt borító, teljesen visszaadja a könyv tartalmát - megjeleníti a kiindulási konfliktust, hűen ábrázolja a szereplőket, mögöttük pedig kivehető, milyen közegben játszódik a történet. A kék árnyalatai összhangban vannak a helyenként megjelenő rózsaszínnel és a karakterek grafikájával is. A cím egyszerű, de mutatós - nagyon tetszik a névelő kiemelése.
Összességében:
A szerelem képlete egy könnyed, aranyos történet tele humorral és tudománnyal. A két főszereplő - Olive és Adam - abszolút szerethető jellemek a néhai esetlenségeik ellenére is. Ali Hazelwood új köntösben, a tudományos világ keretein belül meséli el az álkapcsolat jól ismert toposzát, de annak minden betűje tele van bájjal és nevetéssel.
Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretnének kikapcsolódni egy aranyos történettel, ami joggal hódította meg az egész világot.
Oldalszám: 414
Kiadó: Maxim
Kedvenc karakter: Olive Smith
Kedvenc idézeteim:
"HIPOTÉZIS: Egy szív könnyebben törik össze még a leggyengébb hidrogénkötésnél is."
*
"Bevallom, kissé halvány a határvonal a kiváló karrierlehetőség és az élet végzetes elcseszése között."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése