Január & Február 丨 Összefoglaló és tervek tavaszra - 2023

 

Valahogy a január és a február mindig olyan hamar tovatűnik. 

A tavalyival ellentétben a 2023-as újévem igazán unalmasra sikeredett. Leginkább Henry Cavillel töltöttem, ugyanis Witcher-maratont tartottam, majd megnéztem az előzménysorozatát, a Blood Origint. De legalább nem tanulással töltöttem, ahogyan eredetileg terveztem. Az csak másnap jött.
Januárban két nagy vizsgám volt az egyetemen. Egy beugrós egyháztörténet, mely a kereszténység kialakulásának előzményeit, terjedését és mai szokásrendjének kialakulását vette górcső alá egészen a reformációig, ami majd a tavaszi félévben vár rám. Utána le kellett tennem egy ógörög alapvizsgát - és örömmel jelentem be, hogy 5-ösre sikerült. Habár nagyon féltem tőle, de sikerült, és emiatt amúgy nagyon okosnak érzem jelen pillanatban magam. Időközben leadtam a jelentkezésemet a mesterszakra - mégpedig a Károlin jelöltem meg első helyen az Irodalom- és kultúratudomány MA képzést.

Február végén pedig elkezdődött a hatodik, egyben utolsó félévem a szabad bölcsész alapszakon, és ez a hajtás egészen június végéig, az államvizsgáig tartani is fog. A Facebook oldalon már írtam néhány gondolatot ezzel kapcsolatban, és bemutattam a könyveket, amelyeket az elkövetkezendő néhány hétben olvasni fogok. Ugyanis jelen pillanatban éppen a szakdolgozatomon dolgozom, ami arról szól, hogyan hatott Kierkegaard, a dán filozófus egzisztencialista gondolatvilága a későbbi cseh szerzőre, Kafkára, és ez hogyan jelenik meg kettejük műveiben. Kiemelt szerepben a Félelem és reszketéssel és A kastéllyal. Egy szó mint száz, minden energiámat leköti az abszolválásom, és ez látszani fog az olvasmánylistámon.

Mindent összevetve két hónap alatt 25 könyvet vettem a kezembe, bár ennek kiemelt része szakirodalom. De lássuk, miket olvastam szórakozásból!

Az évet Leigh Bardugóval kezdtem, az élfestett A sebhelyes cárral. Gyönyörű az a könyv kívül-belül! Ha még van a Könyvmolyképző oldalán dekorált példány, mindenképp szerezzétek be! Ezután Istók Anna legújabb regényét olvastam el, az Elejétől a végéiget, mely egy mély történet a barátságról, a szerelemről és a felnőtté válásról. Majd kikapcsolódásként Leiner Laura Iskolák versenye II. trilógiáját fejeztem be az Állj mellémmel, ami egészen idáig váratott magára. Hogy miért? Nagyon szkeptikus voltam. Amennyire tetszett a Bízz bennem, a Higgy nekem ismételten mélyrepülés volt számomra, és féltem, hogy a befejezőkötettel sem lesz másképp. Szerencsére egy olyan pillanatban kapott el, hogy tudtam értékelni a regényt annak minden hibájával együtt és inkább arra koncentráltam, mennyire jót tesz a kis lelkemnek Laura humora és könnyed stílusa. Ezután újraolvastam egy éjszaka alatt a Gyönyörű sorscsapást - hiszen nemsokára érkezik a mozikba az adaptációja! Ezzel amúgy kellően szkeptikus vagyok, hiszen a Miután rendezője vette a kezébe az ügyet, és nem tudom, mit várjak tőle. Annak ellenére, hogy az After-filmekkel a végére megbarátkoztam. Utána egy kis könnyed limonádéra vágyva gondoltam, elolvasom Emma Chase: Egy ágyban a herceggel c. regényét - de hatalmasat csalódtam. Tény, hogy az alaptörténet siralmasan klisés, de a fordítás és a korrektúra (hiánya) még inkább felbosszantott. Aztán idén végre befejeztem a régóta halogatott Grecsó Krisztián novelláskötetet, a Harminc év napsütést. Majd egyik nap annyira megragadta a figyelmemet Ali Hazelwood: A szerelem képlete c. könyve, hogy nem tudtam szabadulni tőle, és egyhuzamban elolvastam. Annyira beszippantott a kis könnyed légköre, a tudományos világ, hogy egyre többet és többet akartam belőle, míg végül az utolsó oldalakhoz értem. Nagyon kíváncsi vagyok az írónő frissen megjelent kötetére - hiszen bebizonyosodott, hogy a körülette lévő hype nem véletlenül övezi.

 

Örömmel jelentem be, hogy kivételesen tartom magamat az elhatározásomhoz, hogy nem veszek egy ideig könyvet. Ennek az az oka, hogy túl sok az olvasatlan példányom itthon, és szeretném 2023-ban elérni a 90%-os magánkönyvtár olvasottságot - most 84%-on állok.

Eddig 176 epizódnyi sorozatot néztem meg az évben. Említettem már a Vajákot, és újranéztem A szökést is meg természetesen a Sárkányok házát is - mert az nem maradhat ki. De megismerkedtem a The Last Kingdommal is, ami a vikingek világában játszódik. Kijött tavaly év végén a Firefly Lane - Szentjánosbogár lányok 2. évada, azt is megnéztem, illetve a friss You- Te szériát is, a negyedik első részeit. Mindet szerettem, nem volt egyik sem csalódás.
Filmek terén 17-et néztem meg, ebből egyet moziban, a Hangya és a Darázs 3. - Kvantumániát. Nekem ezzel ugyanaz volt a bajom, mint a Doctor Strange 2.-vel. A cselekmény kevés volt, nem tetszett, hogy Scott-ról a hangsúly inkább a lányára helyeződött, Hope is címszereplő ellenére elhanyagolható szerepet töltött be a filmben. Mindez egy újrakonstruált, Star Wars-szerű világban. Élvezhető volt, de többször nem nézem meg. Ezután természetesen Marvel-maratont tartottam.
Végre eljutottam odáig, hogy a Disney+-on fent van az Avatar első része, amit bevallom, én még korábban nem láttam. De nagyon tetszett, kikapcsolódó volt és látványos, nagyon jó történettel. Újranéztem az Így neveld a sárkányodat trilógiát és a Fiúknak, akiket valaha szerettem filmeket is kikapcsolódás gyanánt a vizsgaidőszakban. Amit nagyon vártam (bár kicsit szkeptikusan), az a Teen Wolf: The Movie. A sorozat már több éve befejeződött, de a régi csapat újra összeállt egy film erejéig. Sajnálom, hogy ezt mondom, de bár ne tették volna. A nosztalgiafaktora megvolt, nem tagadom, de olyan szálakat bolygattak meg benne, amiket lezártak már annak idején, és most csak több kérdésünk lett, mint amennyit a film megválaszol. 

Ez lett volna 2023 első két hónapja - és mik a terveim tavaszra?

Március 11.
Bagossy Brothers Company 10. jubileumi koncert
MVM Dome

Március 16.
Shadow and Bone
2. évad
Netflix

Április 15.
Szakdolgozat leadási határidő

Május 27.
Follow the Flow koncert
Budapest Park

Millió puszi:

Barby