Leiner Laura - Állj mellém

 HANGULAT                                MOLY                                        2021

"A végéhez közeledik az Iskolák Országos Versenye, a négy kitaszított szirteses diák pedig rendületlenül menetel a döntő felé. Sára, Vivi, Rajmund és Dominik határozott céllal érkeztek a versenyre: meg akarják nyerni a kupát, ezzel bizonyítva, hogy ők többek, mint néhány múltbéli hiba. Napról napra szorosabb barátság fűzi össze a piros csapat tagjait a Hortobágyon, ahol az elszántság, a taktikázás, néha pedig a megérzésük az, ami továbbsegíti őket a következő körbe. Kérdés, hogy ez elegendő-e a végső győzelemre.  

Az Iskolák Országos Versenye befejező kötetében kiderül, hogy Kocsis jól döntött-e, amikor Sárát, Vivit, Rajmundot és Dominikot választotta a címvédő csapatba, és lesz-e másodszor is „Nyertes Szirtes”, emellett arra is fény derül, hogyan alakul a még függőben lévő kapcsolat…" 

Vannak olyan időszakok, amikor az embernek igazán szüksége van egy kis könnyed kikapcsolódásra, melyet egy laza ifjúsági kötet tud megadni. Leiner Laura stílusában sosem csalódtam még, mindig igazi mentőövként szolgál az élet csapongó hullámai között. Az Állj mellém kivárta a sorát, akkor került a kezembe, amikor éppen szükségem volt rá. De akkor viszont jött, látott és győzött.

Számtalanszor említettem már, hogy voltak kétségeim az Iskolák versenye második trilógiájával kapcsolatban. Vajon képes újat mutatni? A Bízz bennem bebizonyította, hogy igen - el tudja mesélni oly módon ugyanazt a kerettörténetet, hogy közben teljesen új megvilágításba helyezi, új mondanivalókkal tölti meg. A Higgy nekem hasonló módon könnyed kikapcsolódást nyújtott, de sokkal inkább a jellemábrázolások árnyalása került a rivaldafénybe, mintsem a kalandok és akadályok. Kíváncsian vártam, mit tartogat az Állj mellém és hogyan zárul az IOV II. trilógiája és a Szirtes Gimnázium szereplése a versenyen.

Sára, Rajmund, Vivi és Dominik sosem gondolta volna, hogy egy iskolai csapatjáték képes ennyire megváltoztatni az életüket. Kocsis igazgató nem csupán új esélyt adott nekik, hanem új barátokat is. A négy fiatal a verseny alatt igazán közel került egymáshoz, és a két hét alatt valódi szerelmek szövődtek. Vivi és Dominik kapcsolatára már a korábbi kötetben fény derült, valamint Rajmund és Sára érzelmei is tisztán kivehetőek voltak, de most elérkezett a tettek mezeje. Különösen szerettem a közös jeleneteiket, és hogy mindig képesek voltak közösen bajba sodródni. Ám ami még a tündéri románcnál is jobban meghatott - az önzetlenségük. Védelmezték egymást, hol ketten, hol négyen, és sosem az egyéni céljaikat helyezték előtérbe, hanem mindig az iskola és a közös diadal lebegett a szemük előtt. Még felnőtt embereknek is nehezen sikerül belátniuk a saját hibáikat, szemben a négy fiatallal, akik tisztában voltak a korábbi baklövéseikkel, hiszen a hangos tömeg nem engedte, hogy egy pillanatra is elfelejtsék. Ellenben az erősségeikkel kell szembesülniük, és ezt hogyan kamatoztathatják a közös cél érdekében. 

"– Szerintetek Kocsis tudta? […] Tudta, hogy mi történik akkor, ha összerak négy gyárilag hibás diákot, akik eddig mindent csak elcsesztek?"

A főszereplők valóban a szívemhez nőttek, a mellékszereplők kevésbé. Ezek közül kiemelkedik Panna és Andi, akik, amikor megszólaltak, ugyanazt a lemezt harsogták. A pink csapat játékosa testesítette meg azt a lányt, akinek be nem áll a szája, ugyanakkor ez inkább üres fecsegés, mintsem valódi beszélgetés. Igazi monodráma, ami elől mindenki menekül, ha tud. Egyszer-kétszer vicces az ilyen, ha jó pillanatban sütik el, de a harmadik kötetre elfáradt a karakter. Ahogyan a bézs Andi is, aki hatalmas, nem hétköznapi termetével, kevésbé csajos viselkedésével kívülállónak érzi magát a többi lány között, ezáltal lehetett volna egy olyan karakter, akivel épp különcsége miatt szimpatizálhat az olvasó. Ám ő minden alkalommal szóvá tette a problémáját sajnáltatva magát. Humorral és folyamatos bénázással próbálja elvenni az élét a féltékenységének, melyet Vivi és Sára iránt érez. Annak ellenére, hogy ők hárman barátnők, és sosem ártana a piros csapatnak, az irigység magvai mindig előtörnek álcázott megnyilvánulásokban. A végére pedig nem sajnáltam emiatt, hanem kimondottan idegesítőnek találtam.

Számomra az IOV trilógiák során mindig a legkényesebb téma a Kocsis igazgató posztjai és live-jai alatt kialakult komment szekció volt. Nem gondolnám, hogy egy elit iskola diákjai ilyen hozzászólásokat írnának az igazgató közösségi média felületére, ilyen mennyiségben pedig abszolút nem hihető. Ezeket a részeket lelkiismeret-furdalás nélkül ugrottam át, és mélyedtem el inkább újra a fő cselekményszálban.

Borító:
A borító tökéletesen passzol az IOV-stílusba. A hortobágyi tájat idézi madarakkal, nádassal, a központban egy híddal. Imádom! Egyszerű, ötletes, mutatós, mi kell több?

Összességében:
Örülök, hogy az Iskolák versenye II. trilógiája újból megtalált. Izgalmas volt, a fő karakterek igazán a szívemhez nőttek: velük örültem a sikerükkor és izgultam a továbbjutásukért, a végső győzelmükért. Az Állj mellémben kiderül, miért is volt igazán jó választás Kocsis igazgató részéről, hogy Sárát, Rajmundot, Vivit és Dominiket nevezte a versenyre, mellyel nemcsak bízott bennük, hitt nekik és mellettük állt, hanem új esélyt adott nekik, hogy bizonyíthassák rátermettségüket, és megmutassák: attól, mert mások, mint a többiek, nem kevésbé értékesek.

Azoknak ajánlom a trilógiát, akik szeretik az ifjúsági történeteket egy csipet romantikával és kihívásokkal valamint egy nem hétköznapi fiatal társasággal, akik meg szeretnék mutatni: rászolgáltak a második esélyre. 

Oldalszám: 560
Kiadó: Carta Teen

Kedvenc karakter: Fehér Rajmund, Tahi Dénes
Kedvenc idézeteim:

"– A kardióval hogy áll tanár úr? – érdeklődött Rajmund.
– Ahogy te az óráimmal – felelte a tanár.
– Ellógja, amikor csak lehet? – tippelt.
– Pontosan – helyeselt Tahi […]"

*

– Dumálni? – kérdezett vissza. – Ó, hát ezzel ne terheld Majort, ha dumálni szeretnél, arra itt vagyok én. Hintázhatunk is – szólt Tahi, a beszólásra pedig még hangosabban röhögtünk fel. – Csak szólj – ajánlotta fel vigyorogva."