Sarina Bowen és a True North sorozat nem volt ismeretlen számomra. Több éve már, hogy a Keserédest olvastam, de akkor úgy éreztem, hogy sokkal több potenciál volt abban a könyvben, mint amit az írónő kihasznált. Ugyanakkor az egyik legtitokzatosabb szereplőnek Sarina Bowen külön történetet teremtett, melyben a függőség és a második esély kapja a főszerepet. Ez a Rendíthetetlen.
Jude három évnyi börtönbüntetés és elvonó után kénytelen hazatérni Colebury kisvárosába, ahol csak a fájdalmakkal teli múlt várja. Édesapja alkoholizmussal küzd, őt pedig minden utca, sarok arra az egykori önmagára emlékezteti, aki lopott, csalt csak azért, hogy kábítószerhez juthasson. Börtönben töltött múltjával egykönnyen nem talál munkát, amire szüksége lenne a továbblépéshez - a Shipley család birtokára pedig csak a következő szüretkor térhet vissza. Kemény munkával elérte, hogy felülkerekedjen a drogok iránti sóvárgásán, célja pedig az, hogy soha ne ismétlődhessen meg az a tragikus éjszaka, ami miatt végül vakvágányra futott az élete. A legnagyobb kísértés ugyanakkor nem a dílerek vagy a szerek, hanem a lány, akit maga mögött hagyott, egykori szerelme, és a húga annak a srácnak, akinek három évvel ezelőtt a halálát okozta.
Sophie úgy érzi, hogy az életét nem ő irányítja. Az autóbaleset, amiben bátyja, Gavin az életét vesztette, felforgatta a családi fészket. Édesanyja már csak árnyéka önmagának, apja pedig elvesztette a két gyereke közül azt, amelyiket jobban szerette, és ezt nap mint nap hangoztatja is Sophie jelenlétében. A lány mégis hazaköltözött, hogy segítsen a szüleinek, lemondva ezzel saját dédelgetett álmairól. Mindeközben egy kórház szociális munkásaként dolgozik, és segít a tévúton járó vagy nehézsorsú embereken. Igyekszik elfoglalni magát, a helyi templom szegénykonyháján önkénteskedik, de egyik nap a kocsija ablakán kinézve a látvány felkavarja az egyenletes hétköznapjait. Jude hazatért. A fiú immár férfivé érett, és úgy tűnik, az évek csak előnyére változtatták őt. Sophie-ban újra lángolni kezd az egykori szerelem, vágy, de emlékeztetnie kell magát arra, hogy három évvel korábban a fiú nem kért belőle: visszaküldte a leveit, melyeket a börtönbe küldött neki. Mindenkivel és mindennel szembeszállt, akit és amit ismert, csak azért, hogy a fiút védje, ő mégsem akarta látni. Vajon az eltelt idő és a számos megpróbáltatás után van lehetőségük az újrakezdésre? Még akkor is, ha minden és mindenki ellenük játszik?
"[…] – Ne menekülj el előlem még egyszer, Jude Nickel!
– Nem fogok. Amúgy sem sikerülne. A tiéd vagyok. Mindig is a tiéd voltam."
A Rendíthetetlen számos témát dolgoz fel. Gyász, szenvedély, második esély, de legfőképpen a függőség az, amit Sarina Bowen ebben a regényben kifejt. Az írónő kétségtelenül a velejéig leásott a kérdésnek, hiszen Jude szemszögén keresztül olyan szuggesztíven adja át az addikció utóhatását, minden gondolatot, ami egy (leszokóban lévő) függő fejében megfordulhat, és ez talán az egyik kiemelkedő pont, ami miatt számomra sokkal értékesebb olvasmányélménnyé vált a Rendíthetetlen, mint a Keserédes. Mélyebb, eredetibb gondolatokat közölt, és nem csak a problémák felszínét kapargatta. A Jude fejezetei előtt olvasható sóvárgásmérő előrevetíti a férfi állapotát, és bemutatja, milyen nehéz minden egyes másodperc, amit távol tölt a szerektől. Ez a szám a regény előrehaladtával csökken, hiszen ahogy értéktelítettebbé válik az élete, a szerekre annál kevesebb szüksége van nap mint nap. Sophie problémái nem ilyen terheltek, mégis személyiségfejlődés tekintetében nem kevésbé elhanyagolható témák, mint amilyennel Jude küzd. A lány kénytelen a stabilitást feltételező családi fészekben azzal szembesülnie, hogy ő a kevésbé szeretett, a második, sőt a pótolható. Szüleit saját gyászuk annyira mélyre taszítja, hogy nem veszik észre az életben maradt gyerekük szorongását, fájdalmát. A családmodell toxikus módon felbomlik, egyszerre van otthon felnőttként és csapongó tinédzserként kezelve, hiszen bár ő látja el az anyai szerepeket, apja nem tudja neki megbocsájtani azt, hogy Jude-ot az életükbe hozta, így minden egyes döntését megkérdőjelezi. Az ő szemszögét olvasva azt figyelhetjük meg, hogy Sophie azért menekült a férfi karjaiba, mert mellette önmaga lehetett, és ő mindig is megértette őt. Szemben a családjával. Ennek ellenére hiányoltam, hogy előkerüljön az ő saját, személyes gyásza ebben a történetben - hiszen egyszerre vesztette el élete szerelmét és a bátyját, ugyanakkor az erről szóló diskurzust keveselltem, még akkor is, ha kettejük testvéri kapcsolata nem volt túl szoros.
Borító:
Koncepcióban teljesen illik az első részhez - ugyanakkor a barna árnyalat helyett most a sötétzöld dominál. Az erdős rész fölé magasodik az első köteten látható modellhez hasonló testfelépítésű férfi, aki megidézi Jude rosszfiús sármját. Már a Keserédes kapcsán is megjegyeztem, hogy szerintem nagyszerű kompozíció, tetszik az összhang és a cím kalligrafikus betűtípusa.
Összességében:
Sarina Bowen True North sorozatának második része, a Rendíthetetlen nekem sokkal jobban tetszett, mint a Keserédes. Jude és Sophie szerelme köré épített tabutémák kitöltötték érzelmileg a regényt, a cselekményt pedig egy nyomozás koronázta meg, mely a múlt egy sorsdöntő pillanatát bírálja fölül. Az írónő nagyszerűen körüljárta a kábítószerfüggőség problémakörét, Jude-dal vállvetve hordozzuk a terheket a megtisztulás útján, mely a második esély felé visz.
Pörgős, érzéki történet, ami igazi kikapcsolódást nyújt a fagyos, téli hónapokban.
Azoknak ajánlom ezt a történetet, akik szeretik a romantikus, erotikus regényeket, amit mély témák is keresztülszőnek.
Oldalszám: 400
Kiadó: Könyvmolyképző
🕮Beleolvasó🕮
Kedvenc karakter: Jude Nickel
Kedvenc idézeteim:
"Függőség az, amikor az ember képtelen távol tartani magát valamitól, ami káros a számára. Lehet, hogy Jude drogfüggő volt, én viszont Jude-függő."
*
"Még a legkomorabb életekben is akadnak szép pillanatok."
Nyereményjáték
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése