Patrick Byrne, a nagyreményű zongorista-zeneszerző sötét múltja elől menekülve Bécsben próbál új életet kezdeni. Egyetlen dolog hajtja: hogy befejezze és színpadra állítsa élete fő művét, ám eközben nemcsak a lehetetlen feltételekkel, de saját démonaival is meg kell küzdenie.
Carla Kimmel tehetős üzletember férjével érkezik Bécsbe. Egy művészeti alapítvány vezetőjeként felajánlja Patricknek a támogatását, de cserébe ő is kér valamit: zongoraleckéket szeretne venni a zseniális művésztől.
Közös munkájuk során nemcsak Patrick küzdelmei állítanak eléjük akadályokat, de Carla rég eltemetett titkai is felszínre kerülnek. Vajon a zene képes rá, hogy begyógyítsa a sebeket? Van-e remény két összetört szív számára, hogy újra megtalálják a boldogságot?
Sienna Cole, az Aranykönyv-díjra jelölt Négyszáz nap szabadság és a páratlanul izgalmas Lefelé a folyón szerzője új, drámai, romantikus regényében is az emberi lélek legsötétebb mélységeibe tesz lebilincselő utazást."
A Reményszimfónia az a kötet, ami miatt végleg elhatároztam, hogy még közelebbről megismerkedem Sienna Cole munkásságával. A cím, Reményszimfónia, a legszebb szó, amit valaha olvastam, amit valaha bárki megteremtett. Simán beállhatna 11.-nek Kosztolányi 10 legszebb magyar szó gyűjteményébe. Első hallásra szerelem volt, és tudtam, hogy ezt a történetet nekem el kell olvasnom.
Patricket már a Négyszáz nap szabadság olvasása közben a szívembe zártam. A meg nem értett zenész, aki a premodern esztétikához hasonlóan azt vallja, hogy a világmindenségből legtisztábban darabokat csak a zene képes átadni. Minden tökéletlenségével együtt megkedveltem a férfit, és alig vártam, hogy olvashassak életének folytatásáról, zenei karrierének alakulásáról. Eddig is fantasztikus írónőnek találtam Sienna Cole-t, de a Reményszimfóniával abszolút utat talált a szívemhez. Ahogyan a külső borítón Pandalány szavai is sugallják: Ez egy tökéletesen megkomponált regény.
Patrick Byrne életét a látszólag tökéletesen folyó medréből a munkatársaival, Denával és Jay-jel való utazás örökre kizökkentette. Végre a saját kezébe vehette sorsát, azt csinálja, amit szeret, zenél és komponál, ott, ahová a szíve húzta. Bécsben. Nagy fába vágta fejszéjét, egy teljes szimfónia megírására szánta el magát, de a zenemű sokkal több időt vesz igénybe és pénzt, mint azt gondolta volna. Magában már el is temette a projektet, míg egy koncertjén fel nem bukkan Carla Kimmel, aki alapítványából támogatná a tehetséges zenészt, cserébe zongoraleckéket kér Patricktől, ami életmódját tekintve, eléggé kívül esik a férfi komfortzónáján. Hogy Dena nem őt választotta, az teljesen felőrölte kívülről és belülről is, ismét a drogokba vetette magát, egyetlen mentsvárként pedig a szexet használta a kokainfüggősége mellett. A múlt árnyai élete minden pillanatában jelen voltak, és mikor leül a zongora elé, a fájdalmas melankólia még inkább előhívja korábbi idők keserű emlékeit. Ebből a helyzetből pedig csak egy megoldás van: talál valakit, aki mindezen szerek, pótlékok helyébe lép.
"– Te vagy az egyetlen, aki képes elüldözni a kételyeimet, az egyetlen, aki napsütést tud lopni a sötét világomba."
Carla élete látszólag tökéletes, egy mesebeli palotában éli mindennapjait, dúskálnak a pénzben, jótékonykodhat és a zene bűvöletében élhet. De belülről senki sem látja, hogy a férjében hűség egy cseppje sincs meg, elnyomja a nőt és szinte játékszerének, kiegészítőjének használja a nagy játszmáiban, és néha dob neki egy-egy csontot, hogy a csendben megfigyelt pénzmosás és illegalitás ne jusson illetéktelenek fülébe. Carla miközben arra vágyik, hogy egy férfi megértő társa legyen, csak megszégyenítést és rosszalló megjegyzéseket kap Hanstól és az ő felnőtt lányától, Lottétól is. Magányos, és ebből az érzésből csak a zene képes őt megváltani. Vajon két összetört lélek képes melódiát alkotni?
Egy szívig hatoló történetet olvashatunk Sienna Cole írónő tollából. Ahogyan megszólaltatja ezt a történetet, az maga a varázslat. Minden egyes pillanat hatalmába keríti az embert, megragadja az egész lényét és átjárja a lelkét.
A zene az első oldaltól az utolsóig átjárja a regény atmoszféráját. Egykori zongoristaként talán még mélyebben érintett a Reményszimfónia, mint másokat. Bár közel sem voltam annyira tehetséges, mint Pat, mégis hatalmába kerített a vágy, hogy ismét leüljek, és eljátsszak néhány darabot a régi időkből.
Egy jó könyv nemcsak addig tart, amíg az olvasó a regény utolsó betűjét is elolvassa, hanem utána is a szívében marad, talán örökre. Nekem a Reményszimfónia ilyen alkotás. Közel 400 oldal után sem voltam képes elengedni, annyira a részemmé vált, és ennél nagyobb kincset egy történet aligha adhat.
"Semmi sem varázslatosabb a frissen kibomló szerelemnél, amikor az ember úgy érzi, képtelen a másik nélkül létezni és minden szívdobbanása a másikért sóvárog. Az élet legboldogabb pillanatai ezek, talán semmi sem érhet fel hozzá."
Borító:
A legszebb külcsín, amit valaha láttam. A sötét háttér megfogja Patrick melankóliáját, a történet fájdalmakkal teli részét, mégis ott virít rajta a gyönyörű szép zongora, ami sugározza a reményt. A férfialak arca nem teljesen kivehető, vonásaira lehet következtetni, de összességében a képzeletünkre van bízva, hogyan is jelenik meg előttünk Patrick képe.
Összességében:
Sienna Cole fantasztikusan tehetséges írónő. Sokszínű egyéniség, mesterien szövi a szálakat, legyen az egy lehengerlő, thriller történet vagy egy lélektani, romantikus regény.
A Reményszimfónia dallama elért a szívemig.
A történet nem véletlenül kapta ezt a címet, hiszen két összetört lélek, kinek már csak a zene hoz fényt az életébe, hirtelen egymásra talál, és közös történetük egy monumentális alkotássá bővül. Saját szólamuk külön-külön kilátástalan, de együtt harmonikus dallammá olvadnak össze.
A zene és a romantika kedvelőinek kihagyhatatlan olvasmány!
Oldalszám: 400
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: Patrick Byrne
Kedvenc idézeteim:
"– A szenvedés egy döntés – válaszolta Carla. – És a boldogság is az. Én az utóbbit választom, bármi történjen is."
"Egy sebzett lelket csak egy másik sebzett lélek érthet meg – aki erőszakkal közeledik a törékeny rózsához, csak a töviseit érheti el."
"A férfi ugyanis zseni volt, és Fabian szentül hitt bene, hogy ha sikerülne őt kirobbantani az elefántcsonttoronyból, akkor mesés utat járhatna be."
"– Te vagy az egyetlen, aki képes elüldözni a kételyeimet, az egyetlen, aki napsütést tud lopni a sötét világomba."
Carla élete látszólag tökéletes, egy mesebeli palotában éli mindennapjait, dúskálnak a pénzben, jótékonykodhat és a zene bűvöletében élhet. De belülről senki sem látja, hogy a férjében hűség egy cseppje sincs meg, elnyomja a nőt és szinte játékszerének, kiegészítőjének használja a nagy játszmáiban, és néha dob neki egy-egy csontot, hogy a csendben megfigyelt pénzmosás és illegalitás ne jusson illetéktelenek fülébe. Carla miközben arra vágyik, hogy egy férfi megértő társa legyen, csak megszégyenítést és rosszalló megjegyzéseket kap Hanstól és az ő felnőtt lányától, Lottétól is. Magányos, és ebből az érzésből csak a zene képes őt megváltani. Vajon két összetört lélek képes melódiát alkotni?
Egy szívig hatoló történetet olvashatunk Sienna Cole írónő tollából. Ahogyan megszólaltatja ezt a történetet, az maga a varázslat. Minden egyes pillanat hatalmába keríti az embert, megragadja az egész lényét és átjárja a lelkét.
A zene az első oldaltól az utolsóig átjárja a regény atmoszféráját. Egykori zongoristaként talán még mélyebben érintett a Reményszimfónia, mint másokat. Bár közel sem voltam annyira tehetséges, mint Pat, mégis hatalmába kerített a vágy, hogy ismét leüljek, és eljátsszak néhány darabot a régi időkből.
Egy jó könyv nemcsak addig tart, amíg az olvasó a regény utolsó betűjét is elolvassa, hanem utána is a szívében marad, talán örökre. Nekem a Reményszimfónia ilyen alkotás. Közel 400 oldal után sem voltam képes elengedni, annyira a részemmé vált, és ennél nagyobb kincset egy történet aligha adhat.
"Semmi sem varázslatosabb a frissen kibomló szerelemnél, amikor az ember úgy érzi, képtelen a másik nélkül létezni és minden szívdobbanása a másikért sóvárog. Az élet legboldogabb pillanatai ezek, talán semmi sem érhet fel hozzá."
Borító:
A legszebb külcsín, amit valaha láttam. A sötét háttér megfogja Patrick melankóliáját, a történet fájdalmakkal teli részét, mégis ott virít rajta a gyönyörű szép zongora, ami sugározza a reményt. A férfialak arca nem teljesen kivehető, vonásaira lehet következtetni, de összességében a képzeletünkre van bízva, hogyan is jelenik meg előttünk Patrick képe.
Összességében:
Sienna Cole fantasztikusan tehetséges írónő. Sokszínű egyéniség, mesterien szövi a szálakat, legyen az egy lehengerlő, thriller történet vagy egy lélektani, romantikus regény.
A Reményszimfónia dallama elért a szívemig.
A történet nem véletlenül kapta ezt a címet, hiszen két összetört lélek, kinek már csak a zene hoz fényt az életébe, hirtelen egymásra talál, és közös történetük egy monumentális alkotássá bővül. Saját szólamuk külön-külön kilátástalan, de együtt harmonikus dallammá olvadnak össze.
A zene és a romantika kedvelőinek kihagyhatatlan olvasmány!
Oldalszám: 400
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: Patrick Byrne
Kedvenc idézeteim:
"– A szenvedés egy döntés – válaszolta Carla. – És a boldogság is az. Én az utóbbit választom, bármi történjen is."
*
"Egy sebzett lelket csak egy másik sebzett lélek érthet meg – aki erőszakkal közeledik a törékeny rózsához, csak a töviseit érheti el."
*
"A férfi ugyanis zseni volt, és Fabian szentül hitt bene, hogy ha sikerülne őt kirobbantani az elefántcsonttoronyból, akkor mesés utat járhatna be."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése