Caroline Wood boldogan vezeti a Balaton-parti Vadvirág Panziót, úgy hiszi, békére lelt, és fel sem merül benne, hogy a festői kis faluban bármi történhet, ami kizökkenti nyugalmából. Egészen addig, míg fel nem fedezi egy sokak által utált vendég hulláját a ragyogó „Türkiz" fantázianevet viselő kétágyas szobában. Az elhunyt Berisha úr miatt nem sokan ejtenek könnyet a panzió lakói közül, de egyikük sem tűnik hidegvérű gyilkosnak… Caroline a nem túl lelkes hatóság tudtával nyomoz, és olyan titkokra lel, melyekért Pierre Duval is megnyalná mind a tíz ujját. Mire épp kiderülne, ki és miért tette el láb alól Berisha urat, újabb holttest bukkan fel a Vadvirág környékén… Ez már túl sok a helyi körzeti megbízottnak, így megérkezik a fővárosi szuperzsaru, hogy felderítse az egyre szövevényesebb ügyet…
R. Kelényi Angelika következő Caroline Wood-regénye ismét a Balaton partjára kalauzolja az olvasókat, ahol a főhős, szokása szerint, újabb különös bűnténybe botlik, melyet természetesen nem hagyhat megoldatlanul."
Caroline Wood a Flores szigetén történt kalandja után ismét visszatér Balatonrakoncára, hogy felvirágoztassa a Vadvirág nevű panzióját, melyet Ádámmal közösen örököltek és igazgatnak. A nő maga mögött hagyva a filmbeillő, londoni életét Magyarországra költözött, ám tudjuk, hogy ahova Caro megy, oda a veszély is követi. Vajon most milyen kalamajkába keverte magát kedvenc újságírónk?
A nyári szezon közepén egy érdekes alak költözik a Vadvirág Panzióba. Berisha úr mogorva stílusa miatt szinte az összes vendéggel és dolgozóval összeszólalkozik, folyamatos elégedetlenségétől és fennhéjázó jellemétől pedig hamar Caroline idegeire megy. Ennek ellenére a nő mégsem akarja kilakoltatni, hiszen fizető vendég nélkül sosem lesz virágzó a Vadvirág. Ám egyik nap a férfit holtan találják a szobájában, az elkövető pedig bárki lehet, hiszen Berishának mindenkivel volt kisebb-nagyobb összetűzése. Az ügyet a balatonfüredi kapitányság veszi a kezébe, de Caroline sem bírja megállni, hogy ölbe tett kézzel nézze, ami a panziójában folyik. Viszi a vére és az újságírószimata, majd szokásához híven vásárra viszi a saját bőrét az igazság érdekében, hiszen nem hagyhatja, hogy a Vadvirágnak rossz híre menjen.
Mindeközben Caroline próbál az összes szerepkörében helytállni. Mint panziótulajdonos, mint újságíró, mint barát, mint barátnő. Flores szigetén Caro megismerkedett egy helyi férfival, Rose-zal, aki segített neki kimenekíteni Ádámot az ottani maffiózók fogságából. A lányával, Liliommal együtt lehetőségük nyílt új életet kezdeni Balatonrakoncán, ahol elbújhatnak az ausztrál hatóságok szeme elől. De talán a biztonság, melyet Magyarország adhat számukra, egyben bezárta számukra a nagyvilág kapuit.
Ádám és Caroline kapcsolatát a Veszélyes Vadvirágban a titkok és a veszekedések jellemzik. Caro úgy érzi, nem haladnak előre a közös életükben, és a bizalmatlanság folyamatos passzív-agresszív harcot eredményez. Rá kell jönnie a nőnek, hogy talán nem egyedül Rose és Liliom az, akinek a kisvárosi létforma nem kielégítő. Hiszen amint elindult a nyomozás és a kis magánakciója, úgy Caroline is teljesnek érezhette magát. Hiába a nyugis élet, egy részének mindig hiányozni fog a kaland és az akció, amit a CBM magazin és Duval nyújtott. De vajon ebbe az életbe belefér Balatonrakonca, a Vadvirág Panzió és Ádám?
Nagyon tetszett, hogy a Veszélyes Vadvirág a fordulatos gyilkossági ügy mellett nagy hangsúlyt fektetett Caroline jellemére és magánéletére, melyre mind kíváncsiak voltunk. Ebben a kötetben megmutatkozott, hogy kedvenc újságírónk közel sem tökéletes, hanem emberi - ám ettől csak még elevenebb és szerethetőbb lett a számomra. Folyamatosan felelőtlenül bajba keveri magát, sokszor meggondolatlanul cselekszik és olykor könnyebben megold egy bűnügyet, minthogy kiigazodjon a saját érzésein. Ebben a vadvirági kalandban még közelebb kerülhettünk Caroline-hoz, és talán ő is önmagához. Alig várom, hogy mit tartogat a következő útja, ami az afrikai Marokkóba vezet!
Borító:
Egyszerűen imádom az összes CW-borítót. Mindegyik egyedi, különleges és szemet gyönyörködtető. Mindig passzol a történethez és megeleveníti az úti célunkat, ahova az aktuális kötet kalauzol el bennünket. A Veszélyes Vadvirág hátterét egy lakosztályból nyíló kilátás adja, ahonnan pont rátekinthetünk a Balatonra. A tó szélén megjelenik az északi partra jellemző dombos táj, melyen a könyvben sokszor említett Tihany attribútumai figyelhetők meg. A borítón a lila, a kék és a rózsaszín összhangja dominál, amibe belekeveredik a fehér és a zöld néhány árnyalata. Nagyon eleven, vidám kompozíció, mely azt sugallja: Azonnal olvass el!
Összességében:
A Caroline Wood sorozatban sosem tudok csalódni! Minden alkalommal elbűvöl, kikapcsolja a világ zajait és mosolyt csal az arcomra.
Caroline, a kedvenc bajkeverő újságírónk most ismét a magyar tengernél kerül egy bűnügy kellős közepébe. És tudjuk, ha ő egyszer szimatot fog, akkor addig nem áll le, amíg ki nem deríti az igazságot. Mindeközben fel kell tennie magának a kérdést: Mit vár a jövőtől? Egy kisvárosi életet, vagy kalandokat és adrenalint? Caroline élete válaszúthoz érkezett.
R. Kelényi Angelika mindig tudja, mivel vehet le a lábamról. Páratlan humora és könnyed stílusa miatt bármikor és bárkinek tökéletes olvasmányélményt nyújt.
Oldalszám: 320
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: Caroline Wood
Kedvenc idézeteim:
"Hirtelen kívülállónak éreztem magam, egy idegennek, egy jöttmentnek, akinek semmi köze semmihez, akivel nem kapcsolódott össze a múlt, aki nem érti az itteni viszonyokat. Rácsodálkoztam erre az új érzésre, azt hittem itthon vagyok."
*
"[...] a legszebb, legnyugodtabb pillanatokat hajnalban tudjuk elkapni. A gondolatok órájában. Amikor tényleg semmi nem zavar. Elég egy kávé, egy kő vagy pad, és a nagy vizet bámulva kitisztulnak a gondolatok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése