A legtöbben erre a kérdésre igennel felelnének. Akadnak, akik már többször átélték, néhányan pedig csupán egyszer tapasztalták meg ezt a különleges lángolást. Ez a könyv is erről a mindent elsöprő érzésről szól, ám nem csak egy szerelmes történet…
Evey Harmon belsőépítésznek készül, és utolsó éves egyetemistaként az átlagos fiatalok mindennapjait éli. Évfolyamtársával és egyben legjobb barátjával, Tommy Palmerrel hónapok óta dolgoznak egy pályázaton, ám a leadás előtt egy nappal veszni látszik addigi munkájuk. Utolsó esélyként Tommy a bátyját, Dominicot hívja segítségül, akinek létezéséről Evey mit sem tudott. Sok mindent elárul a két testvér kapcsolatáról, hogy Tommy a négy év alatt egyszer sem említette, hogy van egy testvére, ám bátyjával való távolságtartó és feszült magatartása egyértelművé teszi, hogy a két ember kapcsolata rengeteg, mélyen gyökerező sérüléssel terhelt. Evey, ismerve Tommy nehézségekkel teli fiatalkorát, remek ötletnek tartja, hogy a két fivér ismét közel kerüljön egymáshoz. Azonban egy homokszemnél jóval nagyobb kő kerül a gépezetbe: maga számára is érthetetlen módon Evey elkezd vonzódni Dominichoz… Mit rejt a két testvér múltja? Képesek lesznek a megbocsájtásra? Ha igen, vajon végleg összezúzhatja a kettejük között épülő hidat Evey vonzalma Dominichoz? Mennyire határozzák meg az életünket, döntéseinket a családtól kapott, belénk rögzült minták? El tudjuk ezeket elengedni, vagy mindig követjük a tanult sémákat?
Az Aranykönyv-díjra jelölt Carrie Cooper ezúttal a romantikus műfaj keretein belül varázsolja el sajátos stílusával az olvasókat, és mutatja be, hogy egy szerelem bizony képes a feje tetejére állítani a világot!"
Carrie Cooper neve nem cseng ismeretlenül számomra. A tollából került ki A szemtanú, az Ügynök tűsarkúban és a Marionettjátszma két része, melyek Lili Green kalandos történeteit mesélik el. Az írónő a maga egyedi humorával és mérhetetlen fantáziájával minden alkalommal levett a lábamról, az írásai külföldi bestseller listákon is megállnák a helyüket. A legújabb duológiájában viszont búcsút veszünk Lili Greentől, és a krimi világából átevezünk a hétköznapi életbe, ahol olyan mindennapos problémákkal kell megküzdenünk, mint az emberi kapcsolatok, a munka és a szerelem.
Evey Harmon a barátaival - Tommyval és Bettanyval - egy olyan egyetemi projekten dolgozik, mely nemcsak a szemesztere eredményességéről dönt, de a szakmai életét is előrelendítheti. Ugyanis a legjobb terv valódi megépítésre kerül. Ahhoz azonban minden vonásnak a helyén kell lennie, és igazi befektetőket kell találniuk, akik támogatják és finanszírozzák a projektjüket. Az utolsó pillanatban viszont az egyik mégis visszalép, és egy éjszaka alatt szinte lehetetlenség valakit találni a helyére. Másodpercek törtrésze alatt dőlnek össze a tanulmányaik és válik a munkájuk időpocsékolássá.
Végső elkeseredettségükben Tommy egy telefonszámot tárcsáz, ami kihúzhatná őket a bajból. A bátyját, Dominicot hívja. A testvért, akiről Evey ezidáig sosem hallott, mert a legjobb barátja kizárta az életéből, nem is beszélt róla. Tommy fenntartásokkal kezeli a bátyja segítségét, ugyanis nem véletlenül szakította meg vele a kapcsolatot. Teljesen különböző személyiségek, és nem tud azonosulni azzal a léha életvitellel, mely Dominicra jellemző. Ám amikor Evey végre találkozik az idősebb Palmer fivérrel, képtelen megzabolázni a benne ébredt szikrákat, hiába szól minden észszerűség a férfi ellen. A lány korántsem azt a Dominicot látja, akit Tommy lefestett neki - a szoknyapecér, milliárdos bártulajdonost, hanem egy odaadó, törődő és romantikus férfit, aki lángra lobbantja a szívét. Vajon melyik a valóság és melyik csupán illúzió?
"[…] az ember nem szálldosásra termett, és ha mégis magasra repíti valami, esélyes, hogy a földet érés hirtelen éri és elkerülhetetlenül fájdalmas."
Carrie Cooper legújabb regénye első ránézésre egy egyszerű romantikus történetnek tűnik, de ahogyan a duológia címe is mutatja: ez nem csak egy szerelmes történet. Az írónő a Viszlát, józan ész!-ben igazi érzelmi mélységeket jár be, és rámutat arra, hogy van egy pont, ahol a racionalitásunk már nem uralkodhat a szívünk felett. Miért megyünk bele olyan kapcsolatba, aminek már az elején tudjuk, hogy nem lehet jó vége? Miért kell a hibákat a saját bőrünkön is megtapasztalnunk? Mert a kontroll az érzelmeink kezében van abban az esetben, ha a szerelemről beszélünk.
Nagyon tetszett, hogy Carrie Cooper egy újfajta történetben próbálta ki magát, és amilyen jól állt neki a kalanddal és humorral fűszerezett romantikus krimi zsánere, ugyanolyan kiemelkedően jeleskedett egy olyan regényben, melyben a fiatalon átélt, mindent elemésztő szerelem és lángolás kap teret.
"Ha valami ennyire elementáris erővel taglózza le az embert, amellett nem lehet úgy elmenni, ezeket a különleges pillanatokat meg kell élni!"
Borító:
Igazán megkapó a borító színvilága, tetszik a rózsaszín és a sárga különböző árnyalatainak a keveredése, valamint a csillogást adó effekt is. Az előtérben három karakter elevenedik meg. Középen Evey alakja, két oldalán pedig egy idősebb és egy fiatalabb férfi, szemmel láthatólag testvérek. Ők lennének Tommy és Dominic, a Palmer fivérek. Első pillantásra szép, mégis számomra kicsit túlzsúfolt a kép, és felvetődött bennem: Nem lett volna elég a lány a borítón? A legfőbb ellenérzésem viszont még nem is az esztétika, sokkal inkább a félreérthetősége. Könnyen hihetném azt, hogy a Viszlát, józan ész! egy szerelmi háromszöget feldolgozó történet, miközben korántsem erről van szó. Tommy ábrázolása a testvéri és a baráti kapcsolat megjelenítéseként válhat fontossá, hiszen körüllengi a regényt, hogy sikerül-e rendezniük a kettejük közötti, múltban gyökerező konfliktust.
Összességében:
Carrie Cooper legújabb regénye új világot tár fel előttünk. Az írónő búcsút mondva Lili Greennek egy fiatal, utolsó éves egyetemista lány, Evey Harmon életével ismertet meg bennünket, akinek egy találkozás felforgatja a mindennapjait. Dominic egy pillantásával elcsavarja Evey fejét, pedig közel sem testesíti meg azt az ideált, amit a lány önmagában felépített. A szíve nem hallgat az eszére - de vajon lehet kettejük történetének nem csalódás a vége?
A Viszlát, józan ész! egy légies stílusú, rabul ejtő regény, mely igazán széles érzelmi világot barangol be. Ajánlom azoknak, akik egy fiatalos, könnyed, de közben valódi tartalommal megtöltött könyvre vágynak.
Oldalszám: 544
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: Evey Harmon, Dominic Palmer
Kedvenc idézeteim:
"Már megint mi az ördög ütött belém? A legutóbb a keze, most pedig az illata?"
*
"– Kint ülnek a barátnőid, de te magaddal társalogsz a mosdóban? – értetlenkedett Dominic, és egyre mélyrehatóbban kezdte vizsgálni a lány vonásait. – Furcsa egy lány vagy."
*
"– […] Feltételezem, az öcsém azt mondta, hogy egy nagy seggfej vagyok.
– Nem egészen – ingatta a fejét Evey. – Szerinte egy egoista, mindenkin átgázoló, sznob, önelégült, pénzes seggfej vagy."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése