Rebecca Yarros - Vasláng

 HANGULAT                                MOLY                                        2024

"Mindenki ​arra számított, hogy Violet Sorrengail a Basgiath Katonai Főiskolán már az első tanévben meghal. Violet is ezt hitte. De a Csépelés még csak az első lehetetlen próbatétel volt, amelynek során a gyenge akaratúak, az érdemtelenek és a nem szerencsések kihullanak.

Most tehát megkezdődik az igazi kiképzés, és Violet máris azon tépelődik, hogy fogja ezt átvészelni. Nemcsak arról van szó, hogy a kiképzés iszonyatosan nehéz és szándékosan brutális, vagy hogy megpróbálják a lovasok fájdalomtűrését az elviselhetetlenségig és azon túl is fokozni. De ott az új parancsnok-helyettes, aki személyes küldetésének tekinti, hogy megértesse Violettel, mennyire tehetetlen – hacsak el nem árulja azt a férfit, akit szeret. Bár Violet teste talán gyöngébb és törékenyebb, mint másoké, de az esze a helyén van, és vasakarata is van. És a vezetés elfeledkezik a legfontosabb tanulságról, amire a Basgiath Violetet megtanította: a sárkánylovasok maguk hozzák a saját szabályaikat. De ebben az évben nem elég, hogy mindenáron életben akar maradni. Mert Violet ismeri a Basgiath Katonai Főiskola évszázadokon át őrzött igazi titkát, és semmi, még a sárkánytűz sem elég, hogy a végén megmentse őket." 

A Negyedik szárny függővége után szomjaztam a folytatásra. Rebecca Yarros azt hiszem, felkerülhet azon szerzők névsorába, akik előszeretettel űznek sportot a brutális és nyitott történetekből, de talán a Vasláng utolsó oldalaival sikerült maga mögött hagynia mindenkit ezen a versenypályán. Hogy tehetted, Rebecca?! És mégis mit tartogatsz még számunkra?

Miután kiderült Navarre vezetőinek titka, miszerint a valódi ellenségek sosem a griffreptetők voltak a lovasok és a sárkányok számára, hanem a veninek és a wyvernek, akik nemcsak úgy néznek ki, mint a zombik, de kiszívják az életerőt bárhonnan, amihez hozzáérnek. Violet Sorrengailnek, a fiatal, elsős kadétnak ugyanakkor sikerült végeznie eggyel, de csaknem az életébe került ez az összecsapás. Bár az ellenállás egyre csak növekszik Aretiában, Violetnek és Xadennek vissza kell térnie a Basgiath falai közé, de immár nemcsak a saját életük a tét, hanem a közös jövőjük, a közös céljaik is.

Miután lezárult a tanév Xadent katonaként a frontra rendelik és Violet számára is megkezdődik másodév, ahol már nem ők az újoncok, hanem nekik kell végignézniük, ahogyan a náluk fiatalabb kadétok teljesítik vagy éppen halnak meg a nehezebbnél nehezebb feladatok alatt. Immár a másik oldalon állnak - de milyen lehet mindehhez a halálos küzdelemhez asszisztálni? Mindeközben Xaden és Violet kezd egyre eltávolodni egymástól, hiszen hiába a lángoló szerelmük, a bizalom, a kapcsolat legfőbb alkotóeleme akkor elveszett, amikor kiderültek a fiú féltve dédelgetett titkai, melyet nem osztott meg a lánnyal. Violetben egyre inkább ott él a gyanú, hogy milyen csontvázak hullhatnak ki Xaden szekrényéből. Milyen sötét múltat őrizget még? Ezen nem segít, hogy ritkán tartózkodnak egy helyen egy időben, hiszen a fiúnak saját katonai kötelességeit kell teljesítenie, míg a lánynak a másodév nehézségeivel kell megküzdenie. Ugyanakkor mégiscsak muszáj találkozniuk, hiszen sárkányaik - Tairn és Sgaeyl - egy pár, őket pedig nem lehet hosszabb ideig szétválasztani. Vajon sikerül Xadennek és Violetnek rendbe hozniuk a kapcsolatukat? 

"Violence, ne felejtsd el, hogy csak a tested törékeny. Téged viszont nem lehet megtörni"

Ugyanakkor a titkok súlya nemcsak Xaden vállát nyomja. Azzal, amit a határon láttak, amivel megküzdöttek, azt Violet nem oszthatja meg senkivel, emiatt a lány eltávolodik a barátaitól - Rhiannontól, Ridoctól és Sawyertől -, kerüli őket, amit ők nem tudnak mire vélni. De közben valaki mindenképp a halálát akarja és azoknak, akik vele voltak a venintámadás idején, mert ezzel az információval veszélyt jelentenek. Az új parancsnokhelyettes, Varrish pedig saját személyes küldetésének tekinti, hogy megtörje Violetet, és ha azt hittük olvasóként, hogy a kadétok legveszélyesebb próbatétele a Vesszőfutás vagy a Cséplés, akkor hatalmasat tévedtünk, hiszen megannyi véres akadály áll a másodévesek előtt, akikből csak a legerősebbek juthatnak el az év végéig. 

Xaden távollétében Violetre, a rajtársaira, Navarre politikai erőire illetve az ellenállásra fókuszált a Vasláng. Ebben az 1152 oldalban - nem aprózta el Rebecca Yarros - megannyi fordulat és akció történt, ami máshol egy egész sorozat alatt zajlik le. Több síkon mozog a cselekmény, teljességgel imádtam minden vele töltött pillanatot, mégis hiányoltam azt a Xadent, akit a korábbi kötetben megismertünk. A Vaslángban szerintem mellékszereplővé alacsonyodott, aki amikor megjelent, akkor viszont teljességgel megolvasztotta az olvasói szíveket. Úgy érzem, hogy Violet mindent leuralt ebben a részben - mindennek a megoldására ő jött rá, minden jó ötlet tőle származott, így másoknak esélye se nyílt saját erejét megmutatni, mivel a főszereplőnk ellopta teljesen a rivaldafényt. Pedig egy ilyen sok karaktert mozgató történetben akadtak volna olyanok rajta kívül is, akiknek a fegyverük mellett az észjárása is éles. A regény végefelé akadtak olyan foltok, melyek egyelőre illogikusnak tűnnek, főleg Jack szálát érzem olyannak, ami ingatag lábakon áll, és egy tucatnyi megválaszolatlan kérdéssel küszködök e téren, de reméljük, hogy a folytatás meghozza rá a válaszokat.

Természetesen a kedvenc részeim Tairn, Andarna és Violet mentális párbeszédei voltak. Az öreg sárkány, mint egy szeszélyes öreghölgy, úgy lép fel minden mondatával, miközben beédesgeti magát a szívünkbe. Hivatalosan is ő a kedvenc szereplőm a Negyedik szárny világából!

A fordításról még néhány szóban annyit, hogy ebben a részben már nem próbálja magyarosítani Violet becenevét a fordító - gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy a "Kicsike" névtől legszívesebben kifutottam volna a világból, hiszen a "Violence" többletjelentése mindezzel érvényét vesztette a magyar olvasók számára. Ezt most minden magyarázat nélkül meghagyta a Vaslángban, amiről azt gondolom, hogy pozitív, hogy hallgatnak az olvasói visszajelzésekre.

Borító:
Csodálatos, mint mindig. Én azon szerencsések közé tartozom, akik éldekorált kiadással szerezték meg - egyszerűen nem tudok vele betelni. Alig mertem hozzáérni, olvasás közben kerültem minden folyadékot, nehogy véletlenül leöntsem bármivel is, és csakis itthon voltam hajlandó olvasni, mert azonkívül, hogy elég nehéz(kes) a hordozása, azonkívül féltettem is a koszolódástól. Tudom, hogy egy könyv használati tárgy, és alapvetően bár vigyázok rájuk és óvom őket, ekként is kezelem. De a Vasláng már majdnem egy műkincs. Szóval mindent a szemnek, semmit a kéznek!

Összességében:
A Vasláng méltó folytatása a Negyedik szárnynak. Rebecca Yarros megmutatta, hogy képes ezt a lehengerlő univerzumot megtartani, teljességgel az irányítása alá vonni. Xaden és Violet kapcsolatába törés állt be azzal, hogy a fiú folyamatosan titkolózik a lány előtt, és a bizalom olyan, hogyha az elveszik, nagyon nehéz visszaszerezni. Mindeközben egyre közeledik a nagy háború, amire a Basgiath Katonai Főiskola talán nem készít fel teljes mértékben - talán nem is az az ellenség, akit mindvégig hittek. Új szövetségeseket kell találni, áldozatokat hozni a nagyobb cél és a békés jövő érdekében. De mit követel mindez? Egy életet? Vagy ezrek életét? 

Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik szeretik a fordulatokból és izgalmakból ki-nem-fogyó történeteket, a szenvedélyes, különleges regényeket. 

Oldalszám: 1152
Kiadó: Rainy Days

Kedvenc karakter: Tairn, Xaden Riorson
Kedvenc idézeteim:

"– Akarod tudni az igazságot? Valamit, ami valódi? Tessék, itt van. Szeretlek. Szerelmes vagyok beléd. Azóta az éjszaka óta, hogy a hó a hajadra hullt, és először megcsókoltál. Hálás vagyok érte, hogy az életünk egymáshoz van kötve, hiszen ez azt jelenti, hogy egyetlen napot sem kell eltöltenem nélküled. A szívem csak addig ver, amíg a tiéd is, és ha meghalsz, én ott leszek melletted Malek előtt."

*

"– Az én házam. Az én székem. Az én asszonyom."