Szaszkó Gabriella - Kora február

 HANGULAT                                MOLY                                        2019

"Anna és Josh nem ismerik egymást. Mindennek ellenére egy ágyban ébrednek fel egy ismeretlen, elszigetelt helyen, miközben odakint hóvihar tombol. A házban kutakodva hamarosan ráébrednek, hogy öt év kiesett az életükből, hiába próbálnak visszaemlékezni, sehogy sem sikerül. Öt év alatt azonban rengeteg minden történhet egy ember életében. Vajon Joshnak sikerült kiszabadulnia az egyetemi időszak fojtogatásából, és valóra váltotta az álmát, hogy menő rockzenész legyen? Vajon Anna hozzáment feleségül egyetemista szerelméhez, és megtalálta mellette a boldogságot? Mind a ketten előre tervezték az életüket, megálmodták, hová is akarnak jutni harmincas éveik elejére. De ha minden a terv szerint alakult, hogyan lehetséges, hogy egymás mellett ébredtek egy ismeretlen helyen?  A világukat már csak az borítja fel még jobban, amikor felfedezik, hogy álmaikban lassan visszapárolognak az elmúlt évek emlékei. Hamarosan kiderül, hogy a kiesett öt év elképesztő meglepetéseket tartogat."

Szaszkó Gabriellával a Pennington testvérek trilógia által ismerkedtem meg. A Maradj velem, Beszélj hozzám és Vigyázz rám mind mély és fájdalmas töltettel rendelkező regények, mégis az írónő stílusa légies és gördülékeny, ami kiegyensúlyozza az alaptörténet érzékenységét. Ez az élmény bizalmat szavazott Szaszkó Gabriella további könyveinek - így került a kezembe a régóta nézegetett Kora február.

A regény első fejezeteiben egy rendezett zűrzavar uralkodik. Ez az oximoron arra utal, hogy az írónő szándékosan úgy indítja a történetet, hogy se a főszereplők, se az olvasók nem értik, mibe is csöppentek. Anna és Josh egy elhagyatott házban ébrednek, ami be van kamerázva. A nevüket és az életkorukat mantrázzák, ám az olvasó számára nem jön ki a matek - hiszen 2025-ben öt évvel idősebbnek kellene lenniük annál, amit mondanak.

Ám a kép hamar kitisztul, és elkezdődik egy nyomozás az emlékek után. Az elmúlt öt év álom formájában tér vissza Annához és Josh-hoz, ők pedig felváltva próbálják meg kideríteni, mi történt velük, hogyan kerültek az elhagyatott házba, és milyen kapcsolat van kettejük között. A jelen szála mellett folyamatosan visszatérnek a múltbéli emlékek, és sorban kapunk választ minden kérdésünkre, mígnem a tetőponton összeforr a két idősík.

A duológia címe többféleképpen is értelmezhető. Az egyik adja magát - hiszen a zenekart hívják MidLife Crisisnek, melynek Josh a frontembere. A zenész fiatalkora óta vágyakozott a sikerre és a hírnévre, és mindenkivel dacolt azért, hogy ő legyen a millióból az egy, akinek sikerül. A banda végül igazi legendává válik a zeneiparban, és az életük egy szüntelen koncertekből és bulikból álló körforgás lett. Josh viszont mindezt felteszi egy lapra, amikor belemegy egy viszonyba a producerük feleségével, Annával.

A másik értelmezési lehetőség Anna szemszögéből figyelhető meg. A társadalmi normák szerint a nőnek teljes élete van - férj, ház, jól fizető állás. Mindene megvan, amiről más csak álmodni mer. Mégis fojtogatják a konvenciók, és úgy érzi, ki kell szakadnia az elvárások súlya alól. A Midlife Crisis ezt az életközépi válságot definiálja, amikor az ember keresi a helyét a világban. Anna számára Josh jelenti az ebből való kiutat, spontaneitást csempész az életébe és felszabadítja a társadalmi kötöttségből.

"Érezted már úgy, hogy nem élsz igazán? Hogy csak vegetálsz?"

Kétségtelen, hogy a Kora február egyik központi eleme a megcsalás pszichológiája. A félrelépés a szememben mindig az egyik legembertelenebb dolog volt, amit az egyik ember el tud követni egy másikkal. Az őszinteség számomra kulcsfontosságú az élet minden területén, ennek ellenére próbáltam megérteni, Anna miért a hazugságot választja. Arra jutottam, hogy a nő fél kiszakadni az elvárásokból, és bár nagyon élvezi az újfajta életstílust, amit Josh adhat neki, teljesen elköteleződni nem mer mellette. Talán szégyenli a saját érzéseit és fél attól, mit gondolnak mások - a barátai, a szülei, Patrick. Ugyanakkor a helyes kommunikáció hiánya is felsejlik a történetben, hiszen tudatosan kerülte Anna azokat a helyzeteket, amikor kiderülhet az igazság. De mi lesz akkor, ha Josh elől is inkább elmenekül, mintsem őszintén beszéljen vele?

Alapjáraton nagyon élveztem olvasni a Kora februárt. Lendületes és izgalmas volt, a szereplők pedig nem tökéletesek, hanem emberiek benne. Határdöntögető alkotás, mely új kapukat nyitott meg Szaszkó Gabriella regényeinek sorában. 

Borító:
Első pillantásra elvarázsolt a borító - a színek kavalkádja és összhangja. A képen a csillagos ég és a cím dominál, de az alján két sziluett tűnik fel, akiknek a lábai alatt hever a város. A alakok kétségtelen a két főszereplőt - Annát és Josh-t - rejtik, erről árulkodik a fiú kezében a gitár. Szerintem csodálatos alkotás lett, szemet gyönyörködtető, mégis mondanivalóval teljes.

Összességében:
A Kora február egy váratlan szerelmi történet elgondolkodtató és mély tartalommal. Az elejétől a végéig a bűvkörében tart, hiszen folyamatosan ott lebeg az a kérdés: hogyan jutottunk el a nyitójelenetig és mi történt abban az öt évben, ami kitörlődött Anna és Josh emlékezetéből.
Szaszkó Gabriella nem hazudtolta meg önmagát. Teljesen más dimenzióba helyezte a Midlife Crisis duológiát, mint a korábbi kötetei, ugyanakkor a lélektaniság itt sem maradhatott el. A Kora február legfőbb kérdése, hogyan kezeljük a változást az élet bármelyik területén.

Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik egy lendületes, mégis mély mondanivalóval teljes történetre vágynak nem tökéletes, hanem emberi jellemvonású főszereplőkkel.

Oldalszám: 350
Kiadó: Maxim

Kedvenc karakter: Josh Westberg
Kedvenc idézeteim:

"El akartam tüntetni a szeméből a szomorúságot, vágytam rá, hogy olyan dolgokat mutathassak neki ebből a világból, amit még nem fedezett fel."

*

"Sohasem töltöttem még el hosszabb időt egy ennyire muzikális sráccal, aki a sörösüvegek koccanásában is kósza dallamokat talált. Az ő lelkében sohasem csendesedett el a zene."