A Holdbéli krónikák számomra igazi menedékké vált. Az első három kötet - a Cinder, a Scarlet és a Cress - utat talált a szívemhez, és olyan élményekkel gazdagított, amit sosem feledek. Kíváncsian vártam, mit tartogat Marissa Meyer írónő a befejező részre és hogyan fonódik bele Winter története a korábbi szereplők életébe.
Winter hercegnő Luna királynőjének a mostohalánya. Ahogyan a jól ismert Hófehérke mesében, itt is mindenkit elbűvöl a fiatal lány szépsége és kedvessége, ami miatt Levana fenyegetést lát benne. Utasítja tehát az egyik hűséges palotaőrét, Jacint, hogy végezzen Winterrel, de azt nem tudja, hogy kettejük között gyengéd érzelmek húzódnak. Jacin kijátszva az eszes királynőt megmenti a hercegnő életét, és kiszabadítja annak fogságban lévő barátnőjét.
Eközben Cindert szorítja az idő - hiszen közeledik egy császári esküvő és egy koronázás, ami azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy örökre elveszítheti szerelmét, Kait. Le kell taszítania Levanát a trónjáról, hogy véget érjen a folytonos manipulálás Luna bolygóján, és átvehesse az őt megillető helyét a királyságban. De ahhoz hadseregre, szövetségesekre van szüksége. És a barátaira.
A Winter középpontjában érezhetően a végső csata áll. Minden lépés a tetőpont felé vezet bennünket, és folyton ott lebeg a kérdést: Vajon az elveszett Selene hercegnőnek és csapatának lesz elég ereje legyőzni egy királynőt, aki mindenáron megvédi a trónját?
Marissa Meyer ebben a kötetben arra törekedett, hogy minél koherensebben zárhassa le a Holdbéli krónikák sorozatot. Részletgazdag és akciódús a regény az elejétől a végéig, ahol mindenki megkapja a saját meséjének befejezését. Cinder, az elveszett trónörökös. Scarlet, a valaha élt legbátrabb kisvárosi árva. Cress, a világtól elzárt hacker. És Winter, a jószívű, ám kicsit furcsa hercegnő.
.png)
Az egyre bővülő terjedelem is tartogathat nehézségeket egy szerző számára, hiszen tovább kell fenntartania az olvasó lankadatlan figyelmét miközben óvakodnia kell a csapongástól és felesleges szócsépléstől. Ám úgy gondolom, a Marissa Meyer megtalálta a tökéletes metszetét annak, hogyan lehet jó mesét, sci-fit és romantikus történetet írni. Minden mondatát élveztem, és képtelen voltam elszakadni tőle. A nagy finálé megannyi meglepetést tartogatott, és annyi a legnagyobb szívfájdalmam, hogy el kellett búcsúzni a szereplőktől, akik a négy kötet alatt teljesen a szívemhez nőttek.
Borító:
A Holdbéli krónikák kötetein egy-egy hercegnő ikonikus megjelenése figyelhető meg. A Cinderen a Hamupipőkéhez illő cipellő, a Scarleten Piroska köpenye, a Cressen Rapunzel fonott hajkoronája, a Winteren pedig Hófehérkét idéző piros alma. Közbe a háttér a fekete és a sötétkék árnyalatait ölti fel, ezzel egységbe borítva a sorozatot. Imádom!
Összességében:
A Holdbéli krónikák egy olyan könyvsorozat, amit bármikor el tudnék olvasni. Marissa Meyer egy olyan elegyét alkotta meg a romantikának, a sci-finek és a tündérmeséknek, melyben az olvasó otthon érzi magát, és nem akar kiszakadni a történet izgalmas fonalából.
A Winter egy csodálatos befejezése a jó és a rossz harcának és négy hercegnő sorsának. Teljesen elvarázsolt.
Azoknak ajánlom ezt a sorozatot, akik valami újdonság részesei szeretnének lenni, és megtapasztalni négy régi mesét teljesen új köntösben.
Oldalszám: 736
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Scarlet Benoit
Kedvenc idézeteim:
"– Épp annyira szükségem van rá, mint neki rám. De az még nem szerelem.
Winter szempillái lejjebb rebbentek.
– Ami azt illeti, drága barátom, szerintem pont ettől szerelem."
*
"[…] abban reménykedem, hogy mire rájössz, hogy mennyire nem érdemellek meg, addigra… végső soron megérdemellek majd."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése