Szeptember & Október & November | Összefoglaló és tervek télre - 2023

 

Igazából minden évben csak magamat tudom ismételni: Hogy repült el ilyen gyorsan az ősz? Tegnap már az első nyomai megérkeztek a decembernek - abból az óriási hóesésből az országban mindenki kapott. 

Az őszi három hónapom jó sok újdonságot és érdekességet tartogatott. Mint azt meséltem, nyáron megszereztem az alapképzéses diplomámat szabad bölcsészként, majd beadtam a jelentkezésemet Irodalom- és kultúratudomány mesterszakra, aminek az első szemesztere lassan már le is csengett. Eddig is a családias légkör jellemezte az egyetemi kurzusaimat: nagyon maximum húsz fő ült a teremben, de ez lecsökkent négyre. Ez aztán már tényleg családias! Éppen emiatt nagyon szeretem az óráimat, szívesen járok be, és az összes tanárom nagyon humánus, kedves és persze rendkívüli koponya, sokat lehet tőlük tanulni. És úgy érzem a két én-részem egymásra talált ezen a szakon: az irodalmár és a filozófus. 

Négy koncerten jártam ősszel. Szeptemberben Louis Tomlinson - az egykori One Direction tag - adott koncertet a Papp László Arénában, ahova Bea barátnőmmel mentem. A zene csodálatos volt, ugyanakkor enyhe csalódottság lett úrrá rajtam már az elején, amikor megláttuk a kivetítőt - vagyis annak hiányát. Ha valaki valamennyivel hátrébb vett jegyet, már nagyon töredékesen látott, és emellett a hangosítás sem volt elsőrangú, mert többnyire a hangszer elnyomta az énekes hangját. De ha mindezt előre tudom, akkor se hagytam volna ki, mert hát mégis Louis Tomlinsonról beszélünk... Nem sokkal később az ún. Szuperkoncertre látogattunk el, amit a Szerencsejáték Zrt. rendez meg minden évben. Ez alkalommal a ByeAlex és a Slepp volt az egyik fellépő, így nem volt kérdés, hogy részt veszek rajta. Ugyanakkor eljött az október és hozta magával az idei legjobban várt eseményemet: a 5 Seconds of Summer koncertet! Utólag visszatekintve rá talán egész életem legjobb koncertélménye volt! Szuper helyen ültünk/álltunk, könnyedén bejutottunk az Arénába, vettünk merch pólókat (a valaha volt legdrágább ruhadarabom), beszélgettünk, aztán elkezdődött a koncert, aminek minden dalát torkom szakadtából énekeltem. (Van egy olyan meme, hogy nincs rossz hely egy koncerten... csak mellettem. Valahogy így.) Nem véletlenül lett a Spotify szerint (és szerintem is) a kedvenc előadóm a 5 Seconds of Summer idén! Majd novemberben az Akvárium-szezonom kezdődött el a BSW koncerttel, amit szintén imádtam. (Már amennyit láttam belőle az előttem álló kétméteres sráctól.)

Amiről még feltétlenül be kell számolnom: az idei Könyvfesztivál. Alapvetően a hangulat és a Valérie Perrin dedikálás, pódiumbeszélgetés miatt vártam már nagyon a rendezvényt. Ebből a kettőből az írónővel való találkozás csodálatos élményként raktározódott el az emlékezetemben, ugyanis katartikus gondolatokat fogalmazott meg a beszélgetés alatt, és mint ember is rendkívüli személyiség, kedves volt és közvetlen, mindenkinek megköszönte, hogy eljött. Erről készítettem is egy bejegyzést, amit itt olvashattok. Ugyanakkor a hangulat idén inkább csalódottságot ébresztett bennem. A társaság, akikkel mentem - Bea, Judit, Vivi - mentették meg a helyzetet, velük bárhol jól érzem magam, viszont az óriási tömeg teljesen ellehetetlenített mindent, amit a Könyvfesztiválon szeretek csinálni. Nézelődni, beszélgetni, vásárolni. Egyrészt nagyszerű, hogy ennyi ember összegyűlt egy könyves rendezvény kapcsán - a covid után biztosan mindenki minden pillanatot megragad az ilyenekre -, másfelől viszont a tömeg miatt lépni alig lehetett a Millenárison, folyamatosan elveszítettük egymást - konkrét fesztiválélmény -, és nagyon frusztrált, hogy azokhoz a könyvekhez sem sikerült hozzáférnem, amiket már előzőleg otthon kinéztem. Voltam már szombati napon a Könyvfesztiválon, de ez nehezen önthető szavakba.

 

Ősszel 12 könyvet olvastam el, bár ezekbe nem számítom a szakirodalmat, amiket a kurzusaimra kértek. Az első regényem egy nyárból áthozott kötet volt: Amy Harmon - A királyné és a gyógyír. Nem szoktam ennyi időt tölteni egy művel, és ez is jelzi, hogy nem voltam teljesen megelégedve ezzel a történettel. Szerintem nagyon lassú folyású volt, nem szép ezt mondani, de valamelyest érdektelen is. Nehezen kedveltem meg a szereplőket, és csak vártam, mikor érek a végére. Ezután jött K. A. Tucker - Vad szívvel című regénye. Kis kalandos kikapcsolódás volt, de valahogy ez a folytatás nem nőtt annyira a szívemhez, mint az első része. Nem túl jó indítás, de ezután csupa pozitív élményeim voltak: Kezdve Tabitha Suzuma: Az őrület hangjai írásával. A zenei háttér és a pszichológiai zavar összeegyeztetése nagyon tetszett, egyedi és különleges megoldás, bár az írónőtől nem is vártam kevesebbet a korábbi regénye után. Ezután jött Budai Lotti új könyve, A festőművész, ami az Öt érzék sorozatának második kötete. Lotti mindig elkápráztat, ez most sem volt másként: igazi utazás a reneszánsz Firenzébe. A görög mitológia mindig is a szívem csücske volt (főleg miután tanultam ógörögöt is az egyetemen), ezért nem volt kérdés, hogy elolvasom Claire Heywood: Spárta lányai című regényét. Egy hétvégén belül a végére értem, teljesen beszippantott a két spártai hercegnő története egy olyan aspektusból, amit az Iliász nem mond el. A film megjelenése előtt mindenképp el szerettem volna olvasni Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladáját. Eleinte furcsálltam, hogy az írónő egy antihőst helyez a történet középpontjába, ráadásul egy olyan személyt, akinek a felnőtt-énjével a trilógia főhősnőjének meg kell küzdenie. A fiatal Snow elnök a középpontban ugyanakkor egy olyan háttértörténetül szolgált a karakternek, amivel megmagyarázza az írónő, mitől vált Coriolanus Snow a hatalom megszállottjává, és ezt az ívet a könyvadaptáció is nagyszerűen bemutatja. Colleen Hoover: Megvan a tökéletes című kisregényében ötvözi a Minden tökéletesed és a Reménytelen világát. Számomra egy igazán katartikus élmény volt az olvasása. Ezután következett Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six könyve. Szerettem, imádtam, olvassátok! Ezeken kívül az egyes kurzusaim ihlették, de a kezembe vettem Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval című regényét, Bodor Ádám Sinistra körzetét és végül Margaret Atwooddal is megvolt az első találkozásom A szolgálólány meséjével.

 

Az utolsó kiemelt olvasmányélményemmel kapcsolatban megállnék egy pillanatra és emlékeznék. Egy hónappal később is nehéz megszólalni a témában, hiszen megrázó és fájdalmas, ami történt. Elvesztettünk egy csodálatos embert, egy rendkívüli írónőt. Ugyan tudtuk, hogy borzalmas betegséggel küzd, mégis az egész olvasóközösséget megrendítette a halálhíre. A Bécsi keringő az utolsó megkezdett regénye, amit végül töredékes formában közreadott a kiadó. Annyira ismertem, amennyire egy olvasó ismerhette őt. Mindig mosolyogva fogadott a rendezvényeken, és én is mindig örültem, amikor találkozhattam vele. Isten veled, Angelika! A szívünkben örökké élsz!

Ősszel kicsit elszaladt velem a ló az új szerzemények terén. 20 friss és ropogós példány került a polcomra - ami az idei év szerzeményeinek a fele. Ezek között van rendelés, hirtelen vásárlás, recenziós példány, molyos vétel és ajándék példány a Libri olvasásnépszerűsítő kampányának köszönhetően. Egy részüket már olvastam, a maradék pedig a decemberi pihenésemhez fog hozzájárulni.

Azt hiszem, a sorozatok terén idén mindenféle rekordokat döntögetek. Az éves epizódszámom már 2000 felett van, ősszel pedig 768 darabot néztem meg. Szeptemberben befejeztem a Trónok harca maratont, amit tartottam (vagyis nem fejeztem be, az utolsó 3 részt nem vagyok hajlandó megnézni többször), majd nekikezdtem egy régóta halogatott sit-comnak, az Office-nak. Többször próbálkoztam már vele, de két résznél tovább sosem jutottam... de most teljesen elkapott a gépszíj és október elejéig be is fejeztem mind a 9 évadot. Ezután nem állt meg a maraton: jött az örök kedvenc Agymenők és az Így jártam anyátokkal ezredjére. Mindig jó visszacsöppenni ezeknek a világába. Majd megnéztem az Obi-Wan Kenobi sorozatot, ami szerintem nagyon jól sikerült valamint az olvasmányélményt követően a Daisy Jones & The Sixet is, amivel kapcsolatban a bejegyzésemben kifejtettem bővebben a véleményemet, de összességében: nagyszerűen megteremtette a regény hangulatát és világát, ugyanakkor egy-két ellenérzésem támadt vele. Most jelen pillanatban a Szívek szállodáját nézem... szintén újra. Amit meg kell még említenem, az a Loki sorozat második évada. Eleinte az egész világ keszekuszának látszott, az új részek is többnyire ezt a kiláthatatlanságot erősítették, ugyanakkor az utolsó rész végére minden kitisztult, értelmet nyert, és ez is mutatja, hogy a Marvel képes jól megkonstruált, összeszedett műalkotásra - habár az utóbbi filmjei többnyire nem ezt sugallják. Imádtam! Méltó végkimenetele egy olyan karakternek és jellemfejlődésnek, mint Loki.

A sok sorozatnézés a filmek hátrányára ment: ugyanis összesen 8 filmet néztem meg, de abból 2-t moziban. Az egyik persze a ma már sokat emlegetett Énekesmadarak és kígyók balladája volt. Szerintem egy remekmű, mindenkinek ajánlom! Életre hívta mindazt, amit a regény alapján elvártam tőle. A másik az After sorozat utolsó része - a Miután annyi minden történt. Ez a Mielőtt című könyvet dolgozza fel eredetileg és valamelyest a Miután boldogok leszünk utolsó fejezeteit, emiatt pedig teljesen Hardin-központú az elbeszélés. Nekem tetszett - ha elvonatkoztatunk a könyvbéli csúsztatásoktól. Ezeken kívül október 17-én megnéztem a Bosszúállók: Végjátékot, hiszen a narratív cselekmény hivatalosan ezen a dátumon játszódik. Nem hagyhattam ki ezt az élményt. Ezeken kívül láttam az Ernelláék Farkaséknál című magyar filmdrámát, a Leány gyöngy fülbevalóvalt - a regény összevetéseként, valamint újranéztem a Mamma Miát! és Az éhezők viadala trilógiának első két részét.

A bejegyzés végére érve bemutatnám, mik a terveim a 2023-as év utolsó hónapjára:

December 7.
Dedikálás az Álomgyár kiadóban

December 18.
Elkezdődik a vizsgaidőszak

December 26.
30Y koncert
Akvárium Klub

Addig is mindenki csodaszép adventi időszakot, karácsonyi készülődést kívánok!

Puszi,
Barby